A nap ismét a lebukott a város mögé. Neonlámpák fénye tette színessé Tokio utcáit. Az éjszaka titkokat rejt... mélységes titkokat. Olyan dolgok történnek, amikről nem is tudunk gyakran... amíg az emberek békésen alszanak, addig kint az utcákon egy másik világ ébredezik. Fékcsikorgások, dudálások, a motor hangja lázba hozza az éjszakai világot élőket. A zaj nem szűnt meg. A sztrádáknál sportkocsik sorakoztak. Egy fekete Toyota, egy Narancssárga Hyundai, és egy fehér Kia. A fekete kocsiból egy fekete hajú, fekete szemű, huszonéves fiú lépett ki. A narancssárgából egy szőke hajú, kék szemű, a feketével egy korú fiú szállt ki. A fehérből egy hosszú, fekete hajú, fehér bőrű, idősebb férfi lépett ki. A szőke hajú egy szúrós pillantást vetett a feketére.
- Azt hittem, Tsunade jön – mondta a fekete.
- Késik, mert hozza az ellenfeled – felelte a szőke.
- Azt hittem, magától jön ide...
- Úgy van... de még edzenek...
- Ezek szerint már nem te vagy a kis kedvence...
- De még mindig jobb, minthogy otthagyom mindkét mesterem...
- Szabad ember vagyok, magamtól akarok tanulni...
Egy lilás színű kocsi száguldott feléjük. Pontosabban Subaru. A két fiú elé ment, majd nagy erővel lefékezett. Kinyílt az ajtó, és egy szőke hajú, barna szemű nő lépett ki belőle.
- Baa-chan! Hol van az újonc? – kérdezte a szőke. Ebben a pillanatban kinyílt a másik ajtó, és egy rózsaszín hajú, zöld szemű lány lépett ki belőle. Szintén huszonéves volt, mint a legtöbb versenyző. A fekete alaposan végigmérte a szemével.
- Egy plázaszökevény? – kérdezte gúnyos mosollyal az arcán. A lány elé lépett.
- Majd meglátjuk, mit mondasz a verseny után... – suttogta a lány.
- Nem vagy ellenfél...
- Ne ítélj előre!
- Inkább mondd a neved, játék baba!
- Haruno Sakura.
- Nem való egy éjszakai versenyhez.
- És megtudhatnám a te nevedet, vagy az titok marad?
- Uchiha Sasuke.
- Pont illik egy ilyen egoistához!
- Veszekedni ráértek később! – vágott közbe a nő. – Az út itt kezdődik a sztráda elején. Elmentek a város végéig, majd a halálkanyarnál visszafordultok. Egy szabály van: nem lökhetitek le a másikat a sztrádáról! Bármilyen utat választhattok, de csak saját felelősségre! És persze... kapcsoljátok be az öveteket!
- Kívülről fújom az utat, minden lehetőséget ismerek – mondta Sasuke.
- Én pedig azokat, amiket te nem!
- Jól van! Kocsiba be, és hajtsatok a rajthoz!
Mindketten beültek a kocsiba. Sakura a kezére húzott egy kesztyűt, majd bekapcsolta a rádiót. A nő a szőke fiú felé fordult.
- Naruto, indítsd el a versenyt!
A fiú bólintott, majd a két kocsi elé állt. Zsebéből elővett egy kendőt, majd lassan felemelte. Elindították a kocsikat. Naruto leejtette a kendőt, mire mindkettő autó a fiút kikerülve elindult. Eleinte fej fej mellett haladtak. Sasuke hidegvérrel vezetett. Sakura-ban benne volt a versenyezni akarás, a tűz, a hevesség, ami a legtöbb amatőrben benne volt... de ez a tűz másfajta volt. Az órára nézett. Letért a kijelölt sávról, és az aluljáró felé ment. Sasuke utánanézett.
- Idióta... – motyogta a fiú. – Azt nem fogja túlélni...
Sakura már bent volt az aluljáróban. A sínekre hajtott, és úgy haladt tovább. Egy ideig ott haladt, majd megpillantott az egyik megállónál egy felhajtót. Itt felment, és visszatért a pályára. Pontosan Sasuke elé.
- Ez hogy lehet?! – hüledezett a fiú. A padlógázra taposott. Sakura is így tett. Ekkor Sasuke a kijárat felé ment, és a város felé hajtott. Sakura követte. A fiú minden kisutcába behajtott. Ezt csak a profik tudták épségben végigcsinálni. Egy pillantást vetett a visszapillantóra. Sakura mögötte egy méterre volt. Egy karcolás nem esett a kocsiján. Sasuke továbbra is higgadt maradt. A főútra hajtott. Rengeteg kocsi volt az utcán. Ő könnyűszerrel kikerülte. Elégedetten vette tudomásul: lerázta a lányt. Ekkor a mellette levő sávból elé hajtott Sakura. Sasuke egy hirtelen mozdulattal megfordult, és visszahajtott a sztráda felé. Pontosabban a halálkanyarhoz. Sakura mint mindig, követte. Végül a kanyar végén Sakura beelőzte. Sasuke mégjobban a gázra taposott. Már látták a célt. Sakura arcára széles mosoly ült. Sasuke az utolsó pillanatban megelőzte. Elveszítette kocsija felett az uralmat. A fék nem működött. Sasuke kicsatolta az övet, és kiugrott az autóból, ami a következő pillanatban egy fának csapódott. A verseny vége nem volt kétséges: Sakura nyert. Az első, aki legyőzte Uchiha Sasuke-t. Azonnal kiszállt a kocsiból, és Sasuke felé rohant volna, de Tsunade megállította.
- Ismered a szabályt! Versenyen kívül nem beszélhetsz vele!
- De lehet, hogy megsérült!
- Ezért vannak a csapattársak!
- De ők nincsenek itt! – a táskájából elővette az elsősegély-csomagot, és a földön fekvő fiúhoz rohant. – Minden rendben?
Sasuke nem válaszolt. Magánál volt, de nem válaszolt. A lábán egy csúnya horzsolás éktelenkedett. Sakura le akarta kezelni, de Sasuke lefogta a kezét.
- Ne érj hozzá! – mondta hidegen.
- De el fog fertőződni! Lábra sem tudsz állni!
Ebben a pillanatban három alak rohant Sasuke felé. Egy vörös hajú lány, egy vöröses, és egy ezüstös hajú fiú.
- Mit csináltál vele?! – mordult Sakura-ra a vörös hajú lány.
- Én... én nem...
- Húzz arrébb! – félrelökte a lányt, és kikapta a kezéből az elsősegély-csomagot. – Minden rendben?
- Persze, Karin... nem ő a hibás...
- Persze!
- Tényleg... túl gyorsan hajtottam.
- Az a cél!
- Valami gond volt a kocsival... nem tudtam irányítani...
- Nem kell mindig játszanod a lovagot! – elővett egy vattapamacsot, és egy kis alkoholt öntött rá. – Csípni fog! – alaposan áttörölte vele a sebet, majd egy kötszert vett elő, és bekötötte a fiú lábát. A másik kettő fiú odahajtott az egyik kocsival, ami egy ezüstös színű Toyota volt. Karin felsegítette Sasuke-t, és a kocsihoz támogatta. Sakura bűntudatos arccal nézett utána. Miután a kocsi elhajtott, Tsunade a lányhoz ment.
- Szokott ilyen történni. Ha magadat okolod az ellenfél sérülése miatt, nem vagy igazi versenyző.
- Akkor én másmilyen vagyok! – felállt, és a kocsija felé ment. Még egy utolsó pillantást vetett a fának ütközött Toyota-ra. Menthetetlen állapotban volt. Beült a kocsijába, és hazahajtott.
- Azt hittem, Tsunade jön – mondta a fekete.
- Késik, mert hozza az ellenfeled – felelte a szőke.
- Azt hittem, magától jön ide...
- Úgy van... de még edzenek...
- Ezek szerint már nem te vagy a kis kedvence...
- De még mindig jobb, minthogy otthagyom mindkét mesterem...
- Szabad ember vagyok, magamtól akarok tanulni...
Egy lilás színű kocsi száguldott feléjük. Pontosabban Subaru. A két fiú elé ment, majd nagy erővel lefékezett. Kinyílt az ajtó, és egy szőke hajú, barna szemű nő lépett ki belőle.
- Baa-chan! Hol van az újonc? – kérdezte a szőke. Ebben a pillanatban kinyílt a másik ajtó, és egy rózsaszín hajú, zöld szemű lány lépett ki belőle. Szintén huszonéves volt, mint a legtöbb versenyző. A fekete alaposan végigmérte a szemével.
- Egy plázaszökevény? – kérdezte gúnyos mosollyal az arcán. A lány elé lépett.
- Majd meglátjuk, mit mondasz a verseny után... – suttogta a lány.
- Nem vagy ellenfél...
- Ne ítélj előre!
- Inkább mondd a neved, játék baba!
- Haruno Sakura.
- Nem való egy éjszakai versenyhez.
- És megtudhatnám a te nevedet, vagy az titok marad?
- Uchiha Sasuke.
- Pont illik egy ilyen egoistához!
- Veszekedni ráértek később! – vágott közbe a nő. – Az út itt kezdődik a sztráda elején. Elmentek a város végéig, majd a halálkanyarnál visszafordultok. Egy szabály van: nem lökhetitek le a másikat a sztrádáról! Bármilyen utat választhattok, de csak saját felelősségre! És persze... kapcsoljátok be az öveteket!
- Kívülről fújom az utat, minden lehetőséget ismerek – mondta Sasuke.
- Én pedig azokat, amiket te nem!
- Jól van! Kocsiba be, és hajtsatok a rajthoz!
Mindketten beültek a kocsiba. Sakura a kezére húzott egy kesztyűt, majd bekapcsolta a rádiót. A nő a szőke fiú felé fordult.
- Naruto, indítsd el a versenyt!
A fiú bólintott, majd a két kocsi elé állt. Zsebéből elővett egy kendőt, majd lassan felemelte. Elindították a kocsikat. Naruto leejtette a kendőt, mire mindkettő autó a fiút kikerülve elindult. Eleinte fej fej mellett haladtak. Sasuke hidegvérrel vezetett. Sakura-ban benne volt a versenyezni akarás, a tűz, a hevesség, ami a legtöbb amatőrben benne volt... de ez a tűz másfajta volt. Az órára nézett. Letért a kijelölt sávról, és az aluljáró felé ment. Sasuke utánanézett.
- Idióta... – motyogta a fiú. – Azt nem fogja túlélni...
Sakura már bent volt az aluljáróban. A sínekre hajtott, és úgy haladt tovább. Egy ideig ott haladt, majd megpillantott az egyik megállónál egy felhajtót. Itt felment, és visszatért a pályára. Pontosan Sasuke elé.
- Ez hogy lehet?! – hüledezett a fiú. A padlógázra taposott. Sakura is így tett. Ekkor Sasuke a kijárat felé ment, és a város felé hajtott. Sakura követte. A fiú minden kisutcába behajtott. Ezt csak a profik tudták épségben végigcsinálni. Egy pillantást vetett a visszapillantóra. Sakura mögötte egy méterre volt. Egy karcolás nem esett a kocsiján. Sasuke továbbra is higgadt maradt. A főútra hajtott. Rengeteg kocsi volt az utcán. Ő könnyűszerrel kikerülte. Elégedetten vette tudomásul: lerázta a lányt. Ekkor a mellette levő sávból elé hajtott Sakura. Sasuke egy hirtelen mozdulattal megfordult, és visszahajtott a sztráda felé. Pontosabban a halálkanyarhoz. Sakura mint mindig, követte. Végül a kanyar végén Sakura beelőzte. Sasuke mégjobban a gázra taposott. Már látták a célt. Sakura arcára széles mosoly ült. Sasuke az utolsó pillanatban megelőzte. Elveszítette kocsija felett az uralmat. A fék nem működött. Sasuke kicsatolta az övet, és kiugrott az autóból, ami a következő pillanatban egy fának csapódott. A verseny vége nem volt kétséges: Sakura nyert. Az első, aki legyőzte Uchiha Sasuke-t. Azonnal kiszállt a kocsiból, és Sasuke felé rohant volna, de Tsunade megállította.
- Ismered a szabályt! Versenyen kívül nem beszélhetsz vele!
- De lehet, hogy megsérült!
- Ezért vannak a csapattársak!
- De ők nincsenek itt! – a táskájából elővette az elsősegély-csomagot, és a földön fekvő fiúhoz rohant. – Minden rendben?
Sasuke nem válaszolt. Magánál volt, de nem válaszolt. A lábán egy csúnya horzsolás éktelenkedett. Sakura le akarta kezelni, de Sasuke lefogta a kezét.
- Ne érj hozzá! – mondta hidegen.
- De el fog fertőződni! Lábra sem tudsz állni!
Ebben a pillanatban három alak rohant Sasuke felé. Egy vörös hajú lány, egy vöröses, és egy ezüstös hajú fiú.
- Mit csináltál vele?! – mordult Sakura-ra a vörös hajú lány.
- Én... én nem...
- Húzz arrébb! – félrelökte a lányt, és kikapta a kezéből az elsősegély-csomagot. – Minden rendben?
- Persze, Karin... nem ő a hibás...
- Persze!
- Tényleg... túl gyorsan hajtottam.
- Az a cél!
- Valami gond volt a kocsival... nem tudtam irányítani...
- Nem kell mindig játszanod a lovagot! – elővett egy vattapamacsot, és egy kis alkoholt öntött rá. – Csípni fog! – alaposan áttörölte vele a sebet, majd egy kötszert vett elő, és bekötötte a fiú lábát. A másik kettő fiú odahajtott az egyik kocsival, ami egy ezüstös színű Toyota volt. Karin felsegítette Sasuke-t, és a kocsihoz támogatta. Sakura bűntudatos arccal nézett utána. Miután a kocsi elhajtott, Tsunade a lányhoz ment.
- Szokott ilyen történni. Ha magadat okolod az ellenfél sérülése miatt, nem vagy igazi versenyző.
- Akkor én másmilyen vagyok! – felállt, és a kocsija felé ment. Még egy utolsó pillantást vetett a fának ütközött Toyota-ra. Menthetetlen állapotban volt. Beült a kocsijába, és hazahajtott.
Sasuke a sztráda felé hajtott. Most, hogy pár napja Sakura legyőzte, ismét újra kell dolgoznia a becsületéért. De valahol legbelül örült neki, hogy így alakult. Végre ellenfelére akadt, aki kezdő létére simán eléri a profi szintet. A kocsi miatt nem volt mérges.
Nem akart hajtani. Szép, lassú tempóban vezetett. Az ablakot leengedte, és élvezte a hűs szellőt. Szeretett nézelődni a városban. Ilyenkor egyedül lehetett, és nem kellett a múltra gondolnia... A sötét múltra...
Nem volt késésben. Még fél óra volt a versenyig... Amelyből majdnem kiesett Sakura-nak hála. De szerencsére még sikerült a „dobogón” maradnia.
Az egyik sikátorból ismerős hangot hallott. Sírt... Sőt... Zokogott. Megállt, és fülelt. Ekkor az agyán átvillant egy név.
- Sakura!
A sikátorba rohant. Sakura a földön feküdve zokogott. Testére ruhái voltak ráterítve.
- Mit csináltak veled?!
Sakura nem válaszolt. Beszélni sem tudott a zokogástól.
- Sakura... Ugye, nem?! Öltözz fel gyorsan!
Sakura megpróbált erőt venni magán. Magára kapta a ruháját. Sasuke felsegítette, és a kocsihoz kísérte.
- Ez... Sza-szabályellenes... – zokogta a lány.
- A nemi erőszak nem?! – beszálltak a kocsiba. – Mióta vagy egyedül?
- Öt... Öt perce...
- Akkor nem lehet messze. Merre ment?
Sakura a sztráda felé mutatott. Sasuke az ellenkező irányba haladt.
- Ho-hova mész?
- A többiek már ott vannak. Nem lenne szerencsés elhaladni előttük. Majd máskor elkapjuk. Ne félj!
- N-ne csináld ezt!
- Mit?
- A hírnevedet... Teszed... Kockára...
- Nem érdekel! – nagy erővel lefordult egy parkolóba. – Hogy nézett ki?
- Nem tudom... Nem láttam az arcát.
- Értem... – a lányra nézett. Szeméből ömlöttek a könnyek. Sasuke nem tudta, mit tegyen ebben a helyzetben. Magához ölelte Sakura-t. – Nyugodj meg! Nem lesz baj! Nem mondom el senkinek...
- Kettőnk titka marad? – szipogta.
- Persze... – elengedte a lányt. – Mi történt?
- Egy barátom kicsit felturbózta az autómat, és gyalog akartam érte menni. Erre valaki berántott abba a kisutcába, és... – ismét sírni kezdett. Sasuke úgy érezte, tennie kell valamit. Megpróbálta elterelni a lány figyelmét a történtekről.
- Egyébként... A múltkori versenynél... Hogy-hogy bementél az aluljáróba?
Sakura akaratlanul elmosolyodott a kérdésen. Megtörölte a szemét, és Sasuke-ra nézett.
- Csak megnéztem a menetrendet... Mikor a verseny volt, a shinkansen éppen Osaka-ban járt. Fél órám volt végigmenni rajta.
- Ravasz... – ismét elindította a járművet. Kiment a parkolóból a főútra.
- Honnan van kocsid?
- Juugo-é. – felelte, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna. – Mára lett volna kész a kocsim, de sok volt a munkájuk...
- Értem...
Szótlanul mentek tovább. Sasuke meredten bámulta az utat. Lassan vezetett. Nem volt kedve száguldozni.
- Holnap elmész a legközelebbi kórházba, és csináltatsz egy terhességi tesztet! – utasította hidegen a lányt.
- Nem lesz rá szükség... Bevettem a tablettát... Mintha előre megéreztem volna...
- A biztonság kedvéért menj el!
Sakura bólintott. Egy kis gondolkodás után halkan megszólalt:
- Kérdezhetek valamit?
- Mondjad...
- Igaz, hogy... Régen a Konoha bandába tartoztál?
- Igen.
- Miért mentél el?
- Már így is túl sokat kérdeztél.
- Bocsánat...
Sasuke sóhajtott, majd egy kis gondolkodás után mondta:
- A bátyám... Megölte a családomat. Mindenáron találkozni akarok vele...
