A nap melegen sütött Konoha falu fölött. Forró volt a helyzet mindenhol, több szempontból is. Az emberek hangulata nagyon rossz volt, mert a vízhiány tombolt a faluban és mindenkinekinek melege volt. A vízhiány ellen a ninják is harcoltak, megpróbáltak mindenféje jutsut-t bevetni, hogy a helyzetet némileg enyhítsék, de ez sajnos csak az erősebbeknek sikerült.
Egy kis lakásban a falu közepén is forró a hangulat két lány és egy fiú veszekedésétől zengett a ház.
- Mit keres ő itt?! - kérdezte az egyik.
- Hát...ööö...átjött hozzám ebédelni válaszolta zavartan Naruto. - Csatlakozol Sakura?
- Miiii?? - zengte kórusban a két lány - HOGY ÉN EZZEL??!! JÓ VICC!!!!
- Oké, oké! Nyugalom ne veszekedjetek miattam!
- Hogy mi miattad, ugyan már ne nevettess!
- Lehet, hogy van benne valami! De akkor sem tűröm el, hogy Ino itt ólálkodjon körülötted!
- Kikérem magamnak! Én nem szoktam ólálkodni, plakát homlokú!
- De igen is szoktál, malackám!
- Nem!
- De igen!
- De nem!
És ezzel a két lány megint egymásnak esett. Narutonak hosszú idejébe tellett amíg lecsitította őket. Ezek után Naruto Inoval elment ebédelni - Ino nagy örömére. Miután megebédeltek Ichirakunál, elmentek az erdőbe sétálni. Már nem sütött annyira melegen a nap. Egy ideig szótlanul ballagtak egymás mellett, majd váratlanul megszólalt Naruto.
- Tudod, Ino nem értem miért veszekedtek annyit Sakurával. Miért nem tudtok kibékülni?
- Ez hosszú történet, és nem hiszem, hogy annyi ideig tudnál rám figyelni - adta a kitérő választ Ino.
- Azért próbáljuk meg! - erősködött Naruto.
- Na jó, nem bánom! - adta meg magát a szöszi.
Azzal leültek egy tisztáson. Ino hangja betöltötte a teret, még a madarak is elhallgattak.
- Ez még nagyon régen kezdődött. Biztosan emlékszel - legalább is nagyon remélem, hogy emlékszel - arra amikor a chunin vizyga második része után Sakurával küzdöttem. Akkor elmondtuk, hogy miért utáljuk egymást.
- Háát.. az az igazság, hogy nem nagyon.
- Szinte azonnal gondoltam. Szóval régen, amikor még csak 7 évesek voltunk, akkor kezdődött a történet...- miközben Ino beszélt kört formált az ujjaiból, chakrát gyűjtött össze a körben és azt a gömb alakú chakra mezőt Narutora lökte, és elkiálltotta magát.
- EMLÉKKÉP JUTSU!
Amint Narutot elérte a gömb alakú chakra, nyomban azt érezte, hogy elálmosodik. El is dőlt a puha füvön. Inoval is ez történt, de ő magától aludt el. Pontosabban úgy érezték, hogy alszanak, de nem aludtak el, hanem a szellemük kiszállt belőlük és visszament abba az emlékbe amit látni szerettek volna. Ino szelleme megfogta Naruto szellemének a kezét és megmutatta neki azt a bizonyos emléket, amit csak akkor tudtak megnézni, ha Ino válaszol egy kérdésre, amit a saját anyukája tesz fel neki. Pontosabban az anyukájának a szobra.
- Ismered a szabályt Ino - zengte a szobor ellenkezést nem tűrő hangon. – A kérdés így szól: Ki az a személy, akinek a társaságára mindennél jobban vágysz?
- Mi a szabály?! És miért kell Inonak megfelelnie erre a kérdésre?!
A szobor egy ideig csak nézte Narutot, majd aztán nagy kegyesen ezt mondta:
- A szabály az, hogy ha valaki használja ezt a jutsut, csak akkor ébred föl, hogy ha válaszol egy kérdésre, amit a mamája tesz fel neki. Ha nem válaszol akkor a szelleme örökre itt fog maradni, ha rosszul válaszol vagy hazudik, akkor a szelleme elpusztul, a teste pedig semmivé lesz.
- Értem - mondta csendesen Naruto és Inora nézett.
Miközben a szobor beszélt, addig Inonak legalább volt ré ideje, hogy válaszát átgondolja, Végül vett egy hatalmas levegőt mélyen belenézett Naruto szemébe, majd a szobor szemébe fúrta a tekintetét és ezt mondta:
- A személy, akinek a társaságára mindennél jobban vágyom...az..Shikamaru Nara.
- Helyes vála...
- MIII??!! SHIKAMARUUU??!!! AKKOR MIÉRT VESZEKSZEL ANNYIT SAKURÁVAL MIATTAM??? - szólt, inkább ordította Naruto.
- Te azt hitted, hogy beléd vagyok esve? A séta közben azt akartam volna megkérdezni, hogy...áh...mindegy! De komolyan azt hitted, hogy beléd vagyok esve?! Egy ilyenbe, aki meg sem tudja csinálni az árnyékbörtön-jutsut, nem úgy, mint Shikamaru?
- Mi van? Én rasengant tudok csinálni, az nem elég?! Meg különben is elég egyértelműen úgy nézett ki, hogy belém vagy esve! Még Shikamaru is azt hitte! A minap mondta...
- SHIKAMARU AZT HITTE, HOGY BELÉD VAGYOK ESVE????!!! JÉZUSOM!!!!!! AZONNAL VISSZA KELL MENNNÜNK KONOHÁBA!!!!!!
- Ok, felőlem!
Mialatt Naruto és Ino veszekedtek a szobor elaludt.
- Hé, anyu! ANYU?!
- Öreglány ébresztő! - kiáltott Naruto és megkopogtatta a szobor homlokát - Megyünk haza!
- MICSODA SZEMTELENSÉG! HOGY MERÉSZELED?! GYERE CSAK VISSZA... - replikázott a szobor, de Narutoék már régen nem hallották, mert Ino kiálltása mindennél jobban hallatszott.
- FELOLDÁS! - azzal megint egy chakra gömb érte el Narutot, és ismét elaludtak Inoval. Valójában a szellemük tért vissza a testükbe.
Naruto arra ébredt, hogy valaki rázta, rázogatta. Kinyitotta a szemét és meglátta Shikamarut.
- Helló haver! - köszönt a Nara.
- Helló!
Naruto felült és ránézett Inora.
- Mi baja, miért nem ébred fel?
- Nagyon kimerült és...
- Shikamaru félreérted a helyzetet. Ino nem engem, hanem téged szeret. Ő maga mondta!
- Oh...értem.
Ino csak nem akart felébredni. Shikamaru fölé hajolt, és megcsókolta. Amint hozzáért a szájához, Ino kinyititta a szemét. Nagyon meglepődött. rögtön felült és átölelte Shikamarut, majd visszacsókolt.
- Héé, most már elég lesz!
Shikamaru és Ino egymásra néztek és elpirultak. Lassan beesteledett és indultak haza. A falu főterén elváltak egymástól. Naruto felment a lakására, Ino és Shikamaru, pedig elmentek Inohoz...
Egy kis lakásban a falu közepén is forró a hangulat két lány és egy fiú veszekedésétől zengett a ház.
- Mit keres ő itt?! - kérdezte az egyik.
- Hát...ööö...átjött hozzám ebédelni válaszolta zavartan Naruto. - Csatlakozol Sakura?
- Miiii?? - zengte kórusban a két lány - HOGY ÉN EZZEL??!! JÓ VICC!!!!
- Oké, oké! Nyugalom ne veszekedjetek miattam!
- Hogy mi miattad, ugyan már ne nevettess!
- Lehet, hogy van benne valami! De akkor sem tűröm el, hogy Ino itt ólálkodjon körülötted!
- Kikérem magamnak! Én nem szoktam ólálkodni, plakát homlokú!
- De igen is szoktál, malackám!
- Nem!
- De igen!
- De nem!
És ezzel a két lány megint egymásnak esett. Narutonak hosszú idejébe tellett amíg lecsitította őket. Ezek után Naruto Inoval elment ebédelni - Ino nagy örömére. Miután megebédeltek Ichirakunál, elmentek az erdőbe sétálni. Már nem sütött annyira melegen a nap. Egy ideig szótlanul ballagtak egymás mellett, majd váratlanul megszólalt Naruto.
- Tudod, Ino nem értem miért veszekedtek annyit Sakurával. Miért nem tudtok kibékülni?
- Ez hosszú történet, és nem hiszem, hogy annyi ideig tudnál rám figyelni - adta a kitérő választ Ino.
- Azért próbáljuk meg! - erősködött Naruto.
- Na jó, nem bánom! - adta meg magát a szöszi.
Azzal leültek egy tisztáson. Ino hangja betöltötte a teret, még a madarak is elhallgattak.
- Ez még nagyon régen kezdődött. Biztosan emlékszel - legalább is nagyon remélem, hogy emlékszel - arra amikor a chunin vizyga második része után Sakurával küzdöttem. Akkor elmondtuk, hogy miért utáljuk egymást.
- Háát.. az az igazság, hogy nem nagyon.
- Szinte azonnal gondoltam. Szóval régen, amikor még csak 7 évesek voltunk, akkor kezdődött a történet...- miközben Ino beszélt kört formált az ujjaiból, chakrát gyűjtött össze a körben és azt a gömb alakú chakra mezőt Narutora lökte, és elkiálltotta magát.
- EMLÉKKÉP JUTSU!
