Reggel volt, azt hiszem, hogy 10 óra. Még javában aludtam az ágyamban, de kint már ment a civakodás…
- Add ide!!!- Nem!!! Az enyém!!!
Naruto és Shikamaru úgy üvöltöztek egymással, mintha ez verseny lenne, és az győzne, akinek a legnagyobb hangja van.
Tehát én még aludtam, és erre a vitára ébredtem fel. Lassan az ajtóhoz cammogtam, majd kikiabáltam én is…
- Nem igaz, hogy nem tudjátok befogni!!! Még reggel van!!! És ráadásul vasárnap… Ilyenkor az ember általában 11-ig alszik… Naruto! Légyszives! – Majd becsuktam magam után az ajtót. Valószínű, hogy valamelyest hatottam rájuk, mert elcsitult a külső zaj. Visszafeküdtem az ágyamba és aludtam volna tovább, ha Sasuke nem ront be egy nagy csokor rózsával…
- Jó reggelt Sakura! – köszönt – Ö… boldog szülinapot! – és átadta a virágot. Mit ne mondjak… eléggé meglepődtem… vagyis… nem sokszor láttam még Sasukét 16 szál fehér rózsával… É főleg úgy nem, hogy nekem hozza. Hát nem nagyon tudtam mit mondani…
- Ö… Köszi..?! De… mért? – sajnos kérdésemre már nem tudott válaszolni, mert olyan vörös lett, hogy ciki volt neki ebben a helyzetben maradnia, ezért sarkon fordult, és hirtelen becsapta maga után az ajtót.
… De jó nekem… A 16. születésnapomon a szerelmem egy csokor rózsával köszönt, és elpirul. Kuncogtam egyet, de aztán már nem kockáztattam azzal, hogy visszafekszem az ágyba, mert úgy sem hagytak volna aludni… Inkább elmentem fürödni.
Szóval… A zuhanyzó felé tartottam… Minden tök rendben volt… Vittem magammal a kedvenc cseresznyevirágos tusfürdőmet, és a cuki rózsaszín fürdőpamacsomat… Bementem a zuhanyzókabinba és megnyitottam a meleg vizet… Hát igen… Történetesen meleg víz helyett hideg folyt, de jéghideg…
- Wááá!!! – ordítottam fel, majd egy szökkenéssel már kinn is voltam a zuhany alól…és… akkor észrevettem, hogy nem vittem magammal törölközőt…
- Hogy lehetek ilyen hülye?! Istenem… Ennyi ész egy helyen?! Minden apróságot elhoztam, csak éppen a türcsimet nem… Hát ez kész… Na jó… Kénytelen vagyok most meztelenül végigszaladni a folyosón… Huh… Legalább abban szerencsém van, hogy nem Sasuke szobája előtt kell elmenne. Remélem, hogy megúszom… Úgy is most reggeli van… vagyis most szoktak Narutoék lemenni, reggelizni. – tehát kiszaladtam a folyosóra. Minden tök simán ment. Már majdnem az ajtóm előtt voltam, amikor:
- Sakura?! Wááááááá!!! – üvöltött fel Sasuke, aki éppen most készült reggelizni
- Wááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!! – én is kiabáltam, mint a fába szorult féreg de sokra nem mentem vele… Az arcom úgy égett, hogy még a 100 factoros naptej sem nyugtatatta volna meg. Az ijedtségtől meg sem bírtam mozdulni… de csak erőt vettem magamon, kinyitottam az ajtómat, és befutottam…
„Szegény Sasuke… Most biztosan jól megijesztettem… Milyen születésnap ez? Ufff…” – gondolkoztam magamban, majd immár törülközőben kiléptem az ajtómon. Sasuke még mindig ugyan úgy állt…
- Sasuke?! Jól vagy? Hahó! Minden rendben? – pirultam el ismét, majd megragadtam a kezét, és vonszolni kezdtem, de semmi… Semmire sem reagált. Bevittem a női zuhanyzóba, mert én is oda készültem, és megmostam az arcát. Akkor már nagyjából majánál volt. Kivezettem a helységből, de ráléptem a törülközőm sarkára, és akkorát zúgtam, hogy azt hittem, hogy betörik a fejem… Türcsi a földön… és nem rajtam… Sasuke transzban… Wááá… Ez a legrosszabb nap a világon… Ennél rosszabb már nem is történhet… vagy mégis? Ino éppen akkor rontott be egy fényképezőgéppel…
- Mosolyogjatok! Csííííííííííííííííííííííííííízzzzzzz!!! – és már villant is a vaku… Végre Paris Hiltonnak éreztettem magam… nem volt kellemes… nagyon nem… Azt hittem, hogy csillagokat látok, és még mindig a földön feküdtem… meztelenül.
- Ino!!! Kinyírlaaaaaaaaaaaak!!! – kiáltottam, de nem sokat ért… A lány már rég elfutott… Nem volt más ott rajtam kívül, csak a transzba esett Sasuke… Felcsavartam magamra újból a türcsit, és kisegítettem az ajtón, majd a szobája előtt lévő padra ültettem, és meg visszakullogtam a zuhanyzóba… Jó hideg vízzel letusoltam, majd mikor végeztem, a szobámba menekültem minden és mindenki elől. Elhatároztam, hogy meglátogatom Anyát… Legalább ott nem zavarnak, és nem kell szembesülnöm a faliújságon levő képpel, amin az én nagy fenekem van (persze itt még volt rajta törülköző…). Kell lennie valami jónak is ebben a napban… Nemcsak mindig balszerencsének… Így hát felültem az első buszra, ami a házunkhoz tartott. Kb. másfél óra volt az út.