- Ő is versenyző?
Sasuke bólintott.
- Az Akatsuki-ban.
- Az... Akatsuki? A nagyfőnök?
- Igen. Szóval... Átálltam Orochimaru-hoz... De ő átvert... Így alapítottam egy saját bandát.
Sakura kinézett az ablakon. A környék teljesen ismeretlen volt számára.
- Hová viszel?! Ez nem a találkozóhely!
- Ilyen állapotban nem versenyezhetsz! És nem lenne szerencsés, ha mindenki szeme láttára kiszállnál a kocsimból. Holnap hazamehetsz...
Sakura összehúzta magát.
- Ne aggódj... Van barátnőm.
- Nem az... Nem szeretem az idegen helyeket...
- Értem. És, neked mi a célod?
- Hát... Van egy barátom. Akasuna no Sasori. Ő is az Akatsuki tagja. Egy nap összevesztünk... És... Azóta nem láttam. Azt mondta, sosem lehetek bajnok. Csak azért, mert lány vagyok... Be akarom neki bizonyítani... És ki akarok vele békülni...
- Jártatok?
Sakura bólintott.
- Értem. – elmosolyodott. – Kapcsold be az öved!
Sakura tudta, mire készül. Alig kapcsolta be, Sasuke a gázra lépett. Végigszáguldoztak Tokio zsúfolt utcáin. Sasuke vett egy éles kanyart, majd egy farolás kíséretében megállt.
- Megérkeztünk. Szállj ki!
Egy egyszerű ház mellett álltak meg. Sasuke lenyomta a kilincset. Az ajtó nyitva volt.
- Várj meg annál a fánál! – mondta a lánynak, majd bement az ajtón. A csapata a nappaliban ült. – Nem mentetek el?
- Téged vártunk. – felelte Juugo.
- Nem megyek... Nincs kész a kocsim.
- Akkor menj az enyémmel!
- Tudod, hogy csak a sajátommal szeretek menni. És ma úgy sincs versenyem. Menjetek!
Juugo, és Suigetsu kimentek az ajtón. Karin megállt Sasuke előtt.
- Biztos, hogy nem jössz?
- Biztos... Vigyázz magadra! – egy csókot adott a lánynak, majd kikísérte az ajtón. Miután a kocsik elhajtottak, a fához sietett. Sakura ott várta. Sasuke intett neki, hogy menjen utána. Sakura félénk arckifejezéssel, lehajtott fejjel követte. A fiú betessékelte. Sakura alaposan körülnézett. Nem az volt, amire számított. A ház teljesen normális volt. Rendes bútorokkal.
- Azt hittem... Hogy... Olyan garázsszerű lesz a ház. – vallotta be szerényen. Sasuke elmosolyodott.
- Hétvégenként eljárok dolgozni. Nem vagy éhes?
- Nem, köszi.
- Jól van. Keresek neked valami hálóruhát. Addig menj, fürödj le!
Sakura bólintott. Sasuke megmutatta neki a fürdőszobát, majd bement Karin szobájába hálóingért kutakodni. Végül talált egy fehér pizsamát. Azt lerakta az ajtó mellé, majd bement a szobájába rendet rakni. Meg kell hagyni: nem volt a rend mestere. Megpróbálta lakhatóvá tenni a szobát. Mire végzett, Sakura kiment a fürdőszobából.
- Jól van. Gyere, aludj a szobámban!
Sakura arcára kiült a rémület.
- Majd én alszom a nappaliban. – tette hozzá gyorsan a fiú.
- Nem kell... Mégiscsak a te szobád... Majd én...
- És majd meglátnak téged a kanapén fekve! Szó sem lehet róla! Irány a szobámba!
Sakura megrántotta a vállát, és bement az ajtón. Sasuke gyorsan friss ágyneműt húzott... illetve Sakura segített neki. Még ehhez sem értett igazán. Sakura alaposan körülnézett. A fal fehér volt. Rajta poszterekkel. Az ágy egy egyszerű franciaágy volt. A földön egy sötétkék szőnyeg hevert, a sarokban egy számítógépasztal volt, rajta az alig használt géppel. Az asztal mellett egy CD-állvány volt, mellette pedig egy CD lejátszó. Az ággyal szemben egy kis TV állt. Mellette a ruhásszekrény volt. És persze egy szép nagy ablak volt az ajtóval szemben levő falon.
- Hű... Ez igazán...
- Rendetlen?
- Nem! Tetszik... Illik hozzád... – mondta pirulva.
- Egy egoista szemétládához?
- Nem... Hanem... Egy... hogy is mondjam... A stílusodhoz...
- Miből gondolod, hogy ilyen a stílusom?
- Árulkodik rólad. Nem is tudom... Olyan... Sasuke-s.
A fiú elmosolyodott. Az ablakhoz sétált.
- Ilyen könnyen kiismersz másokat?
- Nem tudom... Megeshet. Én csak azt látom, hogy nem az vagy, aminek mutatod magad...
- Akkor tévedsz... – vágta rá hidegen. Sakura befeküdt az ágyba. Egy ideig nézte Sasuke-t, aki mereven bámult ki az ablakon.
- Naruto azt mondta, régebben nagyon jó barátok voltatok.
- A legjobbak... De most már aludj!
Sakura becsukta a szemét. Mielőtt elaludt volna, még félálmában suttogta:
- Jó éjszakát... Sasuke-kun...
Nem akart hajtani. Szép, lassú tempóban vezetett. Az ablakot leengedte, és élvezte a hűs szellőt. Szeretett nézelődni a városban. Ilyenkor egyedül lehetett, és nem kellett a múltra gondolnia... A sötét múltra...
Nem volt késésben. Még fél óra volt a versenyig... Amelyből majdnem kiesett Sakura-nak hála. De szerencsére még sikerült a „dobogón” maradnia.
Az egyik sikátorból ismerős hangot hallott. Sírt... Sőt... Zokogott. Megállt, és fülelt. Ekkor az agyán átvillant egy név.
- Sakura!
A sikátorba rohant. Sakura a földön feküdve zokogott. Testére ruhái voltak ráterítve.
- Mit csináltak veled?!
Sakura nem válaszolt. Beszélni sem tudott a zokogástól.
- Sakura... Ugye, nem?! Öltözz fel gyorsan!
Sakura megpróbált erőt venni magán. Magára kapta a ruháját. Sasuke felsegítette, és a kocsihoz kísérte.
- Ez... Sza-szabályellenes... – zokogta a lány.
- A nemi erőszak nem?! – beszálltak a kocsiba. – Mióta vagy egyedül?
- Öt... Öt perce...
- Akkor nem lehet messze. Merre ment?
Sakura a sztráda felé mutatott. Sasuke az ellenkező irányba haladt.
- Ho-hova mész?
- A többiek már ott vannak. Nem lenne szerencsés elhaladni előttük. Majd máskor elkapjuk. Ne félj!
- N-ne csináld ezt!
- Mit?
- A hírnevedet... Teszed... Kockára...
- Nem érdekel! – nagy erővel lefordult egy parkolóba. – Hogy nézett ki?
- Nem tudom... Nem láttam az arcát.
- Értem... – a lányra nézett. Szeméből ömlöttek a könnyek. Sasuke nem tudta, mit tegyen ebben a helyzetben. Magához ölelte Sakura-t. – Nyugodj meg! Nem lesz baj! Nem mondom el senkinek...
- Kettőnk titka marad? – szipogta.
- Persze... – elengedte a lányt. – Mi történt?
- Egy barátom kicsit felturbózta az autómat, és gyalog akartam érte menni. Erre valaki berántott abba a kisutcába, és... – ismét sírni kezdett. Sasuke úgy érezte, tennie kell valamit. Megpróbálta elterelni a lány figyelmét a történtekről.
- Egyébként... A múltkori versenynél... Hogy-hogy bementél az aluljáróba?
Sakura akaratlanul elmosolyodott a kérdésen. Megtörölte a szemét, és Sasuke-ra nézett.
- Csak megnéztem a menetrendet... Mikor a verseny volt, a shinkansen éppen Osaka-ban járt. Fél órám volt végigmenni rajta.
- Ravasz... – ismét elindította a járművet. Kiment a parkolóból a főútra.
- Honnan van kocsid?
- Juugo-é. – felelte, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna. – Mára lett volna kész a kocsim, de sok volt a munkájuk...
- Értem...
Szótlanul mentek tovább. Sasuke meredten bámulta az utat. Lassan vezetett. Nem volt kedve száguldozni.
- Holnap elmész a legközelebbi kórházba, és csináltatsz egy terhességi tesztet! – utasította hidegen a lányt.
- Nem lesz rá szükség... Bevettem a tablettát... Mintha előre megéreztem volna...
- A biztonság kedvéért menj el!
Sakura bólintott. Egy kis gondolkodás után halkan megszólalt:
- Kérdezhetek valamit?
- Mondjad...
- Igaz, hogy... Régen a Konoha bandába tartoztál?
- Igen.
- Miért mentél el?
- Már így is túl sokat kérdeztél.
- Bocsánat...
Sasuke sóhajtott, majd egy kis gondolkodás után mondta:
- A bátyám... Megölte a családomat. Mindenáron találkozni akarok vele...
- Ő is versenyző?
Sasuke bólintott.
- Az Akatsuki-ban.
- Az... Akatsuki? A nagyfőnök?
- Igen. Szóval... Átálltam Orochimaru-hoz... De ő átvert... Így alapítottam egy saját bandát.
Sakura kinézett az ablakon. A környék teljesen ismeretlen volt számára.
- Hová viszel?! Ez nem a találkozóhely!
- Ilyen állapotban nem versenyezhetsz! És nem lenne szerencsés, ha mindenki szeme láttára kiszállnál a kocsimból. Holnap hazamehetsz...
Sakura összehúzta magát.
- Ne aggódj... Van barátnőm.
- Nem az... Nem szeretem az idegen helyeket...
- Értem. És, neked mi a célod?
- Hát... Van egy barátom. Akasuna no Sasori. Ő is az Akatsuki tagja. Egy nap összevesztünk... És... Azóta nem láttam. Azt mondta, sosem lehetek bajnok. Csak azért, mert lány vagyok... Be akarom neki bizonyítani... És ki akarok vele békülni...
- Jártatok?
Sakura bólintott.
- Értem. – elmosolyodott. – Kapcsold be az öved!
Sakura tudta, mire készül. Alig kapcsolta be, Sasuke a gázra lépett. Végigszáguldoztak Tokio zsúfolt utcáin. Sasuke vett egy éles kanyart, majd egy farolás kíséretében megállt.
- Megérkeztünk. Szállj ki!
Egy egyszerű ház mellett álltak meg. Sasuke lenyomta a kilincset. Az ajtó nyitva volt.
- Várj meg annál a fánál! – mondta a lánynak, majd bement az ajtón. A csapata a nappaliban ült. – Nem mentetek el?
- Téged vártunk. – felelte Juugo.
- Nem megyek... Nincs kész a kocsim.
- Akkor menj az enyémmel!
- Tudod, hogy csak a sajátommal szeretek menni. És ma úgy sincs versenyem. Menjetek!
Juugo, és Suigetsu kimentek az ajtón. Karin megállt Sasuke előtt.
- Biztos, hogy nem jössz?
- Biztos... Vigyázz magadra! – egy csókot adott a lánynak, majd kikísérte az ajtón. Miután a kocsik elhajtottak, a fához sietett. Sakura ott várta. Sasuke intett neki, hogy menjen utána. Sakura félénk arckifejezéssel, lehajtott fejjel követte. A fiú betessékelte. Sakura alaposan körülnézett. Nem az volt, amire számított. A ház teljesen normális volt. Rendes bútorokkal.
- Azt hittem... Hogy... Olyan garázsszerű lesz a ház. – vallotta be szerényen. Sasuke elmosolyodott.
- Hétvégenként eljárok dolgozni. Nem vagy éhes?
- Nem, köszi.
- Jól van. Keresek neked valami hálóruhát. Addig menj, fürödj le!
Sakura bólintott. Sasuke megmutatta neki a fürdőszobát, majd bement Karin szobájába hálóingért kutakodni. Végül talált egy fehér pizsamát. Azt lerakta az ajtó mellé, majd bement a szobájába rendet rakni. Meg kell hagyni: nem volt a rend mestere. Megpróbálta lakhatóvá tenni a szobát. Mire végzett, Sakura kiment a fürdőszobából.
- Jól van. Gyere, aludj a szobámban!
Sakura arcára kiült a rémület.
- Majd én alszom a nappaliban. – tette hozzá gyorsan a fiú.
- Nem kell... Mégiscsak a te szobád... Majd én...
- És majd meglátnak téged a kanapén fekve! Szó sem lehet róla! Irány a szobámba!
Sakura megrántotta a vállát, és bement az ajtón. Sasuke gyorsan friss ágyneműt húzott... illetve Sakura segített neki. Még ehhez sem értett igazán. Sakura alaposan körülnézett. A fal fehér volt. Rajta poszterekkel. Az ágy egy egyszerű franciaágy volt. A földön egy sötétkék szőnyeg hevert, a sarokban egy számítógépasztal volt, rajta az alig használt géppel. Az asztal mellett egy CD-állvány volt, mellette pedig egy CD lejátszó. Az ággyal szemben egy kis TV állt. Mellette a ruhásszekrény volt. És persze egy szép nagy ablak volt az ajtóval szemben levő falon.
- Hű... Ez igazán...
- Rendetlen?
- Nem! Tetszik... Illik hozzád... – mondta pirulva.
- Egy egoista szemétládához?
- Nem... Hanem... Egy... hogy is mondjam... A stílusodhoz...
- Miből gondolod, hogy ilyen a stílusom?
- Árulkodik rólad. Nem is tudom... Olyan... Sasuke-s.
A fiú elmosolyodott. Az ablakhoz sétált.
- Ilyen könnyen kiismersz másokat?
- Nem tudom... Megeshet. Én csak azt látom, hogy nem az vagy, aminek mutatod magad...
- Akkor tévedsz... – vágta rá hidegen. Sakura befeküdt az ágyba. Egy ideig nézte Sasuke-t, aki mereven bámult ki az ablakon.
- Naruto azt mondta, régebben nagyon jó barátok voltatok.
- A legjobbak... De most már aludj!
Sakura becsukta a szemét. Mielőtt elaludt volna, még félálmában suttogta:
- Jó éjszakát... Sasuke-kun...
Másnap reggel Sakura halk zenére ébredt. Sasuke bekapcsolta a hi-fit, nem törődve a lánnyal. Sakura lassan felült, szemét dörzsölgetve kérdezte:
- Mennyi az idő?
- Kilenc óra... a többiek mindjárt felébrednek. Az ablakon ki tudsz mászni. A parkolóban áll a kocsid. – felelte a fiú, miközben le sem vette szemét a CD-kről.
- Elhoztad? – csodálkozott a lány. Sasuke bólintott.
- Bocsi, de kivettem a pénzt a zsebedből... ma reggel elmentem érte.
- Köszönöm...
- És itt van a ruhád. – odadobta a lánynak. – Gyorsan kimostam neked.
Sakura meg sem tudott szólalni meglepettségében.
- Mi a baj? – kérdezte Sasuke.
- Miért... vagy ilyen kedves?
- Nem tudom...
- Biztosan sajnáltál...
- Nem... akkor most érzéketlen bunkó lennék.
Sakura elmosolyodott. Ekkor vette észre, hogy az ágy másik fele gyűrött volt.
- Te... mellettem aludtál?
- Baj?
- Nem... – felelte, és érezte, hogy lángvörös az arca.
- Kimegyek. Addig öltözz át!
Sasuke kisétált a szobából, és becsukta az ajtót. Sakura gyorsan átöltözött. Összeszedte magát, és kiment a szobából.
- Tiszta a levegő... – felelte a fiú, mire Sakura szemét forgatva a kijárat felé ment. – Azt mondtam, hogy az ablakon mássz ki!
- Tudom, csak... meg akartam köszönni.
- Nincs mit... na, menj vissza a szobába!
- Minek? Itt vagyok az ajtó előtt.
- Nyikorog az ajtó, és a többiek felébrednek rá.
- Ja... – Sakura visszakoslatott Sasuke szobájába. Ott a fiú kinyitotta neki az ablakot.
- Meg fogod találni a kocsidat, vagy megmutassam?
- Meglesz, ne aggódj!
- Itt van a kulcsa.
- Köszönöm. – átvette a kulcsot, és kimászott az ablakon.
- És... Karin-nal fogsz ma versenyezni!
- Értettem! – a parkolóba rohant. Ott állt a Subaru-ja. Kinyitotta az ajtót, és meg sem állt a banda szálláshelyéig. Alig lépett be az ajtón, Tsunade idegesen rámordult.
- Hol a fenébe voltál?!
Sakura megállt. Nem akarta elmondani az igazságot.
- Te vagy a csapat legjobbja, és csak úgy nyom nélkül eltűnsz!
- Tsunade-sama, én... sajnálom... csak...
- Mi volt fontosabb, mint a versenyed?!
- Semmi... nem beszélhetnénk meg négyszemközt?
Tsunade bólintott, majd bementek Sakura szobájába.
- Miért nem voltál ott tegnap?
- Azt... nem akarom elmondani...
- Hiro azt mondta, nem voltál ott a kocsidért...
- Igen... tudom... én csak...
- Csalódtam benned, Sakura.
- Megerőszakoltak...
Tsunade felkapta a fejét. Sakura-n erőt vett a sírás.
- Én... nem tudtam...
- Semmi baj... – szipogta.
- Tudod, ki volt?
Sakura nemet bólogatott.
- Ki talált meg?
Itt Sakura elakadt. Nem mondhatta el, hogy Sasuke talált rá... már azért is mérges volt magára, amiért elmondta.
- Csak... egy... kedves ismerősöm... egy barátom...
- Értem.
- Azt mondta, ilyen állapotban ne versenyezzek. És... hogy aludjak nála...
- Miért nem hozott haza?
- Mert... nem akartam egyedül lenni... bocsáss meg! – suttogta elcsukló hangon. Tsunade átölelte.
- Nekem kell elnézést kérnem, hogy így rád rontottam. Ma Karin-nal lesz versenyed. És a mai este többfordulós lesz kieséssel.
- Értettem.
- Nem vagy éhes?
- Egy kicsit...
- És... hogy hívták ezt a barátodat?