Amint Narutot elérte a gömb alakú chakra, nyomban azt érezte, hogy elálmosodik. El is dőlt a puha füvön. Inoval is ez történt, de ő magától aludt el. Pontosabban úgy érezték, hogy alszanak, de nem aludtak el, hanem a szellemük kiszállt belőlük és visszament abba az emlékbe amit látni szerettek volna. Ino szelleme megfogta Naruto szellemének a kezét és megmutatta neki azt a bizonyos emléket, amit csak akkor tudtak megnézni, ha Ino válaszol egy kérdésre, amit a saját anyukája tesz fel neki. Pontosabban az anyukájának a szobra.
- Ismered a szabályt Ino - zengte a szobor ellenkezést nem tűrő hangon. – A kérdés így szól: Ki az a személy, akinek a társaságára mindennél jobban vágysz?
- Mi a szabály?! És miért kell Inonak megfelelnie erre a kérdésre?!
A szobor egy ideig csak nézte Narutot, majd aztán nagy kegyesen ezt mondta:
- A szabály az, hogy ha valaki használja ezt a jutsut, csak akkor ébred föl, hogy ha válaszol egy kérdésre, amit a mamája tesz fel neki. Ha nem válaszol akkor a szelleme örökre itt fog maradni, ha rosszul válaszol vagy hazudik, akkor a szelleme elpusztul, a teste pedig semmivé lesz.
- Értem - mondta csendesen Naruto és Inora nézett.
Miközben a szobor beszélt, addig Inonak legalább volt ré ideje, hogy válaszát átgondolja, Végül vett egy hatalmas levegőt mélyen belenézett Naruto szemébe, majd a szobor szemébe fúrta a tekintetét és ezt mondta:
- A személy, akinek a társaságára mindennél jobban vágyom...az..Shikamaru Nara.
- Helyes vála...
- MIII??!! SHIKAMARUUU??!!! AKKOR MIÉRT VESZEKSZEL ANNYIT SAKURÁVAL MIATTAM??? - szólt, inkább ordította Naruto.
- Te azt hitted, hogy beléd vagyok esve? A séta közben azt akartam volna megkérdezni, hogy...áh...mindegy! De komolyan azt hitted, hogy beléd vagyok esve?! Egy ilyenbe, aki meg sem tudja csinálni az árnyékbörtön-jutsut, nem úgy, mint Shikamaru?
- Mi van? Én rasengant tudok csinálni, az nem elég?! Meg különben is elég egyértelműen úgy nézett ki, hogy belém vagy esve! Még Shikamaru is azt hitte! A minap mondta...
- SHIKAMARU AZT HITTE, HOGY BELÉD VAGYOK ESVE????!!! JÉZUSOM!!!!!! AZONNAL VISSZA KELL MENNNÜNK KONOHÁBA!!!!!!
- Ok, felőlem!
Mialatt Naruto és Ino veszekedtek a szobor elaludt.
- Hé, anyu! ANYU?!
- Öreglány ébresztő! - kiáltott Naruto és megkopogtatta a szobor homlokát - Megyünk haza!
- MICSODA SZEMTELENSÉG! HOGY MERÉSZELED?! GYERE CSAK VISSZA... - replikázott a szobor, de Narutoék már régen nem hallották, mert Ino kiálltása mindennél jobban hallatszott.
- FELOLDÁS! - azzal megint egy chakra gömb érte el Narutot, és ismét elaludtak Inoval. Valójában a szellemük tért vissza a testükbe.
Naruto arra ébredt, hogy valaki rázta, rázogatta. Kinyitotta a szemét és meglátta Shikamarut.
- Helló haver! - köszönt a Nara.
- Helló!
Naruto felült és ránézett Inora.
- Mi baja, miért nem ébred fel?
- Nagyon kimerült és...
- Shikamaru félreérted a helyzetet. Ino nem engem, hanem téged szeret. Ő maga mondta!
- Oh...értem.
Ino csak nem akart felébredni. Shikamaru fölé hajolt, és megcsókolta. Amint hozzáért a szájához, Ino kinyititta a szemét. Nagyon meglepődött. rögtön felült és átölelte Shikamarut, majd visszacsókolt.
- Héé, most már elég lesz!
Shikamaru és Ino egymásra néztek és elpirultak. Lassan beesteledett és indultak haza. A falu főterén elváltak egymástól. Naruto felment a lakására, Ino és Shikamaru, pedig elmentek Inohoz...
2. fejezet
- SEGÍTSÉG! - ordította valaki az éjszaka közepén. Ez a a valaki egy rózsaszínhajú lány volt. Épp egy szörnyű rémálomból ébredt fel. Felült az ágyon, belebújt hálópapucsába, és az ablakhoz sétált. Egy kicsit fázott, felvette a hálóköntösét, és kimászott az ablakon egy fára. Leült egy vastag ágra, és csak nézte a csendes falut. egyszer csak a tekintette megakadt egy ponton.
- Az nem Naruto háza? - kérdezte önmagától- Vajon miért ég ott a villany?
Ez a kis világító ablak felkeltette Sakura kíványcsiságát, annyira, hogy hálóingben ment Narutohoz, megnézni, hogy mi a helyzet. Bekopogott az ajtón, ahogy ez egy "jólnevelt" kunichihez illik, és várt. Naruto kinyitotta az ajtót, fogkefével a szájában és hálósapkával a fején.
- Sa'ku'a! Mi' ke'esel itt?! Úgy értem, hogy mit keresel itt?!
- Hát csak rossz álmom volt, felébredtem, kimásztam agy fára, és láttam, hogy a faluban csak nálad ég a villany és kíváncsi lettem!
Sakura a mondat végére egy kicsit elpirult. Naruto ezt észrevette és halványan elmosolyodott.
- Hát... ha már így alakult... gyere be.
A lakásban szerte szét hevertek a különböző ninja fegyverek. Sakura kérdőn nézett Narutora.
- Jah.. hát ma sikerült az egész napomat Inoval töltötenem és nem tudtam edzeni, ezért itthon gyakoroltam egy kicsit miután haza értem.
- Ééértem... És mi volt annyira érdekfeszítő, hogy Inoval töltötted az egész napot?
- Hááát... az úgy volt... - és Naruto mindent elmesélt Sakurának, hogy mi történt vele és Inoval- Nos...mit gondolsz?
- Ez nagyszerű! Most végre szabadon strírölhetlek. Szszsz! Upsz! Elszóltam magam!
Naruto csak mosolygott, majd közelebb lépett Sakurához és megcsókolta.
- Te komolyan... - kezdte Sakura
De nem fejezhette be, mert Naruto a lány szájára tette a mutató ujját és hallgatózott. Utána olyan gyorsan cselekedett, hogy azt szemmel nem lehetett követni. Először felkapta Sakurát és a falhoz vitte, majd szerzett egy kunayt és kidobta az ablakon de a fegyver célt tévesztett. Ugyan ebben a pillanatban egy másik kunay repült be a szobába, ez is célt tévesztett. Sakura csak nagy sokára szólalt meg, ledermesztette a félelem, no meg a ninja ösztönei sem engedték, hogy beszéljen. Amikor úgy érezte, hogy elmúlt a vesz, megszólalt suttogva:
- Ki, vagy mi volt ez?
- Sasuke... - felelte Naruto kénytelenül.
Sasuke nagyon meglepődött, hogy Sakurát Narutónál látta. Meglepett volt és...dühös? Hogy lehet ez? Hisz ameddig a Levélfaluban élt addig idegesítőnek találta. Vagy talán mégsem?
- Ez hülyeség! - mondta magának Sasuke.
De akkor miért dobta Naruto felé azt az átkozott kunait? Az még rendben van, hogy ő Sasuke felé dobta elvégre - itt gúnyosan nevetett - mit is várhat valaki egy Konohai shinobitól... Talán féltékeny volna Narutora? Az teljes képtelenség...Mire lenne féltékeny? Amikor Orochimarunak szolgált sokkal erősebb lett. Esetleg arra, hogy Naruto és Sakura... Neeem, az képtelemség! Miközben Sasuke ezen gondolkodott Sakura majdnem elájult.
- HOGY ÉRTED, HOGY SASULE? AZ TELJESSÉGEL KIZÁRT, HOGY Ő EBBEN A PERCBEN ITT LEGYEN KONOHÁBAN! MAGYARÁZATOT AKAROK!
- Ez az igazság- Naruto csak ennyit mondott,azt is csendesen.
- AZ HOGY LEHET, HOGY ITT VAN?! ÉS TE MIÉRT VAGY ENNYIRE NYUGODT?! - üvöltötte magából kikelve Sakura.
- Ezt nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy ő dobta felénk azt a kunayt.
-TUDNI AKAROM! - ordított sírva Sakura. Naruto nem szólt semmit, csak odalépett hozzá és átölelte. Ekkor valaki jó erősen belerúgott az ajtóba.
- Légy erős! - suttogta Naruto. Az ajtóba mégegyszer belerúgott valaki. Mindketten nekivetkőztek a harchoz, majd megragadtak egy-egy fegyvert és védekező pozícióba helyezkedtek. épp jókor, mivel az ajtó megadta magát és belépett a szobába egy 16 év körüli srác.
- Sakura! Naruto! Nem harcolni jöttem!
- Az nem Naruto háza? - kérdezte önmagától- Vajon miért ég ott a villany?
Ez a kis világító ablak felkeltette Sakura kíványcsiságát, annyira, hogy hálóingben ment Narutohoz, megnézni, hogy mi a helyzet. Bekopogott az ajtón, ahogy ez egy "jólnevelt" kunichihez illik, és várt. Naruto kinyitotta az ajtót, fogkefével a szájában és hálósapkával a fején.
- Sa'ku'a! Mi' ke'esel itt?! Úgy értem, hogy mit keresel itt?!