- Szia anya!
- Szervusz Sakura! Minek köszönhetem a látogatásodat?
- Áh… Hosszú történet… Ha elmondanám, lejárna a naptár. Úgyhogy most csak én kérdezek:
- Hogy vagy? Milyen volt a főző tanfolyam amire múltkar jelentkeztél?
- Hümm… Nem tudom, de szerintem én már ezekhez képest túl sokat tudok… Ezt nem nagyképűségből mondom, de tényleg… Nagyon kezdő volt… Semmi újat nem tanultam…
- Hümm… Az unalmas lehetett…
- Igen… eléggé az volt… És mi van azzal a jóvágású gyerekkel? Hogy is hívják? Sasuke?
- Igen… Huh… Szegényre ma 2* is ráhoztam a frászt… De reggel tök rendes volt… Hozott virágot… vagyis azzal ébresztett… hihi… De utána… kész volt…
- Tényleg… gyere egy kicsikét a nagyszobába! Szeretnék neked adni valamit.
- Oké! – azzal elindultam a szobaajtó felé.
- Boldog szülinapot Sakura! – majd odaadta anyu az ajándékokat
- Hűha! Nem vagytok semmik! Köszönöm szépen! – válaszoltam, és elkezdtem kibontani a csomagokat. Pontosan 16 darab doboz volt az asztalon. Az egyikben egy parfüm volt, aminek baromira finom volt az illata, egy csomóban édesség, (nem vagyok még így is elég kövér… keh… de azért arik, hogy gondoltak rám.), azután a nagyobbakat bontogattam… Egy tök csinos ruha, egy új szandi, és még jó pár mindenféle dolog volt bennük…
- Köszönöm anyu! Nagyon kedves vagy!!!
- Ugyan! Viseldd, és használdd egészséggel!
- Úgy lesz! – Majd felcipeltem a cuccomat a szobámba. Estig ki se jöttem onnan. Tévéztem, és zenét hallgattam. Vagyis amit anyutól kaptam Ensiferum CD-t. Majd anyu szólt, hogy menjek fürödni, amíg van meleg víz… Nem kellett kétszer mondani… Mikor végeztem, ismét felmentem a szobámba, és ledőltem aludni.
Eközben a kollégiumban Sasuke aggódva kérdezgetett mindenkit:
- Héj Naruto! Hol van Sakura?
- Mit tudom én… Neked kéne tudni… vagy nem?
- Keh… Most sokat segítettél… /Sasuke/
- Ino! /Sasuke/
- Tessék Sasuke? Mi a baj?
- Hol van Sakura?
- Téged mindig csak ő érdekel?
- Keh… úgy látszik az agyukra ment a sok veszekedés… /Sasuke/
- Hinata! /Sasuke/
- Igen?
- Hol van Sakura? Nem mondta neked, hogy hová megy?
- Ö… Azt hiszem, hogy az anyukájához utazott le.
- Végre egy normális ember! Köszönöm!
- Nem tesz semmit… /Hinata/
Sasuke elindult a házunk felé… Tehát végeztem a fürdéssel, és befeküdtem az ágyamba… Nem telt bele 10 perc. És valaki dörömböl az ablakomon:
- Sakura?! Ha ott vagy akkor nyisd ki az ablakot!!!
- Sasuke?! Te meg mit keresel itt?
- Hát… - szólt, miközben az ablakon próbált bemászni – elmaradt a szülinapi köszöntés…
- De hát már reggel kaptam tőled egy csokor virágot. Ott van az asztalon… Nagyon szép… meg akartam mondani neked, de elrohantál…
- Most nem erről van szó… - ültetett le az ágyra, és megfogta a kezem – Én… tudom, hogy ez még korai, de nem tudom várni… Lehet, hogy te nem szeretnéd, de azért megkockáztatom… Sakura!
- Igen?
- Én szeretlek! Lennél a feleségem? – uff… hát igen… erre azért nem számítottam… bármiben fogadni mertem volna, csak ebben nem.
- Ö… Örömmel…! – nyögtem csodálkozva
- Tényleg? De jó! Ez klassz! Nem muszáj még rögtön az esküvő… Szerintem elég, ha egy darabig csak jegyben járunk, és majd a többi meg kiderül…
- Sasuke?! – öleltem meg őt, és a hosszú ölelést egy hosszú csók követte, majd azt meg a többi…
Huh… Nem hittem volna ezt Sasukéról… Na mind 1. A lényeg az, hogy még ma is együtt vagyunk… Megtartottuk az esküvőt, és az első kisfiú gyermekemet várom tőle. Mindenki nagyon boldog, kivéve Inot akit még mindig esz a féltékenyég és a düh. De megérdemli, miután egy olyan nem valóságtű photoshopos képet tett ki a faliújságra, ami eléggé eltorzított.
Ennyi elég is volt Inoból… Most azon gondolkozom, hogy a kis Sasukénak vajon a kék, vagy a fekete szín állna jobban…