- Miért?
- Hátha őt is ide tudjuk hívni a bandába. – kacsintott egyet a lány felé.
- Nem szereti az ilyet... és... annyit kért, hogy ne mondjam el a nevét... tudod... eléggé zárkózott... és szereti titokban tartani magát.
- Értem. Na, gyere! Reggelizz!
Sasuke a szobájában ült, és a tegnap estén gondolkodott. Maga sem tudta, miért, de többet akart megtudni a lányról. Kopogtattak az ajtón.
- Gyere... – mondta félhangosan. Karin nyitott be hozzá.
- Minden rendben? Még reggelizni se jöttél...
- Persze.
Karin körülnézett.
- Te... új ágyneműt húztál?
- Aha... baj?
- Nem... – felelte zavartan a lány. – Olyan furcsa vagy... nyomaszt valami?
- Nem.
- Nekem elmondhatod.
- Nem nyomaszt semmi. – felállt, és kinézett az ablakon.
- Naaaa... csak nem szomorú az én bajnokom?
- Dehogy! Csak kicsit fáradt vagyok...
- Még mindig?
- Nem tudtam aludni...
Valóban nem aludt egész éjszaka. Sakura-t figyelte. Valamiért furcsa érzése volt, ha a lányra nézett. Maga sem tudta, mi ez az érzés.
- Sasuke?
- Hm? Mi az?
- Mit csinálunk ma? Csúcsforgalom van, nem lenne szerencsés edzeni. – mondta kacér hangon. Sasuke kinézett az ablakon. Most mindent megtett volna azért, hogy megszabaduljon Karin-tól. És úgy tűnt, az élet mellette állt. A csendet egy mobilcsörgés törte meg. Sasuke a zsebébe nyúlt, és kivette a telefont.
- Igen?
- „Hello, Sasuke! Kész a verdád. Odavigyük, vagy...”
- Hagyd csak! Elugrok érte.
- „Királyság! Skubizz ide! Új műszereket is tettem bele, meg nitro-val is feltöltöttem. Nem ártana lecsekkolnod, mielőtt elvinnéd.”
- Remek!
- „És dobtam hozzá egy új motort is...”
- Mi?! Hogy fogom én ezt kifizetni?!
- „Már ki lett fizetve...”
- NANI?! Ki fizette ki?!
- „Valami csaj...”
- Hogy nézett ki?
- „Rózsaszín haj... zöld szem... üzent is valamit.”
- Mit?
- „Hogy miután átvetted a kicsikét, ugorj be a ’Speed’-be!”
- A gyorskajáldába?
- „Ja... nem lökött mást... sietett.”
- Rendben. Olyan fél óra múlva ott leszek.
- „Fél óra? Mivel jössz? Trabanttal?”
- Nem... a lábammal.
- „Fura egy csákó vagy. Na, cső!”
Sasuke letette a telefont. Szédülten lehuppant az ágyra.
- Minden rendben? – kérdezte Karin.
- Persze... kész a kocsim. Megyek is!
Nem várt Karin válaszára kirohant az ajtón. Felkapta a kabátját, és elsétált a szervizbe. Az utak zsúfoltak voltak, mint mindig. Jól esett neki a séta. Ismét ellehetett a gondolataival.
A szerviz egy egyszerű garázsban volt. Amolyan magánvállalkozás. Az ajtó nyitva volt. Bent egy harminc éves körüli férfi volt. Izompóló, fején kendő, egyik kezében franciakulcs. Sasuke-ra nézett.
- Megjött a mi gyalogosunk!
- Hello, Dave! Jamie?
- Épp a kocsidat próbálgatja. Nem tudott várni.
- Hányszor szóltam neki, hogy ne üljön be... akárhányszor elhozom, megfulladok a füstszagtól.
- Mit vársz tőle? Láncdohányos...
- Én meg nem.
- Jól van, majd kiduzzogod magad. A hátsó kertben van.
Sasuke az említett helyre ment. A hátsókert egy olyan kisebb versenypályára hasonlított. Akadályok, betonút, ugratók, és csúszósabb részek. Tökéletes edzőpálya. Sasuke haját tépve figyelte, ahogy Jamie őrült módra szerencsétlenkedik féltett kincsével: a Toyota-val. Intett neki, hogy álljon meg, mire Jamie egy óriási fékcsikorgás kíséretében megállt. Sasuke-t az ájulás kerülgette. A kocsiból egy Sasuke-val egykorú, barna hajú fiú lépett ki. Szájában egy kb. 10 éve rágott cigivel.
- Sz’asz, haver!
- Jamie, ha mégegyszer a kocsimhoz nyúlsz...
- Hűtsd le a fagyállót, jó a fék... csak szórakoztam.
- Jól van...
- Kipróbálod?
- Nem, kösz. Jó lesz így. A kulcs?
- Itt van. – odadobta neki a kulcscsomót. Sasuke alaposan átvizsgálta kocsiját. – Hé! Nem hajtok olyan pocsékul!
- Nem... csak 35x megbuktál a vizsgán.
- 36... pikkel rám a mester...
- Mé’ nem tartod be a szabályokat?
- Lehet, hogy te vagy a jófiúk góréja, de én nem. De tényleg... az a csaj, aki ma reggel leadta a rendelést a verdádhoz, nem a Konoha bandába tartozik?
- Őőő... nem...
- Totál olyan volt, mint aki a földbe döngölt a múltkor.
- Valóban?
- Ne mondd, hogy nem ismered!
- De! Ismerem...
- Dobtad Karin-t?
- Mi?! Szó sincs róla!
- Pedig jól tennéd. Annak a spinének még a szemüvege sem áll frankón.
- Baromságokat beszélsz. Odavagyunk egymásért...
- Majd rájössz magadtól is. De most spuri a „Speed”-be! Vár a csajod!
- Nem a csajom... – nem akarta húzni az időt. Bepattant a kocsijába, és az említett hely felé vette az irányt. Leparkolt, majd benyitott. Az egyik asztalnál Tsunade, Naruto, Ino, és Sai ültek. A Konoha banda legjobb tagjai. Sakura-t nem látta. – „Lehet, hogy elment?” – ha már ott volt, a pulthoz sétált.
- Segíthetek?
- Egy sajtburgert, és egy Sprite-ot kérek. – felemelte a fejét. – Tee??? Sakura?
- Csss! – a társai felé mutatott. Elővett egy cetlit, és egy üzenetet írt rá. A rendeléssel együtt átadta Sasuke-nak. A fiú átvette, majd leült az egyik asztalhoz... jó távol a konohaiaktól. A cetlin a következő üzenet állt:
Minden rendben!
Nem vagyok terhes. Tsunade-sama tud az esetről, de nem tudja, hogy te találtál meg.
A Toyota-n gondolom nagyot néztél. Egy kis kárpótlás, hogy összetörted miattam. Meg így akartam megköszönni, hogy tegnap segítettél.
Egyébként itt dolgozom. Menő, mi?
Sasuke lopva a lányra nézett. Akaratlanul elmosolyodott. A zsebébe tette az üzenetet, majd elfogyasztotta a sajtburgert, és a Sprite-ot. Naruto gyanakodva figyelte őt.
- Mi az? – kérdezte Sai.
- Nem tudom... láttad, hogy bámulta Sakura-chant? Majd kiesett a szeme...
- Rémeket látsz! – legyintett Ino. – Sakura nem hülye. Meg... Sasuke azzal a libával jár.
- Akkor is... van itt valami, az biztos.
- Kölyök, tudod a szabályt! – szólt rá Tsunade.
- Mi?! Ennyit csak szabad! – Sasuke felé nézett. – El is húzott... nem fura?
- Nem. – vágták rá egyszerre.
- És az, hogy egyedül jött?
- Az már igen... egy kicsit fura...
A nap ismét az épületek mögé bukott. Mindenki ott volt a téren. Egy hatalmas szökőkút volt a közepén. Sakura leült a szélére.
- Menj vissza a kocsidhoz! – mordult rá Tsunade.
- Miért?
- Ha a vizet bámulod, menj a vízművekbe! Egy percig sem maradhatsz távol a kocsidtól! Ki tudja... talán még szabotázs is történhet.
Sakura sóhajtott, és visszaballagott Subaru-jához. Ebben a pillanatban egy fekete-fehér, egy ezüst, egy fekete, és egy zöld Toyota állt fordult be a térre.
- Mint mindig, a Taka jön utoljára... – sóhajtott Naruto.
- Ebben tévedsz! Az első versenyemnél mi késtünk.
- De mivel ők csak 4-en vannak, meg kellett volna jelenniük mindannyiuknak. Ám... a csapatból 3-an késtek.
- Értem... – tekintete a fekete Toyota felé sodródott. A kormány felöli oldalról kinyílt az ajtó. Sasuke ráérősen kiszállt belőle. Alig csukta be, a másik oldalt egy barna hajú fiú szállt ki, cigivel a kezében.
- Ha tüdőrákom lesz, megöllek! – duzzogott Sasuke.
- Nyugi, haver! Nem lesz gáz! – Jamie Sakura-ra nézett. – Akkor is! Ez a csaj volt nálam ma!
- Rosszul láttad.
- Nem! Esküszöm! A Toyota-k Toyota-jára!
- De nem, nem ő volt nálad! Ugyan mé’ akarná nekem felturbózni a kocsimat?!
- Hogy megvesztegessen.
- Heh... ő szabálymániás...
- Akár csak te.
- Fogd be, Jamie!
- Na, hűtsd le a fagyállót, mert felrobban a motor! Nézd, hogy néz rád! Félve... de mégis... te jó ég, elpirult?!
Sasuke szemét forgatva Karin-hoz ment.
- Menekülhetek hozzád? – kérdezte.
- Persze. – egy csókot adott Sasuke-nak. Ebben a pillanatban Sakura úgy érezte, kitépték a szívét. Tetszett neki Sasuke. Egy kicsit... Tsunade a vállára tette a kezét.
- Minden rendben?
- Persze, csak... eszembe jutott Sasori... – hazudta.
- Jól van... a szívügyek ráérnek. Jelenésed van!
Sakura beült a kocsira. Karin-ra nézett. Mindenképpen meg akarta nyerni a versenyt. A két lány pillantásokat váltva a rajthoz hajtott.
- Jól van. – szólt egy fekete hajú férfi. A fehér Kia tulajdonosa. – Az utat ti találjátok ki... de néhány helyen meg kell jelennetek! Ugrás, sodródás, és akadályrészek. Ezeket külön pontozni fogjuk.
- Jól van, Oro! – vágott közbe Karin. – Nem vagyok amatőr. Max. a kislány. – Sakura-ra nézett. – Majd holnap viszek egy játék babát a kórházba. A célnál találkozunk... HA találkozunk...
Sakura egy szúrós pillantást vetett Karin után, majd követte. Egy ideig türelmesen vezetett, majd egy hirtelen mozdulattal lefordult egy parkolóba. Mellette a GPS mutatta az útirányt. A gázra lépett, majd egy nagy mozdulattal áttörte a drótkerítést, és ismét a főúton kötött ki. Tőle pár méterre volt az akadálypálya. Baki, a Homok team vezetője állt az egyik oszlopnak támaszkodva. Sakura meg sem állt. Könnyűszerrel kikerülte az akadályokat. Ekkor legnagyobb megdöbbenésére egy kereszteződésnél elsuhant előtte Karin. Sakura utána hajtott. A következő rész egy focipályán volt. Kakashi állt könyvével a kezében, és várta a két versenyzőt. Sakura belehúzott, és a salakra hajtott. Ekkor kocsija megpördült.
- Ez az idióta nem cserélte ki a féket! – csapkodta a kormányt dühében. Karin szinte alig sodródott ki a vöröslő pályán. Sakura ismét a gázra lépett. Alig tudta irányítani a kocsit. Végre kiért a pályáról. Itt már simábban ment minden. Már hosszú percek óta mehetett. Beelőzte Karin-t, majd egy alagút felé ment. A GPS szerint ezzel fél kilométert rövidített. És igaza is volt. Az ugrató előtt termett. Nagy erővel a gázra lépett. Mikor földet ért, egy nagy csörömpölés jelezte: eltörött a kipufogó. – Szabotázs történt volna? – merült fel benne a kérdés. Ekkor vette észre, hogy a sztráda tetején van... alatt öt méterrel volt a park, ahonnan elindultak. A Subaru nekiütközött a korlátnak. Sakura próbált az ellenkező irányba menni. A kormány is felmondta a szolgálatot. Végül letért a pályáról. A célba ért. Kiszállt a kocsiból. Addigra Karin már rég Sasuke mellett volt.
- Na, látom túlélted... – gúnyolódott Karin. Sakura a szökőkúthoz ment, és leült a szélére. Úgy érezte, ezzel a vereséggel Sasuke-ról is lemondhat. Észre se vette a mellette ülő Tsunade-t.
- Szép volt. – ismerte el halkan a nő. Sakura felkapta a fejét.
- Igazán?
- Igen... ezek után, hogy a Taka szerelőházába vitted a kocsidat, szép eredményt értél el.
- A... Taka?
- Ja... nem ismerted fel Jamie-t?
- Ő ki?
- Nem ő szerelte meg?
- Nem... a barátom, Dave...
- Ő is ott dolgozik.
Sakura szíve nagyot dobbant.
- „Vajon... Sasuke-kun kérte, hogy szabotálják?” – kérdezte magában. – „Nem, az nem lehet! Dave-nek van egy saját műhelye... azt mondta, hogy máshol is dolgozik... lehet, hogy... Karin tette volna?” – a lány felé pillantott. Sasuke ebben a pillanatban szállt be a Toyota-ba. – Akkor... én most kiestem? – kérdezte.
- Nem.
- Tessék?! Azt mondtad, hogy...
- Hogy többfordulós lesz kieséssel... ez még csak pontokra ment... mindenki végigcsinálja a sajátját, és UTÁNA lesz a kiesős... majd egy hét múlva a döntő. A két ellenfél addig pihenhet. Ám, ki kell választani azt, aki majd a győztes helyett megy, ha netán valami történne. Ennek a versenye fog menni ezen az egy héten.
- Én... nem tudom folytatni.
- Miért?
- Nézz a kocsimra! Kész roncshalmaz az egész!
- Hm... kicseréltem a kocsidat. – mosolygott a nő. – Tudtam, hogy Dave, őőőő... a Taka-ban nem lehet megbízni. Volt egy másik Subaru-nk, ami totál olyan volt, mint a tiéd. Átfestettük, és voilá!
Sakura elmosolyodott.
- Köszönöm. – mondta szerényen.
- Itt a kulcsa. Ino majd elkísér a verdához.
Sakura átvette a kulcsot, majd Ino-hoz ment. Eközben elkezdődött Sasuke, és Naruto versenye is. Minden simán ment, de... Naruto egy váratlan pillanatban lefékezett, és Sasuke elé állt.
- Mi van már?
- Beszélnünk kell! – mondta a szőke szigorúan. Sasuke sóhajtott, majd kiszállt a kocsiból.
- Mit akarsz, Dobe?
- Mi a célod Sakura-channal?
- Hogy?
- Mit akarsz tőle? Tudom, hogy nálad volt tegnap este...
- Honnan?
- Csak kitaláltam... mit akarsz tőle? – ismételte magát.
- Az égvilágon semmit... és... mielőtt félreértenéd: semmi közünk egymáshoz.
- Akkor miért volt nálad?
- Az csak kettőnkre, és Tsunade-ra tartozik.
- Ts... Tsunade-sama tudja?!
- Azt nem, hogy nálam volt. De azt, hogy mi történt vele, azt igen. Ha megbocsátasz, én folytatnám a versenyt...
Visszament a Toyota-hoz. Ekkor Naruto megragadta a gallérjánál.
- Na, idefigyelj, seggfej! Ha bármit művelsz Sakura-channal, velem gyűlik meg a bajod!
- De féltékeny valaki...
- Fogd be!!! Bármilyen terved van vele, átlátok rajtad!
- Értem. – válaszolta flegmán. – Ha most megengeded, versenyem van. És, ha jól tudom, neked is...
Naruto elengedte Sasuke-t, és a kocsija felé ment. Egyszerre indultak el. Fej-fej mellett haladtak. Már jó régóta mentek, mikor hátulról szirénázás hallatszódott.
- Francba! – morogta Sasuke. – Már csak ez hiányzott...
Levágódott Naruto elé.
- Most engem mártasz bele a balhéba?! – ordibált Naruto.
- Van egy tervem, de jól figyelj!
Eközben Sakura is visszaért az igazi Subaru-jával. Egész eddig Sai vigyázott rá. Sakura beült a kocsiba, és a térre ment két társával együtt. Mikor kiszálltak, Tsunade eléjük rohant.
- Naruto most szólt. Rendőrök követik őket. El kell halasztanunk a többit.
Ekkor odarohant Karin is.
- Van egy tervük! – mondta. A Subaru-ra nézett. Arca halálsápadt lett.
- Minden rendben, Karin? – kérdezte Sakura.
- Fogd be!
Egyre több rendőrautó vette körül Sasuke-t. Naruto ekkor eljéük vágott. Berontott egy romos épületbe, ahová a rendőrök követték. Egy korhadt gerendának rontott. A fa kitörött helyéből, és az egész épület a kocsikra omlott. Naruto épségben kikerült onnan. Miután látta, hogy Sasuke is lerázta őket, folytatták a versenyt. Szokásos módon Sasuke ért be előbb a célba.
A verseny folytatódott. Sorban estek ki a versenyzők. Végül Tsunade kihírdette a két döntőst:
- Egy hét múlva Uchiha Sasuke, és Haruno Sakura fog versenyezni egymás ellen! Addig kiválasztjuk a többi helyezettet, ha netán valami történne. Ti ketten keményen készüljetek! Ahogy nézem, a verseny elég kemény lesz... és veszélyes! Egy a szabály: harcoljatok az életetekért! Itt már nem lesznek szabályok. Akár meg is ölhetitek egymást! Mindent a győzelemért!
Sakura szíve nagyot dobbant.
- „Miért... miért pont ellene kell szembeszállnom?! Miért kellett így történnie?! Bár ne cserélted volna ki a kocsimat, Tsunade...”
- Mennyi az idő?
- Kilenc óra... a többiek mindjárt felébrednek. Az ablakon ki tudsz mászni. A parkolóban áll a kocsid. – felelte a fiú, miközben le sem vette szemét a CD-kről.