- Hát csak rossz álmom volt, felébredtem, kimásztam agy fára, és láttam, hogy a faluban csak nálad ég a villany és kíváncsi lettem!
Sakura a mondat végére egy kicsit elpirult. Naruto ezt észrevette és halványan elmosolyodott.
- Hát... ha már így alakult... gyere be.
A lakásban szerte szét hevertek a különböző ninja fegyverek. Sakura kérdőn nézett Narutora.
- Jah.. hát ma sikerült az egész napomat Inoval töltötenem és nem tudtam edzeni, ezért itthon gyakoroltam egy kicsit miután haza értem.
- Ééértem... És mi volt annyira érdekfeszítő, hogy Inoval töltötted az egész napot?
- Hááát... az úgy volt... - és Naruto mindent elmesélt Sakurának, hogy mi történt vele és Inoval- Nos...mit gondolsz?
- Ez nagyszerű! Most végre szabadon strírölhetlek. Szszsz! Upsz! Elszóltam magam!
Naruto csak mosolygott, majd közelebb lépett Sakurához és megcsókolta.
- Te komolyan... - kezdte Sakura
De nem fejezhette be, mert Naruto a lány szájára tette a mutató ujját és hallgatózott. Utána olyan gyorsan cselekedett, hogy azt szemmel nem lehetett követni. Először felkapta Sakurát és a falhoz vitte, majd szerzett egy kunayt és kidobta az ablakon de a fegyver célt tévesztett. Ugyan ebben a pillanatban egy másik kunay repült be a szobába, ez is célt tévesztett. Sakura csak nagy sokára szólalt meg, ledermesztette a félelem, no meg a ninja ösztönei sem engedték, hogy beszéljen. Amikor úgy érezte, hogy elmúlt a vesz, megszólalt suttogva:
- Ki, vagy mi volt ez?
- Sasuke... - felelte Naruto kénytelenül.
Sasuke nagyon meglepődött, hogy Sakurát Narutónál látta. Meglepett volt és...dühös? Hogy lehet ez? Hisz ameddig a Levélfaluban élt addig idegesítőnek találta. Vagy talán mégsem?
- Ez hülyeség! - mondta magának Sasuke.
De akkor miért dobta Naruto felé azt az átkozott kunait? Az még rendben van, hogy ő Sasuke felé dobta elvégre - itt gúnyosan nevetett - mit is várhat valaki egy Konohai shinobitól... Talán féltékeny volna Narutora? Az teljes képtelenség...Mire lenne féltékeny? Amikor Orochimarunak szolgált sokkal erősebb lett. Esetleg arra, hogy Naruto és Sakura... Neeem, az képtelemség! Miközben Sasuke ezen gondolkodott Sakura majdnem elájult.
- HOGY ÉRTED, HOGY SASULE? AZ TELJESSÉGEL KIZÁRT, HOGY Ő EBBEN A PERCBEN ITT LEGYEN KONOHÁBAN! MAGYARÁZATOT AKAROK!
- Ez az igazság- Naruto csak ennyit mondott,azt is csendesen.
- AZ HOGY LEHET, HOGY ITT VAN?! ÉS TE MIÉRT VAGY ENNYIRE NYUGODT?! - üvöltötte magából kikelve Sakura.
- Ezt nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy ő dobta felénk azt a kunayt.
-TUDNI AKAROM! - ordított sírva Sakura. Naruto nem szólt semmit, csak odalépett hozzá és átölelte. Ekkor valaki jó erősen belerúgott az ajtóba.
- Légy erős! - suttogta Naruto. Az ajtóba mégegyszer belerúgott valaki. Mindketten nekivetkőztek a harchoz, majd megragadtak egy-egy fegyvert és védekező pozícióba helyezkedtek. épp jókor, mivel az ajtó megadta magát és belépett a szobába egy 16 év körüli srác.
- Sakura! Naruto! Nem harcolni jöttem!
3. fejezet
Amint Sakura meglátta Sasukét odarohat hozzá és behúzott neki egy akkorát, hogy majdnem a fal adta a másikat. Egy pillanatig úgy tűnt, hogy Sasuke visszaadja a lánynak az ütést, de e helyett megcsókolta. Sakura smárolás közben úgy érezte, hogy Sasuke -aki egykor "elhagyta" őt és a falut, elment egy gyilkoshoz erőt gyűjteni, majd visszatért Konohába - nem lehet rossz ember. "Egyszerűen képtelenség, hogy Ő... Gonosz lenne valójában? Nem... ezt nem tudom elfogadni!"
- Hé Sasuke! - szólalt meg váratlanul Naruto - Mégis mit képzelsz magadról? Elmész Konohából se szó, se beszéd, itt hagyod a barátaidat, 3 év múlva visszajössz, majdnem megölsz minket, aztán azt mondod, hogy mégsem gyilkolni jöttél haza. Esetleg megmagyaráznád ezt nekünk, vagy külön könyörögnünk kell?!
- Kivételesen igazad van Naruto, ezt tényleg meg kéne magyaráznom. Tudjátok megöltem Orochimarut és elszöktem a Hang faluból. Azért, mert valami nagyon-nagyon zavart ott. Úgy éreztem, hogy ha van válasz, akkor azt csakis ebben a faluban találhatom meg. Aztán amikor megláttalak Téged - fordult Sakurahoz a fekete - és Narutot rájöttem, hogy mi volt a "problémám". Orochimaru-sama falujában tilos volt bármiféle kapcsolatot is teremtenem a külvilággal azért, mert egy barát/nő/ elvonta volna a figyelmemet az edzésről, és talán még el is pártortam volna a Hang falutól. Szinte zavart, hogy nem leselkedett utánam senki - itt Sasuke jelentőségteljesen ránézett Sakurára, majd Narutóra -, így aztán elmondtam állítólagos mesteremnek a problémámat, de ő hallani sem akart róla hogy elmenjek. Még egy évig "fogva tartott", aztán annyira elegem lett ebből a helyzetből, hogy egyik este fogtam a kardom és csak úgy lazán beledöftem "mesterem" szívébe...
Naruto és Sakura tágra nyílt szemekkel hallgatták Sasuke "beszámolóját". Miután befejezte nem szóltak semmit, csak nézték egymást.
- Most erre mit is kéne mondani? - kérdezte ámulva a szőke.
- Kérdezz két könnyebbet!
- Majd máskor. Én azt hiszem megyek haza. Kezdek álmos lenni -mondta Sakura, azzal kimászott az ablakon egy fára és a következő pillanatban már el is tűnt.
- Ok. Szia Sakura! - köszönt el Naruto - És te Sasuke?
- Hmmm? Ja? Én elmegyek a régi házamba és elméletileg ott fogok lakni.
- Értem. Hát... akkor viszlát nemsokára.
- Igen... nemsokára...
Sasuke elment szállást keresni, Naruto pedig ledőlt az ágyára és megpróbált elaludni....
"Szép lány ez a Sakura." Ez volt az utolsó gondolata mielőtt elaludt. Észre sem vette, hogy egy kék szempár minden szuszogását, horkantását, levegővételét figyeli.
Amint Sakura megérkezett lakásába, azonnal becsukta az ablakot, levette a hálóköpenyét és papucsát. Éppen indulni akart volna az ágyához, amikor meglátott valamit a sötétben, ami egyáltalán nem tetszett neki. Hátraugrott a hálóingéhez, kivette belőle a kunayt amit Naruto-nál véletlenül zsebretett és határozott hangon így szólt:
- Gyere elő bárki-bármi is vagy!
- Nyugalom kislányom, csak én vagyok.Tedd le szépen azt a kunayt! Csupán csak azt szeretném megtudni, hogy merre jártál ilyen késő este? - kérdezte ezt Sakura "apukája".
- Nagyon vicces Sasuke! - válaszolt merő gúnnyal a hangjában Sakura.
- Látom sokat fejlődtél és edzettél mióta utoljára láttalak -válaszolt elismerően Sasuke miközben feloldotta a hasonmás jutsut.
- Kösz, de ez most úgy hangzott mintha egy régi mesterem mondta volna. Kicsit lekicsinylően beszélsz azokkal akikről úgy gondolod, hogy semmit nem fejlődtek, semennyit sem erősödtek! Javaslom, hogy ezzel a szokásoddal nagyon gyorsan hagyj fel, mert különben többek között Konoha egyik legerősebb medi-ninjájával kerülsz szembe. Egyébként mit is akarsz tőlem? -kérdezte Saku gyanakodva.
- Áh... semmi fontosat, csak rá akartam kérdezni, hogy ma este nem aludhatnék-e itt.
- Oké, kérdezz rá! -válaszolt kézségesen a rózsaszín.
Sasuke sejtelmesen elmosolyodott, majd esdeklően így szólt:
- Itt aludhatnék ma este? - kérdése közben a fekete, boci szemeket meresztett a rózsaszínra.
Sakura képtelen lett volna nemet mondani Sasukenak, így végül is bele egyezett.
- Köszönöm!
- Jól van, még ráérsz hálálkodni, most menjünk aludni! - azzal Sakura elment Sasuke mellett és bebújt a jó meleg ágyába.
Sasuke a holdvilágnál levette lezser fehér felsőjét és kardját, majd ezeket letette Saku fotelébe. Eközben a rózsaszín suttyomban végignézett régi szerelmén, de aztán gyorsan elfordult. Sasuke bebújt Sakura mellé az ágyba, átölelte a lány derekát és már aludt is mind a két ninja. Ekkor csendesedett el mindenki a faluban. Teljes sötétség és nyugalom lett úrrá Konohán, de nem sokáig...
- Hé Sasuke! - szólalt meg váratlanul Naruto - Mégis mit képzelsz magadról? Elmész Konohából se szó, se beszéd, itt hagyod a barátaidat, 3 év múlva visszajössz, majdnem megölsz minket, aztán azt mondod, hogy mégsem gyilkolni jöttél haza. Esetleg megmagyaráznád ezt nekünk, vagy külön könyörögnünk kell?!