- Elhoztad? – csodálkozott a lány. Sasuke bólintott.
- Bocsi, de kivettem a pénzt a zsebedből... ma reggel elmentem érte.
- Köszönöm...
- És itt van a ruhád. – odadobta a lánynak. – Gyorsan kimostam neked.
Sakura meg sem tudott szólalni meglepettségében.
- Mi a baj? – kérdezte Sasuke.
- Miért... vagy ilyen kedves?
- Nem tudom...
- Biztosan sajnáltál...
- Nem... akkor most érzéketlen bunkó lennék.
Sakura elmosolyodott. Ekkor vette észre, hogy az ágy másik fele gyűrött volt.
- Te... mellettem aludtál?
- Baj?
- Nem... – felelte, és érezte, hogy lángvörös az arca.
- Kimegyek. Addig öltözz át!
Sasuke kisétált a szobából, és becsukta az ajtót. Sakura gyorsan átöltözött. Összeszedte magát, és kiment a szobából.
- Tiszta a levegő... – felelte a fiú, mire Sakura szemét forgatva a kijárat felé ment. – Azt mondtam, hogy az ablakon mássz ki!
- Tudom, csak... meg akartam köszönni.
- Nincs mit... na, menj vissza a szobába!
- Minek? Itt vagyok az ajtó előtt.
- Nyikorog az ajtó, és a többiek felébrednek rá.
- Ja... – Sakura visszakoslatott Sasuke szobájába. Ott a fiú kinyitotta neki az ablakot.
- Meg fogod találni a kocsidat, vagy megmutassam?
- Meglesz, ne aggódj!
- Itt van a kulcsa.
- Köszönöm. – átvette a kulcsot, és kimászott az ablakon.
- És... Karin-nal fogsz ma versenyezni!
- Értettem! – a parkolóba rohant. Ott állt a Subaru-ja. Kinyitotta az ajtót, és meg sem állt a banda szálláshelyéig. Alig lépett be az ajtón, Tsunade idegesen rámordult.
- Hol a fenébe voltál?!
Sakura megállt. Nem akarta elmondani az igazságot.
- Te vagy a csapat legjobbja, és csak úgy nyom nélkül eltűnsz!
- Tsunade-sama, én... sajnálom... csak...
- Mi volt fontosabb, mint a versenyed?!
- Semmi... nem beszélhetnénk meg négyszemközt?
Tsunade bólintott, majd bementek Sakura szobájába.
- Miért nem voltál ott tegnap?
- Azt... nem akarom elmondani...
- Hiro azt mondta, nem voltál ott a kocsidért...
- Igen... tudom... én csak...
- Csalódtam benned, Sakura.
- Megerőszakoltak...
Tsunade felkapta a fejét. Sakura-n erőt vett a sírás.
- Én... nem tudtam...
- Semmi baj... – szipogta.
- Tudod, ki volt?
Sakura nemet bólogatott.
- Ki talált meg?
Itt Sakura elakadt. Nem mondhatta el, hogy Sasuke talált rá... már azért is mérges volt magára, amiért elmondta.
- Csak... egy... kedves ismerősöm... egy barátom...
- Értem.
- Azt mondta, ilyen állapotban ne versenyezzek. És... hogy aludjak nála...
- Miért nem hozott haza?
- Mert... nem akartam egyedül lenni... bocsáss meg! – suttogta elcsukló hangon. Tsunade átölelte.
- Nekem kell elnézést kérnem, hogy így rád rontottam. Ma Karin-nal lesz versenyed. És a mai este többfordulós lesz kieséssel.
- Értettem.
- Nem vagy éhes?
- Egy kicsit...
- És... hogy hívták ezt a barátodat?
- Miért?
- Hátha őt is ide tudjuk hívni a bandába. – kacsintott egyet a lány felé.
- Nem szereti az ilyet... és... annyit kért, hogy ne mondjam el a nevét... tudod... eléggé zárkózott... és szereti titokban tartani magát.
- Értem. Na, gyere! Reggelizz!
Sasuke a szobájában ült, és a tegnap estén gondolkodott. Maga sem tudta, miért, de többet akart megtudni a lányról. Kopogtattak az ajtón.
- Gyere... – mondta félhangosan. Karin nyitott be hozzá.
- Minden rendben? Még reggelizni se jöttél...
- Persze.
Karin körülnézett.
- Te... új ágyneműt húztál?
- Aha... baj?
- Nem... – felelte zavartan a lány. – Olyan furcsa vagy... nyomaszt valami?
- Nem.
- Nekem elmondhatod.
- Nem nyomaszt semmi. – felállt, és kinézett az ablakon.
- Naaaa... csak nem szomorú az én bajnokom?
- Dehogy! Csak kicsit fáradt vagyok...
- Még mindig?
- Nem tudtam aludni...
Valóban nem aludt egész éjszaka. Sakura-t figyelte. Valamiért furcsa érzése volt, ha a lányra nézett. Maga sem tudta, mi ez az érzés.
- Sasuke?
- Hm? Mi az?
- Mit csinálunk ma? Csúcsforgalom van, nem lenne szerencsés edzeni. – mondta kacér hangon. Sasuke kinézett az ablakon. Most mindent megtett volna azért, hogy megszabaduljon Karin-tól. És úgy tűnt, az élet mellette állt. A csendet egy mobilcsörgés törte meg. Sasuke a zsebébe nyúlt, és kivette a telefont.
- Igen?
- „Hello, Sasuke! Kész a verdád. Odavigyük, vagy...”
- Hagyd csak! Elugrok érte.
- „Királyság! Skubizz ide! Új műszereket is tettem bele, meg nitro-val is feltöltöttem. Nem ártana lecsekkolnod, mielőtt elvinnéd.”
- Remek!
- „És dobtam hozzá egy új motort is...”
- Mi?! Hogy fogom én ezt kifizetni?!
- „Már ki lett fizetve...”
- NANI?! Ki fizette ki?!
- „Valami csaj...”
- Hogy nézett ki?
- „Rózsaszín haj... zöld szem... üzent is valamit.”
- Mit?
- „Hogy miután átvetted a kicsikét, ugorj be a ’Speed’-be!”
- A gyorskajáldába?
- „Ja... nem lökött mást... sietett.”
- Rendben. Olyan fél óra múlva ott leszek.
- „Fél óra? Mivel jössz? Trabanttal?”
- Nem... a lábammal.
- „Fura egy csákó vagy. Na, cső!”
Sasuke letette a telefont. Szédülten lehuppant az ágyra.
- Minden rendben? – kérdezte Karin.
- Persze... kész a kocsim. Megyek is!
Nem várt Karin válaszára kirohant az ajtón. Felkapta a kabátját, és elsétált a szervizbe. Az utak zsúfoltak voltak, mint mindig. Jól esett neki a séta. Ismét ellehetett a gondolataival.
A szerviz egy egyszerű garázsban volt. Amolyan magánvállalkozás. Az ajtó nyitva volt. Bent egy harminc éves körüli férfi volt. Izompóló, fején kendő, egyik kezében franciakulcs. Sasuke-ra nézett.
- Megjött a mi gyalogosunk!
- Hello, Dave! Jamie?
- Épp a kocsidat próbálgatja. Nem tudott várni.
- Hányszor szóltam neki, hogy ne üljön be... akárhányszor elhozom, megfulladok a füstszagtól.
- Mit vársz tőle? Láncdohányos...
- Én meg nem.
- Jól van, majd kiduzzogod magad. A hátsó kertben van.
Sasuke az említett helyre ment. A hátsókert egy olyan kisebb versenypályára hasonlított. Akadályok, betonút, ugratók, és csúszósabb részek. Tökéletes edzőpálya. Sasuke haját tépve figyelte, ahogy Jamie őrült módra szerencsétlenkedik féltett kincsével: a Toyota-val. Intett neki, hogy álljon meg, mire Jamie egy óriási fékcsikorgás kíséretében megállt. Sasuke-t az ájulás kerülgette. A kocsiból egy Sasuke-val egykorú, barna hajú fiú lépett ki. Szájában egy kb. 10 éve rágott cigivel.
- Sz’asz, haver!
- Jamie, ha mégegyszer a kocsimhoz nyúlsz...
- Hűtsd le a fagyállót, jó a fék... csak szórakoztam.
- Jól van...
- Kipróbálod?
- Nem, kösz. Jó lesz így. A kulcs?
- Itt van. – odadobta neki a kulcscsomót. Sasuke alaposan átvizsgálta kocsiját. – Hé! Nem hajtok olyan pocsékul!
- Nem... csak 35x megbuktál a vizsgán.
- 36... pikkel rám a mester...
- Mé’ nem tartod be a szabályokat?
- Lehet, hogy te vagy a jófiúk góréja, de én nem. De tényleg... az a csaj, aki ma reggel leadta a rendelést a verdádhoz, nem a Konoha bandába tartozik?
- Őőő... nem...
- Totál olyan volt, mint aki a földbe döngölt a múltkor.
- Valóban?
- Ne mondd, hogy nem ismered!
- De! Ismerem...
- Dobtad Karin-t?
- Mi?! Szó sincs róla!
- Pedig jól tennéd. Annak a spinének még a szemüvege sem áll frankón.
- Baromságokat beszélsz. Odavagyunk egymásért...
- Majd rájössz magadtól is. De most spuri a „Speed”-be! Vár a csajod!
- Nem a csajom... – nem akarta húzni az időt. Bepattant a kocsijába, és az említett hely felé vette az irányt. Leparkolt, majd benyitott. Az egyik asztalnál Tsunade, Naruto, Ino, és Sai ültek. A Konoha banda legjobb tagjai. Sakura-t nem látta. – „Lehet, hogy elment?” – ha már ott volt, a pulthoz sétált.
- Segíthetek?
- Egy sajtburgert, és egy Sprite-ot kérek. – felemelte a fejét. – Tee??? Sakura?
- Csss! – a társai felé mutatott. Elővett egy cetlit, és egy üzenetet írt rá. A rendeléssel együtt átadta Sasuke-nak. A fiú átvette, majd leült az egyik asztalhoz... jó távol a konohaiaktól. A cetlin a következő üzenet állt:
Minden rendben!
Nem vagyok terhes. Tsunade-sama tud az esetről, de nem tudja, hogy te találtál meg.
A Toyota-n gondolom nagyot néztél. Egy kis kárpótlás, hogy összetörted miattam. Meg így akartam megköszönni, hogy tegnap segítettél.
Egyébként itt dolgozom. Menő, mi?
Sasuke lopva a lányra nézett. Akaratlanul elmosolyodott. A zsebébe tette az üzenetet, majd elfogyasztotta a sajtburgert, és a Sprite-ot. Naruto gyanakodva figyelte őt.
- Mi az? – kérdezte Sai.
- Nem tudom... láttad, hogy bámulta Sakura-chant? Majd kiesett a szeme...
- Rémeket látsz! – legyintett Ino. – Sakura nem hülye. Meg... Sasuke azzal a libával jár.
- Akkor is... van itt valami, az biztos.
- Kölyök, tudod a szabályt! – szólt rá Tsunade.
- Mi?! Ennyit csak szabad! – Sasuke felé nézett. – El is húzott... nem fura?
- Nem. – vágták rá egyszerre.
- És az, hogy egyedül jött?
- Az már igen... egy kicsit fura...
A nap ismét az épületek mögé bukott. Mindenki ott volt a téren. Egy hatalmas szökőkút volt a közepén. Sakura leült a szélére.
- Menj vissza a kocsidhoz! – mordult rá Tsunade.
- Miért?
- Ha a vizet bámulod, menj a vízművekbe! Egy percig sem maradhatsz távol a kocsidtól! Ki tudja... talán még szabotázs is történhet.
Sakura sóhajtott, és visszaballagott Subaru-jához. Ebben a pillanatban egy fekete-fehér, egy ezüst, egy fekete, és egy zöld Toyota állt fordult be a térre.
- Mint mindig, a Taka jön utoljára... – sóhajtott Naruto.
- Ebben tévedsz! Az első versenyemnél mi késtünk.
- De mivel ők csak 4-en vannak, meg kellett volna jelenniük mindannyiuknak. Ám... a csapatból 3-an késtek.
- Értem... – tekintete a fekete Toyota felé sodródott. A kormány felöli oldalról kinyílt az ajtó. Sasuke ráérősen kiszállt belőle. Alig csukta be, a másik oldalt egy barna hajú fiú szállt ki, cigivel a kezében.
- Ha tüdőrákom lesz, megöllek! – duzzogott Sasuke.
- Nyugi, haver! Nem lesz gáz! – Jamie Sakura-ra nézett. – Akkor is! Ez a csaj volt nálam ma!
- Rosszul láttad.
- Nem! Esküszöm! A Toyota-k Toyota-jára!
- De nem, nem ő volt nálad! Ugyan mé’ akarná nekem felturbózni a kocsimat?!
- Hogy megvesztegessen.
- Heh... ő szabálymániás...
- Akár csak te.
- Fogd be, Jamie!
- Na, hűtsd le a fagyállót, mert felrobban a motor! Nézd, hogy néz rád! Félve... de mégis... te jó ég, elpirult?!
Sasuke szemét forgatva Karin-hoz ment.
- Menekülhetek hozzád? – kérdezte.
- Persze. – egy csókot adott Sasuke-nak. Ebben a pillanatban Sakura úgy érezte, kitépték a szívét. Tetszett neki Sasuke. Egy kicsit... Tsunade a vállára tette a kezét.
- Minden rendben?
- Persze, csak... eszembe jutott Sasori... – hazudta.
- Jól van... a szívügyek ráérnek. Jelenésed van!
Sakura beült a kocsira. Karin-ra nézett. Mindenképpen meg akarta nyerni a versenyt. A két lány pillantásokat váltva a rajthoz hajtott.
- Jól van. – szólt egy fekete hajú férfi. A fehér Kia tulajdonosa. – Az utat ti találjátok ki... de néhány helyen meg kell jelennetek! Ugrás, sodródás, és akadályrészek. Ezeket külön pontozni fogjuk.
- Jól van, Oro! – vágott közbe Karin. – Nem vagyok amatőr. Max. a kislány. – Sakura-ra nézett. – Majd holnap viszek egy játék babát a kórházba. A célnál találkozunk... HA találkozunk...
Sakura egy szúrós pillantást vetett Karin után, majd követte. Egy ideig türelmesen vezetett, majd egy hirtelen mozdulattal lefordult egy parkolóba. Mellette a GPS mutatta az útirányt. A gázra lépett, majd egy nagy mozdulattal áttörte a drótkerítést, és ismét a főúton kötött ki. Tőle pár méterre volt az akadálypálya. Baki, a Homok team vezetője állt az egyik oszlopnak támaszkodva. Sakura meg sem állt. Könnyűszerrel kikerülte az akadályokat. Ekkor legnagyobb megdöbbenésére egy kereszteződésnél elsuhant előtte Karin. Sakura utána hajtott. A következő rész egy focipályán volt. Kakashi állt könyvével a kezében, és várta a két versenyzőt. Sakura belehúzott, és a salakra hajtott. Ekkor kocsija megpördült.
- Ez az idióta nem cserélte ki a féket! – csapkodta a kormányt dühében. Karin szinte alig sodródott ki a vöröslő pályán. Sakura ismét a gázra lépett. Alig tudta irányítani a kocsit. Végre kiért a pályáról. Itt már simábban ment minden. Már hosszú percek óta mehetett. Beelőzte Karin-t, majd egy alagút felé ment. A GPS szerint ezzel fél kilométert rövidített. És igaza is volt. Az ugrató előtt termett. Nagy erővel a gázra lépett. Mikor földet ért, egy nagy csörömpölés jelezte: eltörött a kipufogó. – Szabotázs történt volna? – merült fel benne a kérdés. Ekkor vette észre, hogy a sztráda tetején van... alatt öt méterrel volt a park, ahonnan elindultak. A Subaru nekiütközött a korlátnak. Sakura próbált az ellenkező irányba menni. A kormány is felmondta a szolgálatot. Végül letért a pályáról. A célba ért. Kiszállt a kocsiból. Addigra Karin már rég Sasuke mellett volt.
- Na, látom túlélted... – gúnyolódott Karin. Sakura a szökőkúthoz ment, és leült a szélére. Úgy érezte, ezzel a vereséggel Sasuke-ról is lemondhat. Észre se vette a mellette ülő Tsunade-t.
- Szép volt. – ismerte el halkan a nő. Sakura felkapta a fejét.
- Igazán?
- Igen... ezek után, hogy a Taka szerelőházába vitted a kocsidat, szép eredményt értél el.
- A... Taka?
- Ja... nem ismerted fel Jamie-t?
- Ő ki?
- Nem ő szerelte meg?
- Nem... a barátom, Dave...
- Ő is ott dolgozik.
Sakura szíve nagyot dobbant.
- „Vajon... Sasuke-kun kérte, hogy szabotálják?” – kérdezte magában. – „Nem, az nem lehet! Dave-nek van egy saját műhelye... azt mondta, hogy máshol is dolgozik... lehet, hogy... Karin tette volna?” – a lány felé pillantott. Sasuke ebben a pillanatban szállt be a Toyota-ba. – Akkor... én most kiestem? – kérdezte.
- Nem.
- Tessék?! Azt mondtad, hogy...
- Hogy többfordulós lesz kieséssel... ez még csak pontokra ment... mindenki végigcsinálja a sajátját, és UTÁNA lesz a kiesős... majd egy hét múlva a döntő. A két ellenfél addig pihenhet. Ám, ki kell választani azt, aki majd a győztes helyett megy, ha netán valami történne. Ennek a versenye fog menni ezen az egy héten.
- Én... nem tudom folytatni.
- Miért?
- Nézz a kocsimra! Kész roncshalmaz az egész!
- Hm... kicseréltem a kocsidat. – mosolygott a nő. – Tudtam, hogy Dave, őőőő... a Taka-ban nem lehet megbízni. Volt egy másik Subaru-nk, ami totál olyan volt, mint a tiéd. Átfestettük, és voilá!
Sakura elmosolyodott.
- Köszönöm. – mondta szerényen.
- Itt a kulcsa. Ino majd elkísér a verdához.
Sakura átvette a kulcsot, majd Ino-hoz ment. Eközben elkezdődött Sasuke, és Naruto versenye is. Minden simán ment, de... Naruto egy váratlan pillanatban lefékezett, és Sasuke elé állt.