- Kivételesen igazad van Naruto, ezt tényleg meg kéne magyaráznom. Tudjátok megöltem Orochimarut és elszöktem a Hang faluból. Azért, mert valami nagyon-nagyon zavart ott. Úgy éreztem, hogy ha van válasz, akkor azt csakis ebben a faluban találhatom meg. Aztán amikor megláttalak Téged - fordult Sakurahoz a fekete - és Narutot rájöttem, hogy mi volt a "problémám". Orochimaru-sama falujában tilos volt bármiféle kapcsolatot is teremtenem a külvilággal azért, mert egy barát/nő/ elvonta volna a figyelmemet az edzésről, és talán még el is pártortam volna a Hang falutól. Szinte zavart, hogy nem leselkedett utánam senki - itt Sasuke jelentőségteljesen ránézett Sakurára, majd Narutóra -, így aztán elmondtam állítólagos mesteremnek a problémámat, de ő hallani sem akart róla hogy elmenjek. Még egy évig "fogva tartott", aztán annyira elegem lett ebből a helyzetből, hogy egyik este fogtam a kardom és csak úgy lazán beledöftem "mesterem" szívébe...
Naruto és Sakura tágra nyílt szemekkel hallgatták Sasuke "beszámolóját". Miután befejezte nem szóltak semmit, csak nézték egymást.
- Most erre mit is kéne mondani? - kérdezte ámulva a szőke.
- Kérdezz két könnyebbet!
- Majd máskor. Én azt hiszem megyek haza. Kezdek álmos lenni -mondta Sakura, azzal kimászott az ablakon egy fára és a következő pillanatban már el is tűnt.
- Ok. Szia Sakura! - köszönt el Naruto - És te Sasuke?
- Hmmm? Ja? Én elmegyek a régi házamba és elméletileg ott fogok lakni.
- Értem. Hát... akkor viszlát nemsokára.
- Igen... nemsokára...
Sasuke elment szállást keresni, Naruto pedig ledőlt az ágyára és megpróbált elaludni....
"Szép lány ez a Sakura." Ez volt az utolsó gondolata mielőtt elaludt. Észre sem vette, hogy egy kék szempár minden szuszogását, horkantását, levegővételét figyeli.
Amint Sakura megérkezett lakásába, azonnal becsukta az ablakot, levette a hálóköpenyét és papucsát. Éppen indulni akart volna az ágyához, amikor meglátott valamit a sötétben, ami egyáltalán nem tetszett neki. Hátraugrott a hálóingéhez, kivette belőle a kunayt amit Naruto-nál véletlenül zsebretett és határozott hangon így szólt:
- Gyere elő bárki-bármi is vagy!
- Nyugalom kislányom, csak én vagyok.Tedd le szépen azt a kunayt! Csupán csak azt szeretném megtudni, hogy merre jártál ilyen késő este? - kérdezte ezt Sakura "apukája".
- Nagyon vicces Sasuke! - válaszolt merő gúnnyal a hangjában Sakura.
- Látom sokat fejlődtél és edzettél mióta utoljára láttalak -válaszolt elismerően Sasuke miközben feloldotta a hasonmás jutsut.
- Kösz, de ez most úgy hangzott mintha egy régi mesterem mondta volna. Kicsit lekicsinylően beszélsz azokkal akikről úgy gondolod, hogy semmit nem fejlődtek, semennyit sem erősödtek! Javaslom, hogy ezzel a szokásoddal nagyon gyorsan hagyj fel, mert különben többek között Konoha egyik legerősebb medi-ninjájával kerülsz szembe. Egyébként mit is akarsz tőlem? -kérdezte Saku gyanakodva.
- Áh... semmi fontosat, csak rá akartam kérdezni, hogy ma este nem aludhatnék-e itt.
- Oké, kérdezz rá! -válaszolt kézségesen a rózsaszín.
Sasuke sejtelmesen elmosolyodott, majd esdeklően így szólt:
- Itt aludhatnék ma este? - kérdése közben a fekete, boci szemeket meresztett a rózsaszínra.
Sakura képtelen lett volna nemet mondani Sasukenak, így végül is bele egyezett.
- Köszönöm!
- Jól van, még ráérsz hálálkodni, most menjünk aludni! - azzal Sakura elment Sasuke mellett és bebújt a jó meleg ágyába.
Sasuke a holdvilágnál levette lezser fehér felsőjét és kardját, majd ezeket letette Saku fotelébe. Eközben a rózsaszín suttyomban végignézett régi szerelmén, de aztán gyorsan elfordult. Sasuke bebújt Sakura mellé az ágyba, átölelte a lány derekát és már aludt is mind a két ninja. Ekkor csendesedett el mindenki a faluban. Teljes sötétség és nyugalom lett úrrá Konohán, de nem sokáig...
4. fejezet
Másnap Sakura arra ébredt, hogy valaki lesmárolta. Kinyitotta a szemét és Sasuke arcát látta a szeme előtt igencsak közelről. Sasuke eléggé meglepődött azon, hogy a lány felébredt. Csak ennyit bírt kinyögni, ezt is csak nehezen:
- Ööö... Jó reggelt Sakura! Most mennem kell, de még találkozunk! - azzal a fekete rákacsintott a lányra, kivillantotta hófehér fogsorát és az ablakon kimászott egy fára, onnan pedig leugrott és az utcán landolt. Sakura - miután Sasuke elment - még sokáig feküdt az ágyában gondolataiba merülve. Nem érdekelte, hogy elkéshet a suliból. "Ezt tisztáznom kell magammal! Sasuke megcsókolt. Miért? Nem is értem! Azt hittem, hogy nem vagyunk ennyire egy hullám - hosszon. De ha mégis ennyire megértjük egymást, akkor az azt jelenti, hogy... Egymásba szerettünk?! Nem! Én tuti, hogy nem! Ha nem vagyok belé szerelmes, akkor miért nem vátam pofán amiért lesmárolt?! Ha mondjuk Narutotól kaptam volna egy csókot, akkkor tuti, hogy azonnal pofán vágtam volna. Akkor... Ez azt jelenti, hogy... TUDAT ALATT BELEESTEM VOLNA SASUKE UCHIHÁBA?! Biztos, hogy nem! Vagy mégis?! Nem tudom! Mostmár a saját érzéseimben sem vagyok biztos, nemhogy az övéjében! Halvány fogalmam sincs, hogy most tulajdon képpen mi a helyzet! Ez remek! Kurva sok értelme volt annak, hogy itt henyéltem! Semennyire sem jutottam tovább! Sőt... Ha lehet még jobban össze zagyváltam a dolgokat! Mostmár aztán igazán mindegy! Azt hiszem fel kéne kelnem! De nagyon nincs hozzá kedvem! Azt hiszem ma nem megyek suliba! Inkább bevetem magam ellen a jól bevált orvosságot szerelmi csalódás -, vagy bánat ellen: kurva sok munka és alvás." - azzal Sakura felkelt az ágyából és kiment a fürdőbe megmosakodni. Mikor ezzel elkészült, felvett egy röövidnadrágot és egy nem túlságosan feszülő fekete toppot. Ez után kipakolt az edző - táskájából és az üres táskába beletette a ninja felszerelését, a lakáskulcsát plussz a mobilját. A rózsaszín gyorsan leszaladt a lépcsőn a földszintre. Ott betett a táskájába három üveg hideg vizet és három darab almát.
- Ez kész! Már csak azt kell elintéznem, hogy senki se vegyen észre. Ez egyszrű lesz, mint seggbe rúgni Narutót - a rózsaszín ezt a mondatát kicsit megmosolyogta.
Sakura bezárta a bejárati ajtót belülről majd a hátsó ajtón keresztül kiment a kertjükbe. A kert mögött volt az erdő, ahol Sakura és még sokan mások edzeni szokott. A rózsaszín átmászott a kerítésen és bement az erdőbe edzeni azért, hogy felejtsen...
Hét órát edzett folyamatosan. Addig, amíg a többiek suliban voltak. Hét órát folyamatosan. Eközben egyszer sem csörrent meg a mobilja, Sakura teljes csöndben felejthetett. Miután Sakura úgy kifáradt, hogy szinte mozdulni sem tudott, egy kicsit ledőlt pihenni és inni - enni egy kicsit. Sakurának arra nem volt energiája, hogy igyon egy korty vizet. Csak feküdt a fűben. Mikor már vagy tíz perce csak feküdt, végül is megemberelte magát és felült. A rózsaszínnak nagyon melege volt, így elővette az egyik üveg vizet, lecsavarta a kupakját és úgy ahogy volt az egész üveg tartalmát magára öntötte. Ettől kicsit felélénkült, elővette az egyik almáját és egy fa alatt, az árnyékban elkezdte azt majszolni. Sakura nem gondolt semmire, csak nézett maga elé, üres tekintettel a napvilágba. Élvezte a csendet és az egyedüllétet. A rózsaszín lehunyta a szemét és relaxált miközben ette az almát. Sakurának nem sok ereje volt külön arra gondolni, hogy ő most relaxál, inkább csak simán próbált elaludni. Mikor épp az álomvilág és a valóság határán járt, felcsendülni hallott egy nagyon ismerős számot. Nem tudta honnan ismerős a dal, így hát elkezdett ezen gondolkodni. Miközben a szám nevén gondolkodott, egyre jobban zökkent vissza a valóságba, mikor végre kinyitotta a szemét.
- A csengőhangom! - kiálltotta, majd villámgyorsan odaugrott a táskájához és lázasan keresgélni lezdett benne, amíg meg nem találta az említett telefont.