- Mi van már?
- Beszélnünk kell! – mondta a szőke szigorúan. Sasuke sóhajtott, majd kiszállt a kocsiból.
- Mit akarsz, Dobe?
- Mi a célod Sakura-channal?
- Hogy?
- Mit akarsz tőle? Tudom, hogy nálad volt tegnap este...
- Honnan?
- Csak kitaláltam... mit akarsz tőle? – ismételte magát.
- Az égvilágon semmit... és... mielőtt félreértenéd: semmi közünk egymáshoz.
- Akkor miért volt nálad?
- Az csak kettőnkre, és Tsunade-ra tartozik.
- Ts... Tsunade-sama tudja?!
- Azt nem, hogy nálam volt. De azt, hogy mi történt vele, azt igen. Ha megbocsátasz, én folytatnám a versenyt...
Visszament a Toyota-hoz. Ekkor Naruto megragadta a gallérjánál.
- Na, idefigyelj, seggfej! Ha bármit művelsz Sakura-channal, velem gyűlik meg a bajod!
- De féltékeny valaki...
- Fogd be!!! Bármilyen terved van vele, átlátok rajtad!
- Értem. – válaszolta flegmán. – Ha most megengeded, versenyem van. És, ha jól tudom, neked is...
Naruto elengedte Sasuke-t, és a kocsija felé ment. Egyszerre indultak el. Fej-fej mellett haladtak. Már jó régóta mentek, mikor hátulról szirénázás hallatszódott.
- Francba! – morogta Sasuke. – Már csak ez hiányzott...
Levágódott Naruto elé.
- Most engem mártasz bele a balhéba?! – ordibált Naruto.
- Van egy tervem, de jól figyelj!
Eközben Sakura is visszaért az igazi Subaru-jával. Egész eddig Sai vigyázott rá. Sakura beült a kocsiba, és a térre ment két társával együtt. Mikor kiszálltak, Tsunade eléjük rohant.
- Naruto most szólt. Rendőrök követik őket. El kell halasztanunk a többit.
Ekkor odarohant Karin is.
- Van egy tervük! – mondta. A Subaru-ra nézett. Arca halálsápadt lett.
- Minden rendben, Karin? – kérdezte Sakura.
- Fogd be!
Egyre több rendőrautó vette körül Sasuke-t. Naruto ekkor eljéük vágott. Berontott egy romos épületbe, ahová a rendőrök követték. Egy korhadt gerendának rontott. A fa kitörött helyéből, és az egész épület a kocsikra omlott. Naruto épségben kikerült onnan. Miután látta, hogy Sasuke is lerázta őket, folytatták a versenyt. Szokásos módon Sasuke ért be előbb a célba.
A verseny folytatódott. Sorban estek ki a versenyzők. Végül Tsunade kihírdette a két döntőst:
- Egy hét múlva Uchiha Sasuke, és Haruno Sakura fog versenyezni egymás ellen! Addig kiválasztjuk a többi helyezettet, ha netán valami történne. Ti ketten keményen készüljetek! Ahogy nézem, a verseny elég kemény lesz... és veszélyes! Egy a szabály: harcoljatok az életetekért! Itt már nem lesznek szabályok. Akár meg is ölhetitek egymást! Mindent a győzelemért!
Sakura szíve nagyot dobbant.
- „Miért... miért pont ellene kell szembeszállnom?! Miért kellett így történnie?! Bár ne cserélted volna ki a kocsimat, Tsunade...”
Sasuke álmatlanul forgolódott az ágyában. Nem hagyta békén a gondolat, hogy pont Sakura ellen kell majd versenyeznie. Egész éjszaka nem aludt. Már hajnalodott, mikor végre álomba zuhant. De ez sem tartott sokáig. Kopogtak az ablakon. Sasuke fáradtan odasétált, és kinyitotta.
- Dobe?! Tudod, hogy hány óra van?! – kérdezte szemét dörzsölgetve.
- Csak... meg akartam köszönni...
- Mit?
- Hogy kirángattál a balhéból.
- Ugyan! Erre vannak a barátok!
Naruto-nak még a szava is elállt. Nem hitte volna, hogy Sasuke valaha is ezt fogja mondani: barátok. Azután, hogy elment, nem gondolta volna.
- Nem láttad Sakura-chant? – kérdezte bizonytalanul.
- Nem...
- Azt hittem, nálad van.
- Semmi közünk egymáshoz. Menj haza!
- De... Sakura-chan haza sem jött!
Sasuke erre felkapta a fejét.
- Nem ment haza?
- Nem... azt mondta, van valami fontos dolga... de még mindig nem jött vissza. Azt hittem, veled van.
- Nem... nem láttam. Várj meg itt!
Naruto a falnak dőlt, és várt. Pár perccel később Sasuke kiugrott az ablakon felöltözve.
- Megkeressük. – mondta.
- Áááá... már te sem tartod be a szabályokat, mi?
- Szó sincs róla! Ha Sakura eltűnik, engem fognak vádolni! Azt pedig nem akarom!
- Jogos...
- Hozom a kocsim.
Sasuke rohant a garázshoz. Felnyitotta a tetőt. A garázs majdnem akkora volt, mint a mellette levő ház. Körülnézett. Ekkor valami furcsát vett észre: öt kocsi parkolt a négy helyett. Az ötödik pedig Sakura autója volt. Sasuke odament.
- Karin?! Mit keresel itt?! – kérdezte. A nő Sasuke-ra nézett.
- Jó reggelt. Csak... segítek, hogy nyerj!
- Hol van Sakura?
- Kidobtam a kocsijából.
- Hogy?! Az éjszaka kellős közepén kint hagytad az utcán EGYEDÜL?!
- Igen... nyugi, nem lesz baja.
- Mit berheltél meg rajta?!
- Még semmit. Most jöttem.
Ellökte Karin-t, és beült a kocsiba.
- Mit csinálsz?!
- Karin, figyelj! Nem vagyok egy szabálymániás...
- Dehogynem!
- Akkor nem ismersz. Nem értem, mi ütött beléd. Ha a hírnevedet félted, akkor szállj le rólam! Ellopni egy védtelen lány kocsiját, és kidobni őt az utcára... hogy mered?! Méghozzá már másodjára szabotálod! Így nem nyerek tisztességesen! Eddig azért néztek fel rám, mert egy szabályt sem hágtam át. Viszont így, hogy egyfolytában belenyúlsz az életembe, csak rontod a helyzetem!
- Én csak jót akartam...
- Magadnak! Egy hónapja járunk! Előtte azért rohangáltál utánam, mert olyan „cuki” voltam! Most azért, mert én vagyok a „nagy bajnok”! Ez az egész kapcsolat csak arról szólt, hogy NEKED meglegyen a kis baráti társaságod, lehessen kivel pletykálkodni!
- Ez nem igaz! Én szeretlek!
- Viszont én csak azt hittem! Sosem voltak érzéseim, és ezt te is tudod! Nekem ez nem fog menni! Kiszállok!
Becsukta a kocsi ajtaját, és kihajtott a garázsból. Naruto a falnál várta.
- Mehetünk?
- Aha... egy argentin filmben sem hallottam még ilyet.
Sasuke egy szúrós pillantást vetett Naruto felé.
- Őőőőő... de Karin máshogy nem fogta volna fel. Tudod, merre van?
- Bárhol lehet... lehet, hogy a rendőrségen... valamelyikben a környéken. Akkor viszont neked kell odavinned a kocsit. De... próbáltad már felhívni?
- Nem veszi fel... a telefonját otthon hagyta.
- Imádom az ilyen helyzeteket! Menjünk!
Naruto elhajtott. Sasuke ment utána.
- „Csak van valami, ami megmondja, hol volt eddig...”
Ekkor egy gépies hangot hallott:
- „Forduljon jobbra!”
- Hát persze! A GPS! Lássuk, merre tartottál, Sakura!
Megnézte az útirányt.
- Imádom Tokio-t! Nincsenek utcanevek! Gyá! – megnézte a monitort. – „Ez ismerős... nem Dave háza?” – elővette a mobilját, és hívta Naruto-t. – Hé, Dobe!
- „Hm?”
- Azt hiszem, tudom, merre ment Sakura. Kövess!
Sasuke megelőzte Naruto-t, és Dave háza felé vette az irányt. Csak pár percre volt onnan. Megálltak előtte. Sasuke kiszállt a kocsiból. Bekopogott az ajtón.
- Megyek! – hallotta Dave hangját. Kattant a zár. – Hello, Sasuke!
- Sakura itt van? – kérdezte.
- Attól függ, miért keresed...
- Megtaláltam a kocsiját. – a háta mögé mutatott. Addigra Naruto is odaért. Dave intett nekik, hogy menjenek be. Sakura a nappaliban aludt. Sasuke végignézett a lányon. Halvány mosolyra húzta a száját. Legszívesebben odament volna, hogy megcsókolja a lány puha arcát.
- Föld hívja Sasuke-t!
- Mi?!
- Hol volt a kocsi? – ismételte meg Dave a kérdést.
- Karin lopta el – mondta, miközben még mindig Sakurát nézte. – Megint meg akarta berhelni.
- Igen... tegnapelőtt éjjel is benézett. Azt mondta, valamit lent hagyott a garázsban.
Sakura a hátára fordult. Sasuke felállt, zsebéből elővette a Subaru kulcsát, és az alvó lány kezébe adta. Végigsimított a kezén, majd az ajtó felé ment.
- Hova mész? – kérdezte Naruto.
- Nem lenne szerencsés, ha itt látna engem. – felelte, majd kiment az ajtón. Naruto értetlenül nézett utána.
- Sosem értettelek, Teme. – sóhajtotta.
Sasuke megnézte, zárva van-e a Subaru. Mikor megrántotta a zárat, az ajtó kinyílt. A fiú egy hirtelen ötlettől vezérelve beült a kocsiba. Kinyitotta a kesztyűtartót. Egy kis könyvecske volt benne. Kivette, és belelapozott.
- Csak... meg akartam köszönni...
- Mit?
- Hogy kirángattál a balhéból.
- Ugyan! Erre vannak a barátok!
Naruto-nak még a szava is elállt. Nem hitte volna, hogy Sasuke valaha is ezt fogja mondani: barátok. Azután, hogy elment, nem gondolta volna.
- Nem láttad Sakura-chant? – kérdezte bizonytalanul.
- Nem...
- Azt hittem, nálad van.
- Semmi közünk egymáshoz. Menj haza!
- De... Sakura-chan haza sem jött!
Sasuke erre felkapta a fejét.
- Nem ment haza?
- Nem... azt mondta, van valami fontos dolga... de még mindig nem jött vissza. Azt hittem, veled van.
- Nem... nem láttam. Várj meg itt!
Naruto a falnak dőlt, és várt. Pár perccel később Sasuke kiugrott az ablakon felöltözve.
- Megkeressük. – mondta.
- Áááá... már te sem tartod be a szabályokat, mi?
- Szó sincs róla! Ha Sakura eltűnik, engem fognak vádolni! Azt pedig nem akarom!
- Jogos...
- Hozom a kocsim.
Sasuke rohant a garázshoz. Felnyitotta a tetőt. A garázs majdnem akkora volt, mint a mellette levő ház. Körülnézett. Ekkor valami furcsát vett észre: öt kocsi parkolt a négy helyett. Az ötödik pedig Sakura autója volt. Sasuke odament.
- Karin?! Mit keresel itt?! – kérdezte. A nő Sasuke-ra nézett.
- Jó reggelt. Csak... segítek, hogy nyerj!
- Hol van Sakura?
- Kidobtam a kocsijából.
- Hogy?! Az éjszaka kellős közepén kint hagytad az utcán EGYEDÜL?!
- Igen... nyugi, nem lesz baja.
- Mit berheltél meg rajta?!
- Még semmit. Most jöttem.
Ellökte Karin-t, és beült a kocsiba.
- Mit csinálsz?!
- Karin, figyelj! Nem vagyok egy szabálymániás...
- Dehogynem!
- Akkor nem ismersz. Nem értem, mi ütött beléd. Ha a hírnevedet félted, akkor szállj le rólam! Ellopni egy védtelen lány kocsiját, és kidobni őt az utcára... hogy mered?! Méghozzá már másodjára szabotálod! Így nem nyerek tisztességesen! Eddig azért néztek fel rám, mert egy szabályt sem hágtam át. Viszont így, hogy egyfolytában belenyúlsz az életembe, csak rontod a helyzetem!
- Én csak jót akartam...
- Magadnak! Egy hónapja járunk! Előtte azért rohangáltál utánam, mert olyan „cuki” voltam! Most azért, mert én vagyok a „nagy bajnok”! Ez az egész kapcsolat csak arról szólt, hogy NEKED meglegyen a kis baráti társaságod, lehessen kivel pletykálkodni!
- Ez nem igaz! Én szeretlek!
- Viszont én csak azt hittem! Sosem voltak érzéseim, és ezt te is tudod! Nekem ez nem fog menni! Kiszállok!
Becsukta a kocsi ajtaját, és kihajtott a garázsból. Naruto a falnál várta.
- Mehetünk?
- Aha... egy argentin filmben sem hallottam még ilyet.
Sasuke egy szúrós pillantást vetett Naruto felé.
- Őőőőő... de Karin máshogy nem fogta volna fel. Tudod, merre van?
- Bárhol lehet... lehet, hogy a rendőrségen... valamelyikben a környéken. Akkor viszont neked kell odavinned a kocsit. De... próbáltad már felhívni?
- Nem veszi fel... a telefonját otthon hagyta.
- Imádom az ilyen helyzeteket! Menjünk!
Naruto elhajtott. Sasuke ment utána.
- „Csak van valami, ami megmondja, hol volt eddig...”
Ekkor egy gépies hangot hallott:
- „Forduljon jobbra!”
- Hát persze! A GPS! Lássuk, merre tartottál, Sakura!
Megnézte az útirányt.
- Imádom Tokio-t! Nincsenek utcanevek! Gyá! – megnézte a monitort. – „Ez ismerős... nem Dave háza?” – elővette a mobilját, és hívta Naruto-t. – Hé, Dobe!
- „Hm?”
- Azt hiszem, tudom, merre ment Sakura. Kövess!
Sasuke megelőzte Naruto-t, és Dave háza felé vette az irányt. Csak pár percre volt onnan. Megálltak előtte. Sasuke kiszállt a kocsiból. Bekopogott az ajtón.
- Megyek! – hallotta Dave hangját. Kattant a zár. – Hello, Sasuke!
- Sakura itt van? – kérdezte.
- Attól függ, miért keresed...
- Megtaláltam a kocsiját. – a háta mögé mutatott. Addigra Naruto is odaért. Dave intett nekik, hogy menjenek be. Sakura a nappaliban aludt. Sasuke végignézett a lányon. Halvány mosolyra húzta a száját. Legszívesebben odament volna, hogy megcsókolja a lány puha arcát.
- Föld hívja Sasuke-t!
- Mi?!
- Hol volt a kocsi? – ismételte meg Dave a kérdést.
- Karin lopta el – mondta, miközben még mindig Sakurát nézte. – Megint meg akarta berhelni.
- Igen... tegnapelőtt éjjel is benézett. Azt mondta, valamit lent hagyott a garázsban.
Sakura a hátára fordult. Sasuke felállt, zsebéből elővette a Subaru kulcsát, és az alvó lány kezébe adta. Végigsimított a kezén, majd az ajtó felé ment.
- Hova mész? – kérdezte Naruto.
- Nem lenne szerencsés, ha itt látna engem. – felelte, majd kiment az ajtón. Naruto értetlenül nézett utána.
- Sosem értettelek, Teme. – sóhajtotta.
Sasuke megnézte, zárva van-e a Subaru. Mikor megrántotta a zárat, az ajtó kinyílt. A fiú egy hirtelen ötlettől vezérelve beült a kocsiba. Kinyitotta a kesztyűtartót. Egy kis könyvecske volt benne. Kivette, és belelapozott.
"Találkoztam Vele... nem is olyan nagy tuskó, mint akinek láttam. Kedves, jószívű... egy igazi lovag, aki megvédi a lányokat. Úgy néztem rá, mint egy igazi barátra... vagy még több is. Képes volt megszegni a szabályokat értem. Egy kedves úriember volt, nem az a tapintatlan barom, akit a pályán ismerünk. És a kocsi miatt sem haragudott rám. Aludhattam az ágyában nem törődve a kockázatokkal. Olyan kedves volt... még senki sem bánt ilyen kedvesen velem. Egész életemben csak ebben az egy kocsiban bízhattam meg. mindenki cserben hagyott. Elvesztettem a hitem az emberekben. Ő... mégis visszaadta... és egy régen várt érzést is táplált belém... szeretem... én..."
- Azt hittem, elmentél – hallotta Sakura hangját. A fiú felkapta a fejét. – Mit keresel itt?
- Bent hagytam a kocsim kulcsát. – mondta, és bizonyítékként fel is mutatta.
- Köszönöm, hogy elhoztad a kocsim. Hazavigyelek?
- Nem kell. Az sem szerencsés, ha a te kocsidból szállok ki.
- Igaz – elmosolyodott. Sasuke kiszállt a kocsiból. – Őm... a könyvemet visszakapom?
- Persze. – becsukta, és a lány kezébe adta. Tekintetük összefonódott. Érezték, mindketten fülig pirulnak. Sasuke összeszedte magát, és elment Sakura mellett.
- A versenyen találkozunk. – mondta, és gyors léptekkel elment.
- Bent hagytam a kocsim kulcsát. – mondta, és bizonyítékként fel is mutatta.
- Köszönöm, hogy elhoztad a kocsim. Hazavigyelek?
- Nem kell. Az sem szerencsés, ha a te kocsidból szállok ki.
- Igaz – elmosolyodott. Sasuke kiszállt a kocsiból. – Őm... a könyvemet visszakapom?
- Persze. – becsukta, és a lány kezébe adta. Tekintetük összefonódott. Érezték, mindketten fülig pirulnak. Sasuke összeszedte magát, és elment Sakura mellett.
- A versenyen találkozunk. – mondta, és gyors léptekkel elment.
Karin Sasuke szobájába ment. Beszélni akart vele a reggeli esetről. A szoba üres volt. Leült az égy szélére. Ekkor észrevett valami furcsát az egyik párnán. Egész jól észrevette a rózsaszín hajszálat. A kezébe vette. Ebben a pillanatban jött be Sasuke.