- Halló?
- Szia Saku! Hinata vagyok!
- Heló, mondd gyorsan, mi a helyzet?
- Jól van! Ha már ilyen sürgős! Szóval az van, hogy nem fogod elhinni kit láttam a fő téren hazafelé jövet!
- Na kit?
- Hát Sasukét! Sasuke Uchihát!
- Tényleg? - válaszolt egy csöpp meglepetéssel a hangjában a rózsaszín.
- Aha! Valamit beszélt a körülötte álló emberekhez.
- Mikor is volt ez?
- Egy - két perce. Miért? - kérdezte gyanakodva a fekete.
- Semmi, semmi. Szia! Le kell tennem, sietek! - azzal Saku lenyomta a piros telefont a mobilján és azt bedobta a táskájába. Ez után gyorsan összeszedte a cuccait és mindet bedobta a táskájába, majd Sakura lélekszakadva rohant Konohába, a főtérre.
A falu főterén állt szinte az összes konohai polgár. Körben álltak. Körben álltak és körbevettek egy tizenhét év körüli fiút aki hangosan beszélt a tömeghez:
- Emberek! Talán emlékeztek rá, hogy három évvel ez előtt elmentem ebből a faluból és szolgául szegődtem Orochimaruhoz.De megöltem őt és visszatértem ide, Konohaba. Hogy miért? Hiányzott nekem valami és legfőképpen valaki. Nem várom, hogy megbocsássanak! Csupán csak annyit kérek, hogy fogadjanak vissza a közösségbe. Nem akarok úgy élni mint egy kirekesztett leprás!
-Figyelembe véve a körülményeket - szólott a hokage -visszafogaduk, szavazással. Ki szavaz arra, hogy Sasuke Uchihát visszafogadjuk konohai közösségünkbe.
Először senki nem jelentkezett, majd egyszer csak megszólalt valaki a tömegből:
- Én! Ahogy már Sasuke is mondta, még neki is adhatunk egy új esélyt. Aztán, ha Sasuke "rossz kisfiú" lesz, én örömmel kitörlöm az élők sorából - a felszólalő Sakura Haruno volt, aki épp akkor ért a térre amikor a hokage feltette a kérdést. Nem önszántából mondta ezeket a mondatokat, csak úgy jött. Ösztönösen... Sakura felszólalása után a tömeg felbátorodott, és egyre többen álltak Sasuke visszafogadása mellé. A rózsaszín halálosan kimerülve tántorgott ki a tömegből, és kétségbeesetten keresett egy üres padot. Mikor nem talált seholegyetlen ülőhelyet sem, érezte, hogy a lába összecsuklik és pofára esik. A rózsaszín - felkészülve a fájdalomra - hunyta be a szemét, de az esés csak nem akart jönni, helyette csak egy erős, idegen láncot érzett a derekánál. Kinyitotta a szemét és meglátta Sasuke karját a dereánál.
- Huh, kösz szépen Sasuke! - hálálkodott Sakura a fiúnak, miközben az talpra segítette a lányt.
- Én köszönöm! Ha most nem lennél itt, a többiek vissza sem fogadtak volna! Itt egyedül csak is én tartozom köszönettel! Na gyere vissza a középpontba! Még hátravan a szavazás másik fele! - azzal a fekete maga után húzta Sakurát a kör közepére.
Miután láthatólag a többség Sasuke visszafogadására szavazott, a szavazás eredménye már biztos volt, de a azért a hokage szabályszerűen feltette a kérdést:
- Ki szavaz arra, hogy Sasukét örökre száműzzük Konohából?
- Én! Küzdjünk meg Sasuke Uchiha! A tét: élet vagy halál és a büszkeséged!
- Ööö... Jó reggelt Sakura! Most mennem kell, de még találkozunk! - azzal a fekete rákacsintott a lányra, kivillantotta hófehér fogsorát és az ablakon kimászott egy fára, onnan pedig leugrott és az utcán landolt. Sakura - miután Sasuke elment - még sokáig feküdt az ágyában gondolataiba merülve. Nem érdekelte, hogy elkéshet a suliból. "Ezt tisztáznom kell magammal! Sasuke megcsókolt. Miért? Nem is értem! Azt hittem, hogy nem vagyunk ennyire egy hullám - hosszon. De ha mégis ennyire megértjük egymást, akkor az azt jelenti, hogy... Egymásba szerettünk?! Nem! Én tuti, hogy nem! Ha nem vagyok belé szerelmes, akkor miért nem vátam pofán amiért lesmárolt?! Ha mondjuk Narutotól kaptam volna egy csókot, akkkor tuti, hogy azonnal pofán vágtam volna. Akkor... Ez azt jelenti, hogy... TUDAT ALATT BELEESTEM VOLNA SASUKE UCHIHÁBA?! Biztos, hogy nem! Vagy mégis?! Nem tudom! Mostmár a saját érzéseimben sem vagyok biztos, nemhogy az övéjében! Halvány fogalmam sincs, hogy most tulajdon képpen mi a helyzet! Ez remek! Kurva sok értelme volt annak, hogy itt henyéltem! Semennyire sem jutottam tovább! Sőt... Ha lehet még jobban össze zagyváltam a dolgokat! Mostmár aztán igazán mindegy! Azt hiszem fel kéne kelnem! De nagyon nincs hozzá kedvem! Azt hiszem ma nem megyek suliba! Inkább bevetem magam ellen a jól bevált orvosságot szerelmi csalódás -, vagy bánat ellen: kurva sok munka és alvás." - azzal Sakura felkelt az ágyából és kiment a fürdőbe megmosakodni. Mikor ezzel elkészült, felvett egy röövidnadrágot és egy nem túlságosan feszülő fekete toppot. Ez után kipakolt az edző - táskájából és az üres táskába beletette a ninja felszerelését, a lakáskulcsát plussz a mobilját. A rózsaszín gyorsan leszaladt a lépcsőn a földszintre. Ott betett a táskájába három üveg hideg vizet és három darab almát.
- Ez kész! Már csak azt kell elintéznem, hogy senki se vegyen észre. Ez egyszrű lesz, mint seggbe rúgni Narutót - a rózsaszín ezt a mondatát kicsit megmosolyogta.
Sakura bezárta a bejárati ajtót belülről majd a hátsó ajtón keresztül kiment a kertjükbe. A kert mögött volt az erdő, ahol Sakura és még sokan mások edzeni szokott. A rózsaszín átmászott a kerítésen és bement az erdőbe edzeni azért, hogy felejtsen...
Hét órát edzett folyamatosan. Addig, amíg a többiek suliban voltak. Hét órát folyamatosan. Eközben egyszer sem csörrent meg a mobilja, Sakura teljes csöndben felejthetett. Miután Sakura úgy kifáradt, hogy szinte mozdulni sem tudott, egy kicsit ledőlt pihenni és inni - enni egy kicsit. Sakurának arra nem volt energiája, hogy igyon egy korty vizet. Csak feküdt a fűben. Mikor már vagy tíz perce csak feküdt, végül is megemberelte magát és felült. A rózsaszínnak nagyon melege volt, így elővette az egyik üveg vizet, lecsavarta a kupakját és úgy ahogy volt az egész üveg tartalmát magára öntötte. Ettől kicsit felélénkült, elővette az egyik almáját és egy fa alatt, az árnyékban elkezdte azt majszolni. Sakura nem gondolt semmire, csak nézett maga elé, üres tekintettel a napvilágba. Élvezte a csendet és az egyedüllétet. A rózsaszín lehunyta a szemét és relaxált miközben ette az almát. Sakurának nem sok ereje volt külön arra gondolni, hogy ő most relaxál, inkább csak simán próbált elaludni. Mikor épp az álomvilág és a valóság határán járt, felcsendülni hallott egy nagyon ismerős számot. Nem tudta honnan ismerős a dal, így hát elkezdett ezen gondolkodni. Miközben a szám nevén gondolkodott, egyre jobban zökkent vissza a valóságba, mikor végre kinyitotta a szemét.
- A csengőhangom! - kiálltotta, majd villámgyorsan odaugrott a táskájához és lázasan keresgélni lezdett benne, amíg meg nem találta az említett telefont.
- Halló?
- Szia Saku! Hinata vagyok!
- Heló, mondd gyorsan, mi a helyzet?
- Jól van! Ha már ilyen sürgős! Szóval az van, hogy nem fogod elhinni kit láttam a fő téren hazafelé jövet!
- Na kit?
- Hát Sasukét! Sasuke Uchihát!
- Tényleg? - válaszolt egy csöpp meglepetéssel a hangjában a rózsaszín.
- Aha! Valamit beszélt a körülötte álló emberekhez.
- Mikor is volt ez?
- Egy - két perce. Miért? - kérdezte gyanakodva a fekete.
- Semmi, semmi. Szia! Le kell tennem, sietek! - azzal Saku lenyomta a piros telefont a mobilján és azt bedobta a táskájába. Ez után gyorsan összeszedte a cuccait és mindet bedobta a táskájába, majd Sakura lélekszakadva rohant Konohába, a főtérre.
A falu főterén állt szinte az összes konohai polgár. Körben álltak. Körben álltak és körbevettek egy tizenhét év körüli fiút aki hangosan beszélt a tömeghez:
- Emberek! Talán emlékeztek rá, hogy három évvel ez előtt elmentem ebből a faluból és szolgául szegődtem Orochimaruhoz.De megöltem őt és visszatértem ide, Konohaba. Hogy miért? Hiányzott nekem valami és legfőképpen valaki. Nem várom, hogy megbocsássanak! Csupán csak annyit kérek, hogy fogadjanak vissza a közösségbe. Nem akarok úgy élni mint egy kirekesztett leprás!
-Figyelembe véve a körülményeket - szólott a hokage -visszafogaduk, szavazással. Ki szavaz arra, hogy Sasuke Uchihát visszafogadjuk konohai közösségünkbe.
Először senki nem jelentkezett, majd egyszer csak megszólalt valaki a tömegből:
- Én! Ahogy már Sasuke is mondta, még neki is adhatunk egy új esélyt. Aztán, ha Sasuke "rossz kisfiú" lesz, én örömmel kitörlöm az élők sorából - a felszólalő Sakura Haruno volt, aki épp akkor ért a térre amikor a hokage feltette a kérdést. Nem önszántából mondta ezeket a mondatokat, csak úgy jött. Ösztönösen... Sakura felszólalása után a tömeg felbátorodott, és egyre többen álltak Sasuke visszafogadása mellé. A rózsaszín halálosan kimerülve tántorgott ki a tömegből, és kétségbeesetten keresett egy üres padot. Mikor nem talált seholegyetlen ülőhelyet sem, érezte, hogy a lába összecsuklik és pofára esik. A rózsaszín - felkészülve a fájdalomra - hunyta be a szemét, de az esés csak nem akart jönni, helyette csak egy erős, idegen láncot érzett a derekánál. Kinyitotta a szemét és meglátta Sasuke karját a dereánál.
- Huh, kösz szépen Sasuke! - hálálkodott Sakura a fiúnak, miközben az talpra segítette a lányt.
- Én köszönöm! Ha most nem lennél itt, a többiek vissza sem fogadtak volna! Itt egyedül csak is én tartozom köszönettel! Na gyere vissza a középpontba! Még hátravan a szavazás másik fele! - azzal a fekete maga után húzta Sakurát a kör közepére.
Miután láthatólag a többség Sasuke visszafogadására szavazott, a szavazás eredménye már biztos volt, de a azért a hokage szabályszerűen feltette a kérdést:
- Ki szavaz arra, hogy Sasukét örökre száműzzük Konohából?
- Én! Küzdjünk meg Sasuke Uchiha! A tét: élet vagy halál és a büszkeséged!
5. fejezet
Sasuke Uchiha és Sakura Haruno Konohában ültek egy virágzó fa alatt. Beszélgettek. Minden féléről, arról, hogy mi minden történt velük az alatt a három év alatt, amíg egymástól voltak.
- És Naruto tényleg ezt csinálta? - kérdezte Sasuke "fuldokolva" a visszafogott nevetéstől.
- Aha - válaszolt a rózsaszín, azzal hátradőlt a padon és élvezte a napsütést, ezzel mintegy lezártnak tekintve a témát.
Sasuke is élvezte a napsütést, így követte a Sakura példáját. Körülbelül egy órát feküdtek a padon, egészen addig, amíg egy árnyék el nem takarta a szemük elől a napot. Mindketten kinyitották szemüket és egy szőke hajú fiút láttak maguk előtt.
- Mi újság, haver? - köszönt Sasuke.
- Nem vagyok a haverod - válaszolt a szőke gorombán- Nem is miattad jöttem ide, hanem azért, hogy Sakurával beszéljek.
- Na mi van? Mi a helyzet?
- Négyszemközt kéne ezt megbeszélnünk.
- Miért? - ült fel Sakura - Mi a baj? Történt valami?
- Nem, semmi sem történt, csak... Van valami amit négyszemközt kéne megbeszélnünk. Ez csak rád és rám tartozik, már meg is bocsáss Sasuke.
- Semmi baj. Nyilván vannak olyan dolgok amelyek nem tartoznak a magamfajtákra - Sasuke válaszában volt valami olyan hangszín ami ötvözve volt a gúnnyal és a "tudatlansággal".
- Eltaláltad. Amikor azt mondtad magadfajtákra, akkor a szemétláda, bunkó, köcsög és számító emberekre gondoltál?
- Nem. Összekeversz saját magaddal. Ahogy így elnézlek számodra nincs különbség köztünk. És vajon mi lehet annak az oka, hogy nem látod a különbséget kettőnk között? Az, hogy még annyi agyad sincs mint egy lánynak!
- TESSÉK?! - kapta fel a fejét Sakura - ISMÉTELD MEG! MI AZ HOGY NARUTONAK AKKORA AGYA SINCS MINT EGY LÁNYNAK?! ( Nem mintha nem lenne igaz... )
- Sakura nyugodj meg! - mondta Naruto félig nevetve félig komolyan, ugyanis ő tudta amit Sasuke nem: Sakura környezetében tilos sértegetni a lányokat.
- Mégis mit képzelsz magadról? Ha?! Azt gondolod, hogy a lányok hülyébbek mint a fiúk?! Szerintem ez pont fordítva van, ugyanis eddig még senki sem sértegetett a közelemben lányokat, az emberek tudják mi ennek a következménye, ellentétben veled. Na most idefigyelj Sasuke tanuld meg, hogy a jelenlétemben ne merd sértegetni a lányokat. Világos?
- Aha - válaszolt kicsit megilletődve a fiú.
- Oké. Akkor remélem még összefutunk.
- Miért mondod ezt? - kérdezte Sasuke.
- Azért mert Naruto mondani akart nekem valami fontosat négyszemközt. Ezért megyek el vele, hogy megbeszéljük azt a dolgot. Ciao.
- Szia...
- Khrhm... - "köhögött" Naruto
- ...sztok - mondta a fekete, de csak azért mert Sakura szúrós tekintettel nézett rá.
Miután Naruto és Sakura elköszönt Sasukétól, az erdő felé vették az irányt. Mindketten egyetértettek abban, hogy ott hallgathatják ki őket a legkevésbé, ha vigyáznak.
- Szóval - kezdte a szőke, miután megálltak egy tisztáson - Sasukéról szeretnék veled beszélgetni. Nem tartom jó ötletnek, hogy olyan sokat vagy vele. Nem hiszem, hogy ilyen hamar hogy úgy mondjam jó útra tért volna.
- Megkérdezhetem, hogy neked mégis már megint mi közöd van ehhez? Tudtommal elég nagy kislány vagyok már és meg tudom magam védeni, ha arra kerülne sor.
- Tudom, hogy nagyon erős vagy - sajnos tapasztalatom is -, de azt hiszem ezzel csak ketten birkózhatunk meg.
- Nézd Naruto. Nagyra értékelem, hogy segíteni próbálsz, de egyrészt nincs miben segíteni, másrészt ezzel megbirkózom egyedül is. Most pedig, ha megbocsátasz, dolgom van és...
- Várj! Nem csak úgy mondtam azt amit mondtam. Nem vagyok beléd esve, de testvéremként szeretlek. Épp ezért egyet elárulnál nekem Sakura? Nincs semmi rossz előérzeted?
- Nem nincs.
- Nem gondolod, hogy a magyarázat amit Sasuke mondott, elég gyenge és szánalmas? Hogy azért jött vissza, mert hiányzott neki az, hogy leselkednek utána?
Sakura nem felelt, csak gondolkozott.
- És még valami. Ne sértődj meg, de Sasuke még mielőtt elment volna innen, úgy viselkedett veled, mint kibe szörnyen bele van esve? Úgy őszintén! Szerinted Sasuke jó útra tért? Ha mindezeket végig gondolod, azt hiszem lesznek kétségeid, ezt garantálom.
A rózsaszín változatlanul hallgatott. Ahogy Naruto is, ő is tudta, hogy van igazság abban amit a szőke az előbb mondott, de Sakura magának ezt a világ összes kincséért sem vallotta volna be. Sakura valahogy tudat alatt örült neki, hogy Sasuke ilyen váratlanul hazajött. Mivel Sakura kiskorában is teljesen oda volt Sasukéért, nem csoda, hogy fel volt dobva, mikor megtudta, hogy Sasuke itt akar maradni Konohában. "Van valami abban amit Naruto mondott. Tudom, hogy igaza van, de... Valahogy félek beismerni, vagy nem is tudom... Bár ne jött volna haza Sasuke! Akkor minden a régi lenne és most nem lennék ilyen nagy szarban!"
- Nézd Naruto! Köszönöm, hogy mindezt elmondtad nekem. Köszönöm - Sakura hangja vidámnak tűnt, talán attól, hogy tudta, hogy van legalább egy ember a világon, akinek tényleg fontos - Na szia!
- Szia! Még találkozunk! - köszönt el Naruto, aki örült, hogy mégis volt valami haszna ennek az egésznek.
Sakura elindult vissza a faluba egyrészt ebédelni, másrészt pedig gondolkodnia kellett.
- És Naruto tényleg ezt csinálta? - kérdezte Sasuke "fuldokolva" a visszafogott nevetéstől.
- Aha - válaszolt a rózsaszín, azzal hátradőlt a padon és élvezte a napsütést, ezzel mintegy lezártnak tekintve a témát.
Sasuke is élvezte a napsütést, így követte a Sakura példáját. Körülbelül egy órát feküdtek a padon, egészen addig, amíg egy árnyék el nem takarta a szemük elől a napot. Mindketten kinyitották szemüket és egy szőke hajú fiút láttak maguk előtt.
- Mi újság, haver? - köszönt Sasuke.
- Nem vagyok a haverod - válaszolt a szőke gorombán- Nem is miattad jöttem ide, hanem azért, hogy Sakurával beszéljek.
- Na mi van? Mi a helyzet?
- Négyszemközt kéne ezt megbeszélnünk.
- Miért? - ült fel Sakura - Mi a baj? Történt valami?
- Nem, semmi sem történt, csak... Van valami amit négyszemközt kéne megbeszélnünk. Ez csak rád és rám tartozik, már meg is bocsáss Sasuke.