- Mit keresel itt? – kérdezte. Karin le sem vette a szemét Sakura hajszáláról.
- Csak beszélni akartam veled... Sakura-ról...
- Hm... igen. Jövő héten lesz a verseny.
- Nem az... arról a Sakura-ról beszélek, akivel te lefeküdtél!
- MI?!
- Akkor mi ez a hajszál?!
- Talán a tied... őszülsz.
- Két nappal ezelőtt új ágyneműt húztál!
- Biztos most, ahogy leültél... de nem mindegy?! Szakítottunk! És én ehhez tartom magamat!
Karin felállt, és kiviharzott a szobából. Sasuke nagyot sóhajtva az ágyra dőlt. Fejére szorította a párnát, amire két nappal ezelőtt Sakura hajtotta a fejét. Még mindig lehetett érezni a lány hajának cseresznyevirágos illatát.
- El kell neki mondanom... – suttogta magában. – Ma este elmondom neki!
- Mit keresel itt? – kérdezte. Karin le sem vette a szemét Sakura hajszáláról.
- Csak beszélni akartam veled... Sakura-ról...
- Hm... igen. Jövő héten lesz a verseny.
- Nem az... arról a Sakura-ról beszélek, akivel te lefeküdtél!
- MI?!
- Akkor mi ez a hajszál?!
- Talán a tied... őszülsz.
- Két nappal ezelőtt új ágyneműt húztál!
- Biztos most, ahogy leültél... de nem mindegy?! Szakítottunk! És én ehhez tartom magamat!
Karin felállt, és kiviharzott a szobából. Sasuke nagyot sóhajtva az ágyra dőlt. Fejére szorította a párnát, amire két nappal ezelőtt Sakura hajtotta a fejét. Még mindig lehetett érezni a lány hajának cseresznyevirágos illatát.
- El kell neki mondanom... – suttogta magában. – Ma este elmondom neki!
Sakura szorgalmasan ténfergett a pult mögött. A rendelés halmozódott, túl sok volt a látogató.
- Két hamburger, és egy shake! – kiáltott hátra. – Jó napot, segíthetek?
- Négy hamburger, egy hot dog, három üveg Ice Tea, egy kóla, lehetőleg citrommal, négy saláta, öt tölcsér fagyi, abból két epres, egy csokis, egy kókuszos, és egy doboz piros Marlboro.
- Cigit nem árulunk – felelte, miután vért izzadva felírta a rendelést.
- Mi? Tudod, kinek mondod ezt, csajszi?
- Egy láncdohányosnak... kérlek, dobd el a cigit!
- Füstös Jamie sose dobja el a kéményét!
- „Füstös Jamie”? Mintha egy vonat lennél.
- Nem mindegy? Na... csak egy szállal dobj meg!
- Haver... kell a rendelés, vagy nem?
- Befogom...
- Rendben... 120 yen lesz.
- Máris... – előkotorta zsebéből a pénztárcáját. – És... a telefonszámod felírnád erre?
- Nem...
Jamie kezébe nyomta a tálcát.
- Kérlek menj el, mert csak halmozódni fog a rendelés – Jamie sóhajtott, majd elment. – Hello... mit szeretnél?
- Egy hot dog, egy sprite, és a telefonszámod.
Sakura felemelte a fejét. Sasuke állt vele szemben. Száját halvány mosolyra húzta.
- Te vagy ma a tízedik, aki ilyen olcsó dumával jön.
- Csakhogy én komolyan gondoltam.
Sakura kezében megállt a toll.
- Beszélnünk kellene.
- Ügyes csel, de nem veszem be.
- De...
- Fogd már be! – Sasuke háta mögé mutatott. A sor végén Sai állt. Sasuke vette a lapot.
- A pályán találkozunk. – mondta fenyegetően, majd átvette a tálcát.
- Uram, a blokkot elfelejtette!
Sasuke megfordult.
- Hatkor végzek. Addig ne hívj! – suttogta, majd a kezébe nyomta a papírt. Sasuke bólintott.
- Haver! Dobd ide magad! – kiáltott rá Jamie. Sasuke elmosolyodott. Leült az egyik székre.
- Mi volt ez a nagy rendelés? – kérdezte.
- Á, semmi. Néhány nehézfiúval fogadtam, hogy nem merik betörni a verdám ablakát.
- Gaara-ék?
- Azok, hát. Vesztettem, ezért fizetnem kellett nekik az ebédet.
- Miért kell mindig balhéznod?
- Haver! Amcsi vagyok! És az amcsik sosem hátrálnak meg! Bevállalósak! Kemények! És mindig győznek!
- Kivéve téged... fogd vissza magad, mert a versenyre már csak a kormány marad a kocsidból... vagy még az se...
- Gonosz vagy.
- Csak őszinte. - megnézte a blokkot, amin Sakura telefonszáma volt.
- Ám amint látom, megszerezted a kiscsajt. Mi a terved? Sasuke! Itt vagy?
Sasuke nem válaszolt. Sakura-t figyelte.
- Óóó... vágom. Sexy a csaj, mi?
- Az nem kifejezés... – felelte elmélyülve.
- Lesmárolnád, eh?
- Itt helyben...
- Haver, figyelsz rám egyáltalán?!
- Á! Jamie, a frászt hozod rám! Mondtál valamit?
- Én? Soha!
- Na, mennem kell. Két napja alig voltam pályán. Kimegyek a formából.
- Két hamburger, és egy shake! – kiáltott hátra. – Jó napot, segíthetek?
- Négy hamburger, egy hot dog, három üveg Ice Tea, egy kóla, lehetőleg citrommal, négy saláta, öt tölcsér fagyi, abból két epres, egy csokis, egy kókuszos, és egy doboz piros Marlboro.
- Cigit nem árulunk – felelte, miután vért izzadva felírta a rendelést.
- Mi? Tudod, kinek mondod ezt, csajszi?
- Egy láncdohányosnak... kérlek, dobd el a cigit!
- Füstös Jamie sose dobja el a kéményét!
- „Füstös Jamie”? Mintha egy vonat lennél.
- Nem mindegy? Na... csak egy szállal dobj meg!
- Haver... kell a rendelés, vagy nem?
- Befogom...
- Rendben... 120 yen lesz.
- Máris... – előkotorta zsebéből a pénztárcáját. – És... a telefonszámod felírnád erre?
- Nem...
Jamie kezébe nyomta a tálcát.
- Kérlek menj el, mert csak halmozódni fog a rendelés – Jamie sóhajtott, majd elment. – Hello... mit szeretnél?
- Egy hot dog, egy sprite, és a telefonszámod.
Sakura felemelte a fejét. Sasuke állt vele szemben. Száját halvány mosolyra húzta.
- Te vagy ma a tízedik, aki ilyen olcsó dumával jön.
- Csakhogy én komolyan gondoltam.
Sakura kezében megállt a toll.
- Beszélnünk kellene.
- Ügyes csel, de nem veszem be.
- De...
- Fogd már be! – Sasuke háta mögé mutatott. A sor végén Sai állt. Sasuke vette a lapot.
- A pályán találkozunk. – mondta fenyegetően, majd átvette a tálcát.
- Uram, a blokkot elfelejtette!
Sasuke megfordult.
- Hatkor végzek. Addig ne hívj! – suttogta, majd a kezébe nyomta a papírt. Sasuke bólintott.
- Haver! Dobd ide magad! – kiáltott rá Jamie. Sasuke elmosolyodott. Leült az egyik székre.
- Mi volt ez a nagy rendelés? – kérdezte.
- Á, semmi. Néhány nehézfiúval fogadtam, hogy nem merik betörni a verdám ablakát.
- Gaara-ék?
- Azok, hát. Vesztettem, ezért fizetnem kellett nekik az ebédet.
- Miért kell mindig balhéznod?
- Haver! Amcsi vagyok! És az amcsik sosem hátrálnak meg! Bevállalósak! Kemények! És mindig győznek!
- Kivéve téged... fogd vissza magad, mert a versenyre már csak a kormány marad a kocsidból... vagy még az se...
- Gonosz vagy.
- Csak őszinte. - megnézte a blokkot, amin Sakura telefonszáma volt.
- Ám amint látom, megszerezted a kiscsajt. Mi a terved? Sasuke! Itt vagy?
Sasuke nem válaszolt. Sakura-t figyelte.
- Óóó... vágom. Sexy a csaj, mi?
- Az nem kifejezés... – felelte elmélyülve.
- Lesmárolnád, eh?
- Itt helyben...
- Haver, figyelsz rám egyáltalán?!
- Á! Jamie, a frászt hozod rám! Mondtál valamit?
- Én? Soha!
- Na, mennem kell. Két napja alig voltam pályán. Kimegyek a formából.
Este hat. Sasuke belépett a szobájába. Hiába kereste a telefonját, sehol sem volt.
- Ne már! Pont most, amikor a legnagyobb szükségem van rá!
- Jól ment a tréning? – kérdezte mögötte Juugo.
- Nem. Az a fránya Jamie hazavágta a féket... de már megjavítottam... nem láttad a mobilom? – a kezébe vett egy cd-t.
- Őőő...
- Igen?
- Karin... elvette...
Sasuke kezében összeroppant a lemez. Juugo ettől tartott a legjobban. Lassan hátrálni kezdett.
- Hozom... hozom az enyémet... egy pillanat! – kirohant a szobából. Sasuke megkövülten állt a szobában. A következő pillanatban halkan kinyílt az ajtó.
- Hazajöttél végre? – kérdezte halkan Karin. Lassan Sasuke-hoz lépdelt. – Látom, feszült vagy... egy kis kényeztetés jót tenne neked... – közel hajolt Sasuke füléhez. – Vagy... valami mást szeretnél?
- „Soha életemben nem ütöttem meg nőt, de most nagyon közel állok hozzá...” Igen! Van egy remek ötletem! Szállj le rólam! – ellökte Karin kezét, ami a póló alatt kezdett matatni. Karin sértődötten kivonult a szobából. – „Legalább a hangját hallhatnám...”
- Itt a mobil! – lihegte Juugo. Sasuke kikapta a kezéből.
- Hova rohantál?
- A kocsimban maradt... – leült a földre. Karin ismét bement a szobába. Sasuke nem is talált jobb alkalmat. Exe előtt randira hívni egy ismeretlen lányt. Gonosz vigyorra húzta a száját. Elővette a blokkot, és tárcsázta a számot.
- Kit hív? – kérdezte Karin, mire Juugo csak megrántotta a vállát. Sasuke az ablakhoz sétált.
- „Haruno Sakura.”
- Szia!
- „Ááá, Sasuke... – eddig magabiztosnak tűnő hangja teljesen bizonytalanná vált. – El... elfelejtettem...”
- Semmi gond. Ma este nyolc körül?
Juugo élvezettel figyelte, ahogy Karin arca lassan besárgul. Már majdnem elröhögte magát, mikor Suigetsu is belépett. Értetlenül nézte a jelenetet. Karin elé sétált, aki se nem látott, se nem hallott a féltékenységtől. Meglengette a nő előtt a kezét, de semmi reakció nem jött. Nem értette.
- Elmehetnénk moziba, vagy, ha szereted a bulikat, akkor...
Itt már leesett neki minden.
- Óóóó... – Juugo-hoz hajolt. – Paparazzi?
- Teljes gőzzel.
Sasuke megfordult. Teljesen el volt pirulva.
- Jól van... hol találkozzunk? – szeme megakadt Karinon. Leginkább egy morgó, ázott kutyára emlékeztette. – Rendben... ott jó lesz. Megyek érted. Szia! – letette a telefont. Karin sértődötten, és káromkodva kivonult a szobából. – Győzelem! – a faliórára nézett, ami fél nyolcat mutatott. - Őm... fiúk... kifelé!
Juugo felállt, és Suigetsuval együtt kimentek a szobából. Sasuke nekiállt a készülődésnek. Boldog volt... maga sem tudta, miért...
Sakura fel-alá járkált az utcán. Kicsit hamarabb ment, ki, hátha Sasuke ott lesz. Nagy volt a forgalom az utakon, nem látta meg az arra tartó Toyotát. Leparkolt Sakura előtt. Sasuke kiszállt a kocsiból. Alaposan végigmérte Sakurát. Hosszú haját kiengedte, és a rövidebb tincseket a vállára csapta. Térdéig érő ruhája lilás színű volt. Hosszú lábain egy szintén lila magas sarkú volt. Kezében egy fekete kistáskát szorongatott. Zöld szemeivel Sasukét nézte. Rajta egy fekete farmerkabát, egy sötétkék pulóver, és egy fekete farmernadrág volt. A lány nem jóképűnek, hanem egyenesen szívdöglesztőnek találta Sasukét. Főleg azzal a magabiztos mosollyal az arcán...
- Csinos vagy... – suttogta Sasuke, mire a lány teljesen elvörösödött. A fiú összeszedte magát, és kinyitotta a kocsi ajtaját. Sakura beült a járműbe.
- „Nem, nem teperem le... nem teperem le...” – Sasuke vett egy mély levegőt, és beült a volán mögé. – „Nem, csak szép fokozatosan...”
- Hova megyünk?
- Meglepetés. – kaján vigyorra húzta a száját. Becsatolta az övét. Sakura is így tett. Erősen markolta a kistáskát. Sasuke elindította az autót.
Eközben Juugo, és Suigetsu az egyik bokor mögül leskelődtek.
- Látod a csajt? – kérdezte Suigetsu.
- Hmmmm... nem... jajj, Sasuke, menj már arrébb! – Suigetsu nyúlt volna a látcsőért, de Juugo a kezére csapott.
- Én is akarom látni!
- Várj... arrébb ment!
- Mondd már, mondd már!
- Basszus! Nem látom! Egy kamion eltakarta... várj csak! – előrébb kúszott. – Hosszú láb...
- Igen?
- És ennyi... ennyit láttam.
- Te aztán nem vagy formában. Figyeld a mestert! – kikapta a kezéből a látcsövet.
- Na?
- Elmentek...
- Bravó, mesterKém. Kövessük!
Amint kiértek a városból, Sasuke a gázra lépett. Sakura egyre izgatottabb lett.
- Áruld már el, hova megyünk!
- Meglepetés. Tudod, mint a születésnapokon.
- Tudom, tudom... Tsunade-sama nagyon akar találkozni veled.
- Velem?
- Aha, mint „az én Sakurám titkos hódolója.”
- Oh... majd... majd megoldjuk valahogy... – mondta pirulva. Kissé remegő kezével a sebességváltóért nyúlt, de helyette Sakura combját markolta meg. A lány ijedten felsikkantott. – Oppsz... mellé – zavartan nevetett. – Bocsi. „Sasuke, te balfék...”
- Se... semmi gond... – kinézett az ablakon. – Még... sosem jártam Tokión kívül... Amerikát leszámítva.
- Látnád nappal – mosolygott a fiú. – Ezen a környéken már a régebbi házak foglalnak helyet.
- Az igazat megvallva... még csak képen láttam őket. De a kertek mesések.
- Szeretnél egyet látni?
- Egyszer majd igen...
- Ha tőlem függ, látni fogsz.
- Juugo, az nem Sasuke kocsija?
- Dehogy! Az övén van egy nagy „Avenger” felirat.
- Azt a múlt héten lefestette. Nézzük meg a rendszámát!
Sasuke a visszapillantó tükörbe nézett.
- „Fenébe... ezek leskelődni akarnak...” – bekapcsolta a rádiót, és bepötyögött rajta néhány kódot.
- Mit csinálsz?
- Leváltom a rendszámot – felelte gonosz vigyorral. – Erről senkinek se! Még a csapatom sem tud róla.
- Na? Az ő rendszáma? – kérdezte Juugo.
- Nem, de... mi van, ha menet közben lecserélte? Érted? Beüt egy kódot, és akkor...
Juugo csettintett a nyelvével, majd mutatóujjával az előttük haladó Toyotára mutatott.
- Meglehet. Suigetsu, te egy zseni vagy! Igen! – egy tockost adott a srácnak. – Már megint zöldeket beszélsz! Ez nem a Taxi 2!
- Ez a Taxi 2-ben is volt. – mosolygott a lány.
- Jól van, bevallom... onnan szedtem.
- Ötletlopó.
- Te meg a Need For Speed-ből csórtál.
- He?
- A kocsid mintája.
Sakura elnevette magát.
- Ja, igen... én, a nagy zöldfülű.
- Erről jut eszembe! Hány éve hajtod a verdád?
- Ez az első évem.
- Ezt nem hiszem el! Profi vagy! A legtehetségesebbeknek is legalább három év eddig eljutni!
- Győztél... öt éve taposom a pedált. Te?
- Szintén... de... te akkor nem a Konohában kezdted. Anno még ott voltam, de nem láttalak.
- Nem? Nem is dereng a nevem?
- Nem.
- Jah, persze... Narutóval hárman voltunk egy csapatban.
- Mármint mi? Neeeem! A lány, aki velünk volt, fekete hajú volt.
- Átfestettem feketére. Mindig a nyakadon lógtam, nem rémlik?
Sasuke a gondolataiba merült.
- És te idegesítőnek találtál. – tette hozzá a lány.
- Igen, de... akkor te nem Haruno voltál. Emlékszem, hogy Sakurának hívták őt, de... nem Haruno volt.
- Nakamura... igen, arra átváltottam.
- Hogyhogy?
- Ez... hosszú történet. – felelte kicsit szomorkás hangon.
- Ne haragudj!
- Semmi baj! Én hoztam fel a témát. – kezét Sasuke kezére fektette.
- És te? Miért nem ismertél fel első pillanatban?
- Sokat változtál... jóképűbb lettél. – felelte, de szinte azonnal elvörösödött... ahogy Sasuke is. – Csak a szemed nem változott.
- Meg a hajam. – tette hozzá, miközben meglehetősen lányos arccal végigsimított a haján. Erre mind a ketten elnevették magukat.
- Még mindig azt a kutyulékot használod? – kérdezte nevetve a lány?
- Khm! Az nem kutyulék! Tíz fajta zselé keveréke! – oktatta ki a lányt fura grimaszokat vágva. Sakura alig tudta abbahagyni a nevetést. – És? Még mindig ugyanaz a parfüm? Az a... „kutyulék”?
- Nem... te... szagolgattál?
- Őőőő... egyszer a képembe dobtad a kabátodat. – pironkodott a fiú.
A hegyeket ismét a felhőkarcolók váltották fel. Megérkeztek Osakába. Sasuke nem ment be a belvárosba. Az első kereszteződésnél lefordult, és egy hangulatos kis étterem előtt parkolt le. Kiszállt, majd kinyitotta Sakurának az ajtót. A lány alaposan megnézte az épületet.
- Ha... nem szimpatikus, mehetünk máshova...
- Ez az étterem... amióta megláttam a neten, ide akarok jönni. – ragyogott fel a lány arca. Sasuke benyitott, és egy kétszemélyes asztalhoz vezette.
- Foglaltál asztalt?
- Nekem nem kell. Itt dolgozom. – elmosolyodott. Sakura még mindig a kistáskát szorította.
- Jó estét. Mit hozhatok?
- Erre nem mentek, Suigetsu! Rossz felé mész!
- Dehogyis!
- Biztosan az étterembe mentek.
- Amelyikben dolgozunk? Biztosan nem! Amióta az egyik pincér elkezdett dumcsizni Karinnal, Sasuke csak melózni jár oda.
- És mi van, ha pont EZÉRT ment oda, hogy addig minket elküldjön a búsba?
- Hm... meglehet... francba! Megint dugóba kerültünk! – dudált egy nagyot. – A te anyádat, vadbarom!
- Ne haragudj, hogy már az első randin ilyen furcsát kérdezek tőled, de...
- Igen? – Sakura mélyen Sasuke szemébe nézett. A fiú pirulva folytatta:
- Őm... izé... nem akarom, hogy azt hidd, rád akarok mászni most azonnal, deeeee...
- Mondjad! Annyira hülye kérdés csak nem lehet!
- Szóval... semmi különös...
- Hé! Ha már felcsigáztál, tedd fel a kérdést!
- Jól van... igyekszek nem nagyon perverz lenni... szóval... – zavarában az evőeszközökkel babrált. – Hogy szereted? Ha egy srác gyengéd, vagy... vad?
- Hááát... – egyik tincsét csavargatni kezdte. – Miért? Te hogy szoktad? – kacsintott egyet a fiú felé.
- Érdekel? – kérdezte kaján vigyorral.
- Várj még egy kicsit... – felelte kacér hangon.
- „Ezaz!” És pontosan mennyit?
- Majd kiderül. – nevetett a lány. Két alak állt melléjük.
- Nocsak! A pattogós, és a síróbaba... micsoda meglepetés!
A lány felkapta a fejét.
- „Ez a hang!” – megremegett a keze.
- Mit keresel itt, Hidan? – kérdezte Sasuke.
- Amint láttam, dobtad a kis rinyálóst. Csakhogy... ez a kurva az enyém.
Sasukénak ökölbe szorult a keze.
- Mit mondtál, te seggfej?!
- Hidan, szállj le róla! Ez egy kulturált he...
- Bla, bla, bla... okoskodj a lóvédnak, Kakuzu! – karon ragadta Sakurát. – Felismersz?
Sakura arca halálsápadt lett. Sasuke tudta, Hidan mit tett a lánnyal.
- Szóval te tetted... – sziszegte a fiú.
- Eltaláltad. – vigyorgott Hidan. Sasuke megragadta a gallérjánál.
- Ha mégegyszer egy ujjal is hozzá mersz nyúlni, kettétöröm a gerinced! – az összes ember szeme rájuk szegeződött.
- És most mi van? Verekedni akarsz? A főnököd kirúg, te pedig mehetsz sírni a halott anyádhoz!
- Hidan, fejezd be! – szólt rá Kakuzu. A férfi rá se hederített. Sasuke Sakurára nézett. A lány összekulcsolta a kezét, és könyörgő szemeit Sasukéra emelte. A fiú elengedte Hidant.
- Üzenem a bátyámnak, hogy írja meg a végrendeletét!
Hidan egy gúnyos kacaj kíséretében kiviharzott a teremből. Kakuzu követte. Sokáig halálos csend uralkodott a helységben, majd mindenki folytatta a beszélgetést. Sasuke Sakurához hajolt.
- Minden rendben? – a lány nem válaszolt. Sasuke eltűrt egy tincset a hajából. – Gyere! Fizetek, és elmegyünk sétálni. Jó lesz?
Sakura elmosolyodott. Halványan bólintott. Sasuke letette a pénzt az asztalra. Sakurával együtt kimentek az étteremből.
- Ne már! Pont most, amikor a legnagyobb szükségem van rá!
- Jól ment a tréning? – kérdezte mögötte Juugo.
- Nem. Az a fránya Jamie hazavágta a féket... de már megjavítottam... nem láttad a mobilom? – a kezébe vett egy cd-t.
- Őőő...
- Igen?
- Karin... elvette...
Sasuke kezében összeroppant a lemez. Juugo ettől tartott a legjobban. Lassan hátrálni kezdett.
- Hozom... hozom az enyémet... egy pillanat! – kirohant a szobából. Sasuke megkövülten állt a szobában. A következő pillanatban halkan kinyílt az ajtó.
- Hazajöttél végre? – kérdezte halkan Karin. Lassan Sasuke-hoz lépdelt. – Látom, feszült vagy... egy kis kényeztetés jót tenne neked... – közel hajolt Sasuke füléhez. – Vagy... valami mást szeretnél?
- „Soha életemben nem ütöttem meg nőt, de most nagyon közel állok hozzá...” Igen! Van egy remek ötletem! Szállj le rólam! – ellökte Karin kezét, ami a póló alatt kezdett matatni. Karin sértődötten kivonult a szobából. – „Legalább a hangját hallhatnám...”
- Itt a mobil! – lihegte Juugo. Sasuke kikapta a kezéből.
- Hova rohantál?
- A kocsimban maradt... – leült a földre. Karin ismét bement a szobába. Sasuke nem is talált jobb alkalmat. Exe előtt randira hívni egy ismeretlen lányt. Gonosz vigyorra húzta a száját. Elővette a blokkot, és tárcsázta a számot.
- Kit hív? – kérdezte Karin, mire Juugo csak megrántotta a vállát. Sasuke az ablakhoz sétált.
- „Haruno Sakura.”
- Szia!
- „Ááá, Sasuke... – eddig magabiztosnak tűnő hangja teljesen bizonytalanná vált. – El... elfelejtettem...”
- Semmi gond. Ma este nyolc körül?
Juugo élvezettel figyelte, ahogy Karin arca lassan besárgul. Már majdnem elröhögte magát, mikor Suigetsu is belépett. Értetlenül nézte a jelenetet. Karin elé sétált, aki se nem látott, se nem hallott a féltékenységtől. Meglengette a nő előtt a kezét, de semmi reakció nem jött. Nem értette.
- Elmehetnénk moziba, vagy, ha szereted a bulikat, akkor...
Itt már leesett neki minden.
- Óóóó... – Juugo-hoz hajolt. – Paparazzi?
- Teljes gőzzel.
Sasuke megfordult. Teljesen el volt pirulva.
- Jól van... hol találkozzunk? – szeme megakadt Karinon. Leginkább egy morgó, ázott kutyára emlékeztette. – Rendben... ott jó lesz. Megyek érted. Szia! – letette a telefont. Karin sértődötten, és káromkodva kivonult a szobából. – Győzelem! – a faliórára nézett, ami fél nyolcat mutatott. - Őm... fiúk... kifelé!
Juugo felállt, és Suigetsuval együtt kimentek a szobából. Sasuke nekiállt a készülődésnek. Boldog volt... maga sem tudta, miért...
Sakura fel-alá járkált az utcán. Kicsit hamarabb ment, ki, hátha Sasuke ott lesz. Nagy volt a forgalom az utakon, nem látta meg az arra tartó Toyotát. Leparkolt Sakura előtt. Sasuke kiszállt a kocsiból. Alaposan végigmérte Sakurát. Hosszú haját kiengedte, és a rövidebb tincseket a vállára csapta. Térdéig érő ruhája lilás színű volt. Hosszú lábain egy szintén lila magas sarkú volt. Kezében egy fekete kistáskát szorongatott. Zöld szemeivel Sasukét nézte. Rajta egy fekete farmerkabát, egy sötétkék pulóver, és egy fekete farmernadrág volt. A lány nem jóképűnek, hanem egyenesen szívdöglesztőnek találta Sasukét. Főleg azzal a magabiztos mosollyal az arcán...
- Csinos vagy... – suttogta Sasuke, mire a lány teljesen elvörösödött. A fiú összeszedte magát, és kinyitotta a kocsi ajtaját. Sakura beült a járműbe.
- „Nem, nem teperem le... nem teperem le...” – Sasuke vett egy mély levegőt, és beült a volán mögé. – „Nem, csak szép fokozatosan...”
- Hova megyünk?
- Meglepetés. – kaján vigyorra húzta a száját. Becsatolta az övét. Sakura is így tett. Erősen markolta a kistáskát. Sasuke elindította az autót.
Eközben Juugo, és Suigetsu az egyik bokor mögül leskelődtek.
- Látod a csajt? – kérdezte Suigetsu.
- Hmmmm... nem... jajj, Sasuke, menj már arrébb! – Suigetsu nyúlt volna a látcsőért, de Juugo a kezére csapott.
- Én is akarom látni!
- Várj... arrébb ment!
- Mondd már, mondd már!
- Basszus! Nem látom! Egy kamion eltakarta... várj csak! – előrébb kúszott. – Hosszú láb...
- Igen?
- És ennyi... ennyit láttam.
- Te aztán nem vagy formában. Figyeld a mestert! – kikapta a kezéből a látcsövet.
- Na?
- Elmentek...
- Bravó, mesterKém. Kövessük!
Amint kiértek a városból, Sasuke a gázra lépett. Sakura egyre izgatottabb lett.
- Áruld már el, hova megyünk!
- Meglepetés. Tudod, mint a születésnapokon.
- Tudom, tudom... Tsunade-sama nagyon akar találkozni veled.
- Velem?
- Aha, mint „az én Sakurám titkos hódolója.”
- Oh... majd... majd megoldjuk valahogy... – mondta pirulva. Kissé remegő kezével a sebességváltóért nyúlt, de helyette Sakura combját markolta meg. A lány ijedten felsikkantott. – Oppsz... mellé – zavartan nevetett. – Bocsi. „Sasuke, te balfék...”
- Se... semmi gond... – kinézett az ablakon. – Még... sosem jártam Tokión kívül... Amerikát leszámítva.
- Látnád nappal – mosolygott a fiú. – Ezen a környéken már a régebbi házak foglalnak helyet.
- Az igazat megvallva... még csak képen láttam őket. De a kertek mesések.
- Szeretnél egyet látni?
- Egyszer majd igen...
- Ha tőlem függ, látni fogsz.
- Juugo, az nem Sasuke kocsija?
- Dehogy! Az övén van egy nagy „Avenger” felirat.
- Azt a múlt héten lefestette. Nézzük meg a rendszámát!
Sasuke a visszapillantó tükörbe nézett.
- „Fenébe... ezek leskelődni akarnak...” – bekapcsolta a rádiót, és bepötyögött rajta néhány kódot.
- Mit csinálsz?
- Leváltom a rendszámot – felelte gonosz vigyorral. – Erről senkinek se! Még a csapatom sem tud róla.
- Na? Az ő rendszáma? – kérdezte Juugo.
- Nem, de... mi van, ha menet közben lecserélte? Érted? Beüt egy kódot, és akkor...
Juugo csettintett a nyelvével, majd mutatóujjával az előttük haladó Toyotára mutatott.
- Meglehet. Suigetsu, te egy zseni vagy! Igen! – egy tockost adott a srácnak. – Már megint zöldeket beszélsz! Ez nem a Taxi 2!
- Ez a Taxi 2-ben is volt. – mosolygott a lány.
- Jól van, bevallom... onnan szedtem.
- Ötletlopó.
- Te meg a Need For Speed-ből csórtál.
- He?
- A kocsid mintája.
Sakura elnevette magát.
- Ja, igen... én, a nagy zöldfülű.
- Erről jut eszembe! Hány éve hajtod a verdád?
- Ez az első évem.
- Ezt nem hiszem el! Profi vagy! A legtehetségesebbeknek is legalább három év eddig eljutni!
- Győztél... öt éve taposom a pedált. Te?
- Szintén... de... te akkor nem a Konohában kezdted. Anno még ott voltam, de nem láttalak.
- Nem? Nem is dereng a nevem?
- Nem.
- Jah, persze... Narutóval hárman voltunk egy csapatban.
- Mármint mi? Neeeem! A lány, aki velünk volt, fekete hajú volt.
- Átfestettem feketére. Mindig a nyakadon lógtam, nem rémlik?
Sasuke a gondolataiba merült.
- És te idegesítőnek találtál. – tette hozzá a lány.
- Igen, de... akkor te nem Haruno voltál. Emlékszem, hogy Sakurának hívták őt, de... nem Haruno volt.
- Nakamura... igen, arra átváltottam.
- Hogyhogy?
- Ez... hosszú történet. – felelte kicsit szomorkás hangon.
- Ne haragudj!
- Semmi baj! Én hoztam fel a témát. – kezét Sasuke kezére fektette.
- És te? Miért nem ismertél fel első pillanatban?
- Sokat változtál... jóképűbb lettél. – felelte, de szinte azonnal elvörösödött... ahogy Sasuke is. – Csak a szemed nem változott.
- Meg a hajam. – tette hozzá, miközben meglehetősen lányos arccal végigsimított a haján. Erre mind a ketten elnevették magukat.
- Még mindig azt a kutyulékot használod? – kérdezte nevetve a lány?
- Khm! Az nem kutyulék! Tíz fajta zselé keveréke! – oktatta ki a lányt fura grimaszokat vágva. Sakura alig tudta abbahagyni a nevetést. – És? Még mindig ugyanaz a parfüm? Az a... „kutyulék”?
- Nem... te... szagolgattál?
- Őőőő... egyszer a képembe dobtad a kabátodat. – pironkodott a fiú.
A hegyeket ismét a felhőkarcolók váltották fel. Megérkeztek Osakába. Sasuke nem ment be a belvárosba. Az első kereszteződésnél lefordult, és egy hangulatos kis étterem előtt parkolt le. Kiszállt, majd kinyitotta Sakurának az ajtót. A lány alaposan megnézte az épületet.
- Ha... nem szimpatikus, mehetünk máshova...
- Ez az étterem... amióta megláttam a neten, ide akarok jönni. – ragyogott fel a lány arca. Sasuke benyitott, és egy kétszemélyes asztalhoz vezette.
- Foglaltál asztalt?
- Nekem nem kell. Itt dolgozom. – elmosolyodott. Sakura még mindig a kistáskát szorította.
- Jó estét. Mit hozhatok?
- Erre nem mentek, Suigetsu! Rossz felé mész!
- Dehogyis!
- Biztosan az étterembe mentek.
- Amelyikben dolgozunk? Biztosan nem! Amióta az egyik pincér elkezdett dumcsizni Karinnal, Sasuke csak melózni jár oda.
- És mi van, ha pont EZÉRT ment oda, hogy addig minket elküldjön a búsba?
- Hm... meglehet... francba! Megint dugóba kerültünk! – dudált egy nagyot. – A te anyádat, vadbarom!
- Ne haragudj, hogy már az első randin ilyen furcsát kérdezek tőled, de...
- Igen? – Sakura mélyen Sasuke szemébe nézett. A fiú pirulva folytatta:
- Őm... izé... nem akarom, hogy azt hidd, rád akarok mászni most azonnal, deeeee...
- Mondjad! Annyira hülye kérdés csak nem lehet!
- Szóval... semmi különös...
- Hé! Ha már felcsigáztál, tedd fel a kérdést!
- Jól van... igyekszek nem nagyon perverz lenni... szóval... – zavarában az evőeszközökkel babrált. – Hogy szereted? Ha egy srác gyengéd, vagy... vad?
- Hááát... – egyik tincsét csavargatni kezdte. – Miért? Te hogy szoktad? – kacsintott egyet a fiú felé.
- Érdekel? – kérdezte kaján vigyorral.
- Várj még egy kicsit... – felelte kacér hangon.
- „Ezaz!” És pontosan mennyit?
- Majd kiderül. – nevetett a lány. Két alak állt melléjük.
- Nocsak! A pattogós, és a síróbaba... micsoda meglepetés!
A lány felkapta a fejét.
- „Ez a hang!” – megremegett a keze.
- Mit keresel itt, Hidan? – kérdezte Sasuke.
- Amint láttam, dobtad a kis rinyálóst. Csakhogy... ez a kurva az enyém.
Sasukénak ökölbe szorult a keze.
- Mit mondtál, te seggfej?!
- Hidan, szállj le róla! Ez egy kulturált he...
- Bla, bla, bla... okoskodj a lóvédnak, Kakuzu! – karon ragadta Sakurát. – Felismersz?
Sakura arca halálsápadt lett. Sasuke tudta, Hidan mit tett a lánnyal.
- Szóval te tetted... – sziszegte a fiú.
- Eltaláltad. – vigyorgott Hidan. Sasuke megragadta a gallérjánál.
- Ha mégegyszer egy ujjal is hozzá mersz nyúlni, kettétöröm a gerinced! – az összes ember szeme rájuk szegeződött.
- És most mi van? Verekedni akarsz? A főnököd kirúg, te pedig mehetsz sírni a halott anyádhoz!
- Hidan, fejezd be! – szólt rá Kakuzu. A férfi rá se hederített. Sasuke Sakurára nézett. A lány összekulcsolta a kezét, és könyörgő szemeit Sasukéra emelte. A fiú elengedte Hidant.
- Üzenem a bátyámnak, hogy írja meg a végrendeletét!
Hidan egy gúnyos kacaj kíséretében kiviharzott a teremből. Kakuzu követte. Sokáig halálos csend uralkodott a helységben, majd mindenki folytatta a beszélgetést. Sasuke Sakurához hajolt.
- Minden rendben? – a lány nem válaszolt. Sasuke eltűrt egy tincset a hajából. – Gyere! Fizetek, és elmegyünk sétálni. Jó lesz?
Sakura elmosolyodott. Halványan bólintott. Sasuke letette a pénzt az asztalra. Sakurával együtt kimentek az étteremből.