- Semmi baj. Nyilván vannak olyan dolgok amelyek nem tartoznak a magamfajtákra - Sasuke válaszában volt valami olyan hangszín ami ötvözve volt a gúnnyal és a "tudatlansággal".
- Eltaláltad. Amikor azt mondtad magadfajtákra, akkor a szemétláda, bunkó, köcsög és számító emberekre gondoltál?
- Nem. Összekeversz saját magaddal. Ahogy így elnézlek számodra nincs különbség köztünk. És vajon mi lehet annak az oka, hogy nem látod a különbséget kettőnk között? Az, hogy még annyi agyad sincs mint egy lánynak!
- TESSÉK?! - kapta fel a fejét Sakura - ISMÉTELD MEG! MI AZ HOGY NARUTONAK AKKORA AGYA SINCS MINT EGY LÁNYNAK?! ( Nem mintha nem lenne igaz... )
- Sakura nyugodj meg! - mondta Naruto félig nevetve félig komolyan, ugyanis ő tudta amit Sasuke nem: Sakura környezetében tilos sértegetni a lányokat.
- Mégis mit képzelsz magadról? Ha?! Azt gondolod, hogy a lányok hülyébbek mint a fiúk?! Szerintem ez pont fordítva van, ugyanis eddig még senki sem sértegetett a közelemben lányokat, az emberek tudják mi ennek a következménye, ellentétben veled. Na most idefigyelj Sasuke tanuld meg, hogy a jelenlétemben ne merd sértegetni a lányokat. Világos?
- Aha - válaszolt kicsit megilletődve a fiú.
- Oké. Akkor remélem még összefutunk.
- Miért mondod ezt? - kérdezte Sasuke.
- Azért mert Naruto mondani akart nekem valami fontosat négyszemközt. Ezért megyek el vele, hogy megbeszéljük azt a dolgot. Ciao.
- Szia...
- Khrhm... - "köhögött" Naruto
- ...sztok - mondta a fekete, de csak azért mert Sakura szúrós tekintettel nézett rá.
Miután Naruto és Sakura elköszönt Sasukétól, az erdő felé vették az irányt. Mindketten egyetértettek abban, hogy ott hallgathatják ki őket a legkevésbé, ha vigyáznak.
- Szóval - kezdte a szőke, miután megálltak egy tisztáson - Sasukéról szeretnék veled beszélgetni. Nem tartom jó ötletnek, hogy olyan sokat vagy vele. Nem hiszem, hogy ilyen hamar hogy úgy mondjam jó útra tért volna.
- Megkérdezhetem, hogy neked mégis már megint mi közöd van ehhez? Tudtommal elég nagy kislány vagyok már és meg tudom magam védeni, ha arra kerülne sor.
- Tudom, hogy nagyon erős vagy - sajnos tapasztalatom is -, de azt hiszem ezzel csak ketten birkózhatunk meg.
- Nézd Naruto. Nagyra értékelem, hogy segíteni próbálsz, de egyrészt nincs miben segíteni, másrészt ezzel megbirkózom egyedül is. Most pedig, ha megbocsátasz, dolgom van és...
- Várj! Nem csak úgy mondtam azt amit mondtam. Nem vagyok beléd esve, de testvéremként szeretlek. Épp ezért egyet elárulnál nekem Sakura? Nincs semmi rossz előérzeted?
- Nem nincs.
- Nem gondolod, hogy a magyarázat amit Sasuke mondott, elég gyenge és szánalmas? Hogy azért jött vissza, mert hiányzott neki az, hogy leselkednek utána?
Sakura nem felelt, csak gondolkozott.
- És még valami. Ne sértődj meg, de Sasuke még mielőtt elment volna innen, úgy viselkedett veled, mint kibe szörnyen bele van esve? Úgy őszintén! Szerinted Sasuke jó útra tért? Ha mindezeket végig gondolod, azt hiszem lesznek kétségeid, ezt garantálom.
A rózsaszín változatlanul hallgatott. Ahogy Naruto is, ő is tudta, hogy van igazság abban amit a szőke az előbb mondott, de Sakura magának ezt a világ összes kincséért sem vallotta volna be. Sakura valahogy tudat alatt örült neki, hogy Sasuke ilyen váratlanul hazajött. Mivel Sakura kiskorában is teljesen oda volt Sasukéért, nem csoda, hogy fel volt dobva, mikor megtudta, hogy Sasuke itt akar maradni Konohában. "Van valami abban amit Naruto mondott. Tudom, hogy igaza van, de... Valahogy félek beismerni, vagy nem is tudom... Bár ne jött volna haza Sasuke! Akkor minden a régi lenne és most nem lennék ilyen nagy szarban!"
- Nézd Naruto! Köszönöm, hogy mindezt elmondtad nekem. Köszönöm - Sakura hangja vidámnak tűnt, talán attól, hogy tudta, hogy van legalább egy ember a világon, akinek tényleg fontos - Na szia!
- Szia! Még találkozunk! - köszönt el Naruto, aki örült, hogy mégis volt valami haszna ennek az egésznek.
Sakura elindult vissza a faluba egyrészt ebédelni, másrészt pedig gondolkodnia kellett.
6. fejezet
Sunshine, beach... Egyszóval jó idő tombolt Konohában és környékén. Mindenhol 40 fokos meleg volt, csak az erdőben lehetett egy kis hűs fuvallatra találni.
Sakura Haruno is tudta ezt, de neki most a meleg volt a legkisebb gondja. Halvány fogalma sem volt arról, hogy mit csináljon. Kedve szerint inkább feladta volna az egészet. Volt már vagy ezer életveszélyes ninja - küldetésen, de egy ilyen problémát egyszerűen nem tudott megoldani. Képtelen volt rá. Sosem volt szerencséje a szerelemben, tudta, hogy most sem fog neki sikerülni. De ezt az ügyet le kell rendeznie, mégpedig azonnal. Nem tűrhet halasztást. Már így is elég régóta húzódik. "Nem! Most azonnal megbeszélem Sasukéval! Ha nem megy szép szóval, akkor majd kicsalogatom belőle más módszerrel..." Sakura el is indult rögtön, hogy megkeresse Sasukét, de egy hang megállította:
- Te komolyan bevetted azt, amit Naruto mondott?
Sakura megtorpant. Tudta, hogy ez ő. " Most nem fog legyőzni sem a hangjával, se semmivel! Most vagy soha! "
- Sasuke... Te... Kihallgattad a beszélgetésünket?
- Ne haragudj Sakura, de tudnom kellett, hogy mit fog mondani neked Naruto. Csakis a te érdekedben tettem.
- Az én érdekemben mi? Mit tudsz te az én érdekeimről? Mit tudsz rólam?! Semmit. Semmit nem tudsz! Soha nem is figyeltél rám. A számodra én nem is léteztem! Sőt szerintem még most sem létezem! Elhúzol a francba három évre. Aztán hazajössz. Te komolyan gondoltad azt, hogy senki sem fog rád gyanakodni?
Sasuke meglepetten nézett Sakurára.
- Miről beszélsz Sakura?
- Nagyon jól tudod, hogy miről beszélek! Gyerünk, mondd el a tervedet! Hallani akarom!
- Biztos, hogy jól vagy?
- Ezt nem hiszem el. Egyszerűen nem hiszem el. Te tényleg ilyen hülyének nézel?! Mit gondoltál, meddig fog leplezetlen maradni a terved?!
Sasuke nem mondott semmit. Lassan lehajtotta a fejét és először halkan, majd egyre hangosabban elkezdett röhögni. De ez a röhögés megrémisztette Sakurát. Nem szívből jövő nevetés volt ez, hanem gúnyos, gonosz kacaj. Mikor Sasuke végre abbahagyta a röhögést, így szólt:
- Válaszolva a kérdésedre: elég sokáig ahhoz, hogy mások figyelmét és élénkségét elaltassam.
- De miért? Miért jöttél vissza? Mi volt a terved lényege?
- Semmi különös, csak megölni Narutót. Ennyi. Orochimarunak szüksége van a kilencfarkú rókadémonra ami - bizonyára te is tudod - benne lakik. Azért fogadtam el a szánalmas kihívását, mert gondoltam megölöm és kiszívom belőle a byuut.
- És ennek mi köze van hozzám?
- Pofon egyszerű. Amikor visszajöttem ebbe a tetves faluba, láttam, hogy Narutóval smároltál. Magamban örültem neki, hogy végre túl tetted magad rajtam, így legalább nem fogsz állandóan rajtam csüngeni. Szóval arra gondoltam, hogy úgymond elválasztalak tőle és így nyílván hamarabb kerül sor a küzdelemre.
"Ezt nem hiszem el. Nekem tényleg nincs szerencsém a szerelemben!"
- Szóval ennyi - mondta csendesen Sakura - Akkor azt hiszem meg kéne, hogy öljelek.
- Sajnálom, de az lehetetlen. Sajnos meg kell ölnöm Narutót, maximum csak utána kísérelhetsz meg likvidálni az élők sorából. Egyébként nem hiszem, hogy neked mindez sikerülne, hisz könyörgöm, te csak egy harmad - osztályú ninja vagy velem ellentétben. Én első - osztályú ninjaként élem az életem.
- Azt hiszed, hogy első - osztályú ninja vagy? Lehet, hogy papíron igen, de a harcban senkit nem érdekel a papírod. A harcban csak a teljesítmény és a kitartás számít.
- Azt hiszed csak papíron vagyok erős?
- Nem hiszem, hanem tudom! - vágta rá Sakura.
- Akkor lássuk le tudsz-e győzni egy első - osztályú ninját!
Sakura elmosolyodott. Pontosan arra számított, hogyha feldühíti Sasukét, akkor majd nem tud higgadtan gondolkodni, ezáltal meggondolatlanul fog cselekedni.
- Kösz nem, most inkább hazamegyek.