- Végre! Nem lehet igaz, hogy egy részeg biciklis miatt lett ekkora dugó! – bosszankodott Suigetsu. – Akkor most vissza az étteremhez?
- Nem tudom... eltelt egy kis idő. Adjuk fel! – felelte Juugo egy ásítás kíséretében.
- Nem! Hidd el, nekem ez gyanús!
- Mi gyanús?
- A számot kitörölte a mobilodból, és nem bérelt hotelt.
- A kettő hogy jön össze?
- A csaj titkos. Nem tudhatunk róla. És, nem bérelt ki szobát a hotelben, nem MA éjszaka teperi le, azaz, tartós kapcsolatot akar.
- És?
- És... tök rendes volt a lánnyal. Régóta ismerheti. És totál belé van zúgva.
- Végre... nem lesz magányos.
Suigetsu rájött, hogy a titkosügynök-játék nem izgatja Juugót. Előállt a jó tündérrel.
- És nem akarod látni azt a szééép lányt, aki boldogítja Sasukét? Méghozzá élesben, egy randi közepén?
Juugo elgondolkodott, majd elvigyorodott.
- Taposs a gázra!
- Ne haragudj a balhé miatt! Csak...
- Ugyan! Semmi gond! – mosolygott a lány. – Legalább tudjuk, ki a tettes.
Sasuke elmosolyodott. Megfogta Sakura kezét. A lány pirulva, kérdő szemekkel nézett Sasukéra.
- Csak... fázik a kezem – mondta pirulva, mire a lány elnevette magát.
- Zsebre szoktad tenni!
- „A fenébe!” És? Mi van akkor? Talán nem tetszik?
- Dehogynem. – Egy csókot intett a fiú arcára. – Ez életem legszebb estéje. Köszönöm.
Sasuke arca lángvörös lett.
- Őm... nincs mit...
- Juugo, nézd! Az Sasuke kocsija! A parkban vannak.
- Most elcsíptük őket! – vigyorgott Juugo. – Zseni vagyok.
- „Én láttam meg, te barom!” Igen Juugo, te tényleg zseni vagy! Szálljunk ki!
Kipattantak a kocsiból.
- Végülis a parti nem lett valami jó. De Suigetsu... hát ő valami haláli volt! Nem nagyon bírja a Martinit, és hát... egész éjjel ő uralta a karaoke színpadot – nevetett Sasuke. – Borzalmas hangja van!
- Azért... a mi ismerkedő partink sem volt rossz, emlékszel? – kérdezte a lány, és hangosan felkacagott. – Tudod, ami a hajón volt!
- Jaj, ne is említsd! Azóta piához se nyúltam...
- Én se, hidd el!
Sasuke kinyitotta Sakurának az ajtót. A lány beült a kocsiba. Sasuke csak arra a pillanatra tudott gondolni, mikor a lány puha ajkai az arcához értek. Beült Sakura mellé, és elindította az autót.
- Ott mennek! – mutatott Suigetsu az előttük elsuhanó autóra. Juugo felállt, és előkapta a távcsövet.
- Látomlátomlátom!!! – hadarta izgatottan. Suigetsu kikapta a kezéből a távcsövet.
- Húazannya! Húzzunk haza!
- Melyik moziba megyünk? – kérdezte Sakura.
- Menjünk vissza Tokióba! Mit szólsz?
- Rendben. – A kistáskát a hátsó ülésre dobta.
- Tudok egy hátsó utat... ott sose járnak autók.
- Tudom... ott szoktam edzeni.
- Te... te is?
- Esténként.
- Akkor ezért nem találkoztunk. Én mindig nappal járok oda. Elmegyünk arra?
- Támadás!
Sasuke elmosolyodott, és a gázra lépett.
- Tettem be új nitrót. Még sosem próbáltam ki.
- Akkor hajrá.
Egy egyenes szakaszhoz értek. Sasuke kinyitott egy kisebb fiókot a rádió alatt. Bepötyögött néhány számot.
- Kicsit sok gép van ebben a verdában, nem?
- Suigetsu érdeme.
A nagy sebesség az üléshez csapta őket. Mindketten hidegvérrel ültek a kocsiban. Megszokták már az ilyet. Semmit sem láttak a mellettük elsuhanó fákból. A Toyota lassan lelassult, a nitro kifogyott. A csendet Sakura törte meg:
- Lazannya! Ez aztán nem mindennapi nitro volt!
- Jah... feketén kaptam – mondta Sasuke. Valami furcsa zajt hallott. A kocsi rázkódni kezdett, majd egy váratlan pillanatban leállt. – Hát ez irtó jó! – mérgében a kormányra csapott, mire az autó megrogyott alattuk. Kiszállt a kocsiból, és felmérte a kárt. A motorház, és a nitro tartály füstölgött. Sakura is kiszállt a kocsiból.
- Melyik feketepiacról szedted?
- Az araboktól.
- Hú... Dave kocsija is attól ment tönkre egyszer – mondta tarkóját vakargatva a lány. – Van szerszámos cuccod, meg valami overálod?
- Asszem van... – felnyitotta a csomagtartót, és kivett egy szerszámosládát, és egy összegöngyölt ruhát. Sakura elvette a ruhadarabot, és a kocsi másik oldalához ment, ahol Sasuke nem látta. – Ne segítsek felvenni?
- Te csak levenni segítenél – nevetett a lány. Pár perc múlva Sasuke elé állt. Hogy festek?
- Mint egy női transzvesztita.
Sakura elnevette magát.
- Vigyáznál a ruhámra, kérlek? – kérdezte csábos pislogások közt.
- Őm... persze...
Sakura az arcába dobta a ruhadarabot. Sasuke egy kis ideig szorította magához a ruhát, majd beleszagolt.
- Te tényleg leváltottad a parfümödet!
- Tessék?
- Semmi! Csináljad csak! – legyintett, majd újból beleszagolt.
- Víz van nálad?
- Az mindig van – elővett egy vizes palackot. Sakura elvette.
- Jól van... indítsd el a nitrót!
- Ez biztos?
- Persze! Indítsd el!
Sasuke beült a kocsiba, és elindította a nitrót. A kipufogóból szimpla gőz tört ki.
- Okés! A járat tiszta. Benzin?
- Csakis! Hogy felrobbanjunk?
- Nem az! Mikor tankoltál?
- Ma reggel.
- Akkor az jó... kerekek?
- Szintén ma.
- Király, kész! Ha minden igaz, mintha meg sem történt volna. Ruhámat kérem!
Sasuke fájó szívvel búcsút vett a ruhától. Sakura átöltözött, majd visszaültek a kocsiba. Sasuke elfordította a kulcsot.
- Ezt meg hogy csináltad?
- Dave mindenre felkészített – mosolygott a lány.
- Köszönöm. Vagány csaj vagy te...
Erre a lány elpirult.
- Ne csináld! Imádsz zavarba hozni, mi?
- És te?
- Én igen – nevetett, és egy csókot nyomott Sasuke arcára.
- Megismételnéd? Lemaradtam.
Sakura elmosolyodott. Ismét egy csókot hintett a fiú arcára, aki viszonzásul a lány ajkaira adott egyet. Sakura arca teljesen vörös lett. Sasuke az órájára nézett. Tizenegy óra volt. Szomorúan sóhajtott.
- Azt hiszem jobb, ha hazaviszlek.
- Igen – sóhajtott a lány is.
Naruto az ablaknál állt, és várt. El se mozdult onnan, amióta Sakura elment. Félt, hogy valami baja esik. Már kezdte feladni, mikor egy fekete Toyota parkolt le az ablaka alatt. Egy ismerős srác szállt ki a kocsiból, majd kinyitotta Sakurának az ajtót.
- Holnap? – kérdezte Sasuke.
- Az nagyszerű lenne – mosolygott a lány. Sasuke szemébe nézett. Nem tudtak betelni egymással. Sasuke úgy érezte, lépnie kell... száját a lány ajkaira tapasztotta. Sakura becsukta a szemét, és átkarolta Sasuke nyakát. Hozzásimult a fiúhoz, majd viszonozta a csókot. – Holnap ugyanekkor? – suttogta a fiú ajkaiba. Sasuke belemosolygott a csókba.
- Megyek érted – felelte, és újból megcsókolta. Már folytatta volna, mikor Sakura megszakította a csókot. – Ne, várj még egy kicsit... – suttogta kéjesen. Kívánta a lányt... de tudta, hogy most nem lehet. Vad csókokkal halmozta el a lányt, majd elengedte.
- Akkor holnap.
Sasuke bólintott, majd beült a kocsiba. Sakura sokáig nézett utána, majd, mikor kezdett már fázni, bement az épületbe.
- Szóval, a lánynak... lila ruhája, lila cipője, és fekete haja volt – szögezte le Juugo.
- Dehogy! Kék farmer, piros pulcsi, hosszú szőke haj, barna melírokkal!
- Idióta, az egy plakát volt!
Kinyílt az ajtó, mire a két srác abbahagyta a vitát. Sasuke belépett az ajtón.
- Na, milyen volt?
Sasuke megállt. Száját halvány mosolyra húzta.
- A legjobb mind közül!
- Hogy? Lefeküdtetek?
- Dehogyis... épp ez volt benne a legizgalmasabb – felelte elmélyülve. Elment zuhanyozni, majd bevágta magát az ágyba. – „Úgy csókolt... mint egy istennő...”
- Nem tudom... eltelt egy kis idő. Adjuk fel! – felelte Juugo egy ásítás kíséretében.
- Nem! Hidd el, nekem ez gyanús!
- Mi gyanús?
- A számot kitörölte a mobilodból, és nem bérelt hotelt.
- A kettő hogy jön össze?
- A csaj titkos. Nem tudhatunk róla. És, nem bérelt ki szobát a hotelben, nem MA éjszaka teperi le, azaz, tartós kapcsolatot akar.
- És?
- És... tök rendes volt a lánnyal. Régóta ismerheti. És totál belé van zúgva.
- Végre... nem lesz magányos.
Suigetsu rájött, hogy a titkosügynök-játék nem izgatja Juugót. Előállt a jó tündérrel.
- És nem akarod látni azt a szééép lányt, aki boldogítja Sasukét? Méghozzá élesben, egy randi közepén?
Juugo elgondolkodott, majd elvigyorodott.
- Taposs a gázra!
- Ne haragudj a balhé miatt! Csak...
- Ugyan! Semmi gond! – mosolygott a lány. – Legalább tudjuk, ki a tettes.
Sasuke elmosolyodott. Megfogta Sakura kezét. A lány pirulva, kérdő szemekkel nézett Sasukéra.
- Csak... fázik a kezem – mondta pirulva, mire a lány elnevette magát.
- Zsebre szoktad tenni!
- „A fenébe!” És? Mi van akkor? Talán nem tetszik?
- Dehogynem. – Egy csókot intett a fiú arcára. – Ez életem legszebb estéje. Köszönöm.
Sasuke arca lángvörös lett.
- Őm... nincs mit...
- Juugo, nézd! Az Sasuke kocsija! A parkban vannak.
- Most elcsíptük őket! – vigyorgott Juugo. – Zseni vagyok.
- „Én láttam meg, te barom!” Igen Juugo, te tényleg zseni vagy! Szálljunk ki!
Kipattantak a kocsiból.
- Végülis a parti nem lett valami jó. De Suigetsu... hát ő valami haláli volt! Nem nagyon bírja a Martinit, és hát... egész éjjel ő uralta a karaoke színpadot – nevetett Sasuke. – Borzalmas hangja van!
- Azért... a mi ismerkedő partink sem volt rossz, emlékszel? – kérdezte a lány, és hangosan felkacagott. – Tudod, ami a hajón volt!
- Jaj, ne is említsd! Azóta piához se nyúltam...
- Én se, hidd el!
Sasuke kinyitotta Sakurának az ajtót. A lány beült a kocsiba. Sasuke csak arra a pillanatra tudott gondolni, mikor a lány puha ajkai az arcához értek. Beült Sakura mellé, és elindította az autót.
- Ott mennek! – mutatott Suigetsu az előttük elsuhanó autóra. Juugo felállt, és előkapta a távcsövet.
- Látomlátomlátom!!! – hadarta izgatottan. Suigetsu kikapta a kezéből a távcsövet.
- Húazannya! Húzzunk haza!
- Melyik moziba megyünk? – kérdezte Sakura.
- Menjünk vissza Tokióba! Mit szólsz?
- Rendben. – A kistáskát a hátsó ülésre dobta.
- Tudok egy hátsó utat... ott sose járnak autók.
- Tudom... ott szoktam edzeni.
- Te... te is?
- Esténként.
- Akkor ezért nem találkoztunk. Én mindig nappal járok oda. Elmegyünk arra?
- Támadás!
Sasuke elmosolyodott, és a gázra lépett.
- Tettem be új nitrót. Még sosem próbáltam ki.
- Akkor hajrá.
Egy egyenes szakaszhoz értek. Sasuke kinyitott egy kisebb fiókot a rádió alatt. Bepötyögött néhány számot.
- Kicsit sok gép van ebben a verdában, nem?
- Suigetsu érdeme.
A nagy sebesség az üléshez csapta őket. Mindketten hidegvérrel ültek a kocsiban. Megszokták már az ilyet. Semmit sem láttak a mellettük elsuhanó fákból. A Toyota lassan lelassult, a nitro kifogyott. A csendet Sakura törte meg:
- Lazannya! Ez aztán nem mindennapi nitro volt!
- Jah... feketén kaptam – mondta Sasuke. Valami furcsa zajt hallott. A kocsi rázkódni kezdett, majd egy váratlan pillanatban leállt. – Hát ez irtó jó! – mérgében a kormányra csapott, mire az autó megrogyott alattuk. Kiszállt a kocsiból, és felmérte a kárt. A motorház, és a nitro tartály füstölgött. Sakura is kiszállt a kocsiból.
- Melyik feketepiacról szedted?
- Az araboktól.
- Hú... Dave kocsija is attól ment tönkre egyszer – mondta tarkóját vakargatva a lány. – Van szerszámos cuccod, meg valami overálod?
- Asszem van... – felnyitotta a csomagtartót, és kivett egy szerszámosládát, és egy összegöngyölt ruhát. Sakura elvette a ruhadarabot, és a kocsi másik oldalához ment, ahol Sasuke nem látta. – Ne segítsek felvenni?
- Te csak levenni segítenél – nevetett a lány. Pár perc múlva Sasuke elé állt. Hogy festek?
- Mint egy női transzvesztita.
Sakura elnevette magát.
- Vigyáznál a ruhámra, kérlek? – kérdezte csábos pislogások közt.
- Őm... persze...
Sakura az arcába dobta a ruhadarabot. Sasuke egy kis ideig szorította magához a ruhát, majd beleszagolt.
- Te tényleg leváltottad a parfümödet!
- Tessék?
- Semmi! Csináljad csak! – legyintett, majd újból beleszagolt.
- Víz van nálad?
- Az mindig van – elővett egy vizes palackot. Sakura elvette.
- Jól van... indítsd el a nitrót!
- Ez biztos?
- Persze! Indítsd el!
Sasuke beült a kocsiba, és elindította a nitrót. A kipufogóból szimpla gőz tört ki.
- Okés! A járat tiszta. Benzin?
- Csakis! Hogy felrobbanjunk?
- Nem az! Mikor tankoltál?
- Ma reggel.
- Akkor az jó... kerekek?
- Szintén ma.
- Király, kész! Ha minden igaz, mintha meg sem történt volna. Ruhámat kérem!
Sasuke fájó szívvel búcsút vett a ruhától. Sakura átöltözött, majd visszaültek a kocsiba. Sasuke elfordította a kulcsot.
- Ezt meg hogy csináltad?
- Dave mindenre felkészített – mosolygott a lány.
- Köszönöm. Vagány csaj vagy te...
Erre a lány elpirult.
- Ne csináld! Imádsz zavarba hozni, mi?
- És te?
- Én igen – nevetett, és egy csókot nyomott Sasuke arcára.
- Megismételnéd? Lemaradtam.
Sakura elmosolyodott. Ismét egy csókot hintett a fiú arcára, aki viszonzásul a lány ajkaira adott egyet. Sakura arca teljesen vörös lett. Sasuke az órájára nézett. Tizenegy óra volt. Szomorúan sóhajtott.
- Azt hiszem jobb, ha hazaviszlek.
- Igen – sóhajtott a lány is.
Naruto az ablaknál állt, és várt. El se mozdult onnan, amióta Sakura elment. Félt, hogy valami baja esik. Már kezdte feladni, mikor egy fekete Toyota parkolt le az ablaka alatt. Egy ismerős srác szállt ki a kocsiból, majd kinyitotta Sakurának az ajtót.
- Holnap? – kérdezte Sasuke.
- Az nagyszerű lenne – mosolygott a lány. Sasuke szemébe nézett. Nem tudtak betelni egymással. Sasuke úgy érezte, lépnie kell... száját a lány ajkaira tapasztotta. Sakura becsukta a szemét, és átkarolta Sasuke nyakát. Hozzásimult a fiúhoz, majd viszonozta a csókot. – Holnap ugyanekkor? – suttogta a fiú ajkaiba. Sasuke belemosolygott a csókba.
- Megyek érted – felelte, és újból megcsókolta. Már folytatta volna, mikor Sakura megszakította a csókot. – Ne, várj még egy kicsit... – suttogta kéjesen. Kívánta a lányt... de tudta, hogy most nem lehet. Vad csókokkal halmozta el a lányt, majd elengedte.
- Akkor holnap.
Sasuke bólintott, majd beült a kocsiba. Sakura sokáig nézett utána, majd, mikor kezdett már fázni, bement az épületbe.
- Szóval, a lánynak... lila ruhája, lila cipője, és fekete haja volt – szögezte le Juugo.
- Dehogy! Kék farmer, piros pulcsi, hosszú szőke haj, barna melírokkal!
- Idióta, az egy plakát volt!
Kinyílt az ajtó, mire a két srác abbahagyta a vitát. Sasuke belépett az ajtón.
- Na, milyen volt?
Sasuke megállt. Száját halvány mosolyra húzta.
- A legjobb mind közül!
- Hogy? Lefeküdtetek?
- Dehogyis... épp ez volt benne a legizgalmasabb – felelte elmélyülve. Elment zuhanyozni, majd bevágta magát az ágyba. – „Úgy csókolt... mint egy istennő...”