- Meghátrálsz?
- Nem, nem hátrálok meg, csak nem szeretném megfosztani Narutót a rég várt lehetőségtől, attól, hogy megküzdjön veled. És ha most megbocsátasz, dolgom van - azzal Sakura a transzportáló - jutsu használatával hazament.
Sasukénak gondolkodnia sem volt ideje, de annak cseppet sem örült, hogy egy "törékeny" lány így fel tudta dühíteni.
Miután Naruto egyedül maradt a réten, nem indult rögtön haza, hanem lefeküdt a fűre és minden bizonnyal elaludt. Arra ébredt föl, hogy valaki megpuszilta. A szőke kinyitotta a szemét és egy gyönyörű lány arcot pillantott meg maga előtt. Nem tudta mire vélni a dolgot. Fogalma sem volt miért kapta a puszit, de örült neki. A lány még Narutónál is jobban meglepődött. Arra számított, hogy a fiú nem fog felébredni.
Naruto végre összeszedte magát és így szólt:
- Hinata?
A lány összerezzent. Fogalma sem volt, hogy mit mondjon a szőkének.
- I – igen?
- Ezt miért kaptam? Nem mintha nem örülnék neki, csak kíváncsi vagyok.
Hinata nyelt egy nagyot és belekezdett a mesélésbe:
- Szóval… tudod Naruto, az van, hogy én tulajdonképpen beléd vagyok esve.
A szőke először nem tudta mit érezzen, végül, nagy nehezen ezt nyögte ki:
- Hát… Azt hiszem én is szeretlek.
Hinatának felragyogott az arca. Örült, hogy nem csalódott a fiúban, akit szeretett. Naruto, hogy szavát bizonyítsa, megcsókolta a lányt. Ajkuk eggyé vált és tudták, hogy összetartoznak.
Sakura miközben hazafelé tartott, megnézte, hogy a réten van – e még Naruto. A rózsaszín nem csalódott, a fiú tényleg ott volt, csakhogy valaki másnak a társaságában. Sakura látta, hogy Hinata és Naruto milyen boldogok együtt, így nem akarta megzavarni – talán Naruto életében az egyetlen – romantikus pillanatot. Csak egy megjegyzést tett magának:
- Legalább ő végre boldog.
Sakura Haruno is tudta ezt, de neki most a meleg volt a legkisebb gondja. Halvány fogalma sem volt arról, hogy mit csináljon. Kedve szerint inkább feladta volna az egészet. Volt már vagy ezer életveszélyes ninja - küldetésen, de egy ilyen problémát egyszerűen nem tudott megoldani. Képtelen volt rá. Sosem volt szerencséje a szerelemben, tudta, hogy most sem fog neki sikerülni. De ezt az ügyet le kell rendeznie, mégpedig azonnal. Nem tűrhet halasztást. Már így is elég régóta húzódik. "Nem! Most azonnal megbeszélem Sasukéval! Ha nem megy szép szóval, akkor majd kicsalogatom belőle más módszerrel..." Sakura el is indult rögtön, hogy megkeresse Sasukét, de egy hang megállította:
- Te komolyan bevetted azt, amit Naruto mondott?
Sakura megtorpant. Tudta, hogy ez ő. " Most nem fog legyőzni sem a hangjával, se semmivel! Most vagy soha! "
- Sasuke... Te... Kihallgattad a beszélgetésünket?
- Ne haragudj Sakura, de tudnom kellett, hogy mit fog mondani neked Naruto. Csakis a te érdekedben tettem.
- Az én érdekemben mi? Mit tudsz te az én érdekeimről? Mit tudsz rólam?! Semmit. Semmit nem tudsz! Soha nem is figyeltél rám. A számodra én nem is léteztem! Sőt szerintem még most sem létezem! Elhúzol a francba három évre. Aztán hazajössz. Te komolyan gondoltad azt, hogy senki sem fog rád gyanakodni?
Sasuke meglepetten nézett Sakurára.
- Miről beszélsz Sakura?
- Nagyon jól tudod, hogy miről beszélek! Gyerünk, mondd el a tervedet! Hallani akarom!
- Biztos, hogy jól vagy?
- Ezt nem hiszem el. Egyszerűen nem hiszem el. Te tényleg ilyen hülyének nézel?! Mit gondoltál, meddig fog leplezetlen maradni a terved?!
Sasuke nem mondott semmit. Lassan lehajtotta a fejét és először halkan, majd egyre hangosabban elkezdett röhögni. De ez a röhögés megrémisztette Sakurát. Nem szívből jövő nevetés volt ez, hanem gúnyos, gonosz kacaj. Mikor Sasuke végre abbahagyta a röhögést, így szólt:
- Válaszolva a kérdésedre: elég sokáig ahhoz, hogy mások figyelmét és élénkségét elaltassam.
- De miért? Miért jöttél vissza? Mi volt a terved lényege?
- Semmi különös, csak megölni Narutót. Ennyi. Orochimarunak szüksége van a kilencfarkú rókadémonra ami - bizonyára te is tudod - benne lakik. Azért fogadtam el a szánalmas kihívását, mert gondoltam megölöm és kiszívom belőle a byuut.
- És ennek mi köze van hozzám?
- Pofon egyszerű. Amikor visszajöttem ebbe a tetves faluba, láttam, hogy Narutóval smároltál. Magamban örültem neki, hogy végre túl tetted magad rajtam, így legalább nem fogsz állandóan rajtam csüngeni. Szóval arra gondoltam, hogy úgymond elválasztalak tőle és így nyílván hamarabb kerül sor a küzdelemre.
"Ezt nem hiszem el. Nekem tényleg nincs szerencsém a szerelemben!"
- Szóval ennyi - mondta csendesen Sakura - Akkor azt hiszem meg kéne, hogy öljelek.
- Sajnálom, de az lehetetlen. Sajnos meg kell ölnöm Narutót, maximum csak utána kísérelhetsz meg likvidálni az élők sorából. Egyébként nem hiszem, hogy neked mindez sikerülne, hisz könyörgöm, te csak egy harmad - osztályú ninja vagy velem ellentétben. Én első - osztályú ninjaként élem az életem.
- Azt hiszed, hogy első - osztályú ninja vagy? Lehet, hogy papíron igen, de a harcban senkit nem érdekel a papírod. A harcban csak a teljesítmény és a kitartás számít.
- Azt hiszed csak papíron vagyok erős?
- Nem hiszem, hanem tudom! - vágta rá Sakura.
- Akkor lássuk le tudsz-e győzni egy első - osztályú ninját!
Sakura elmosolyodott. Pontosan arra számított, hogyha feldühíti Sasukét, akkor majd nem tud higgadtan gondolkodni, ezáltal meggondolatlanul fog cselekedni.
- Kösz nem, most inkább hazamegyek.
- Meghátrálsz?
- Nem, nem hátrálok meg, csak nem szeretném megfosztani Narutót a rég várt lehetőségtől, attól, hogy megküzdjön veled. És ha most megbocsátasz, dolgom van - azzal Sakura a transzportáló - jutsu használatával hazament.
Sasukénak gondolkodnia sem volt ideje, de annak cseppet sem örült, hogy egy "törékeny" lány így fel tudta dühíteni.
Miután Naruto egyedül maradt a réten, nem indult rögtön haza, hanem lefeküdt a fűre és minden bizonnyal elaludt. Arra ébredt föl, hogy valaki megpuszilta. A szőke kinyitotta a szemét és egy gyönyörű lány arcot pillantott meg maga előtt. Nem tudta mire vélni a dolgot. Fogalma sem volt miért kapta a puszit, de örült neki. A lány még Narutónál is jobban meglepődött. Arra számított, hogy a fiú nem fog felébredni.
Naruto végre összeszedte magát és így szólt:
- Hinata?
A lány összerezzent. Fogalma sem volt, hogy mit mondjon a szőkének.
- I – igen?
- Ezt miért kaptam? Nem mintha nem örülnék neki, csak kíváncsi vagyok.
Hinata nyelt egy nagyot és belekezdett a mesélésbe:
- Szóval… tudod Naruto, az van, hogy én tulajdonképpen beléd vagyok esve.
A szőke először nem tudta mit érezzen, végül, nagy nehezen ezt nyögte ki:
- Hát… Azt hiszem én is szeretlek.
Hinatának felragyogott az arca. Örült, hogy nem csalódott a fiúban, akit szeretett. Naruto, hogy szavát bizonyítsa, megcsókolta a lányt. Ajkuk eggyé vált és tudták, hogy összetartoznak.
Sakura miközben hazafelé tartott, megnézte, hogy a réten van – e még Naruto. A rózsaszín nem csalódott, a fiú tényleg ott volt, csakhogy valaki másnak a társaságában. Sakura látta, hogy Hinata és Naruto milyen boldogok együtt, így nem akarta megzavarni – talán Naruto életében az egyetlen – romantikus pillanatot. Csak egy megjegyzést tett magának:
- Legalább ő végre boldog.
7. fejezet
Naruto Uzumaki az utóbbi időben boldogabb volt, mint valaha, mert rátalált a lányra, akit igazi szerelmének mondhat. Hinata Hyuuga is boldogabb volt az átlagosnál. Most, hogy végre egymásra találtak, nem szeghette semmi sem a kedvüket. Mindenhová kéz a kézben mentek, sokan irigykedve néztek rájuk, vagy talán csak mérgesen. Hisz nem mindenki találta meg a szívszerelmét. Sakura Haruno is ezek között van, de ő nem mérgesen, hanem mosolyogva néz Narutóékra. Egy cseppet sem irigykedik rájuk, hiszen Hinata már az ovi óta szerelmes volt Narutóba. Naruto pedig, ha nem is mutatta ki, de szíve mélyén ő is igazán
