Gaara:
Hawaii egy nagymenő sráca. Aki minden balhéban és buliban benne van. Önfejű és szeszélyes, hamar felkapja a vizet. Ősellensége Matsuri. Imádja a csajokat, a piát és a bulit.
A csajok szintén imádják őt. Egyéjszakás kalandjainak száma az egekbe szökik. Minden vágya, hogy legyőzze Matsurit a szörfversenyen.
Matsuri:
Nagyon fiús lány. Meg akarja nyerni a közelgő szörfversenyt. Gaaraval a kezdetektől utálják egymást. Állandóan egymás bosszantásán gondolkodnak. Nem bonyolódik bele egyéjszakás kalandokba. Az igaz szerelmet keresi. Kiskorában nem voltak barátai Hawaii-n, a lányok utálták, mert fiús volt, a fiúk utálták, mert jól szörfözött. Egyetlen barátja máig Nara Shikamaru.
Shikamaru:
Hawaii legmenőbb szörfös sráca. Semmi más nem izgatja jobban a tenger hullámainál, a csajoknál és a hajnalig tartó buliknál. A város leglazább fickója, semmin nem tudja felhúzni magát. Kivéve, ha a barátnője sértegeti. Egyetlen lány barátja Matsuri, a kezdetektől.
Hinata:
Hawaii egyik nappali bárjában dolgozik. Elítéli a vad bulikat, az egyéjszakás kalandokat és a holtrészeg srácokat. Sosem akart kitűni a tömegből, kizárólag csak magát adja. Visszahúzódó lány, nem szeret kezdeményezni. Nem tud úszni és fél a víztől, ezért tartózkodik a tengertől. Szeret tőle a lehető legtávolabb lenni.
Ino:
Shikamaru barátnője. Gazdag apjának köszönhetően Európában folytatta a gimnázium után tanulmányait. Ki nem állhatja barátjában a lazaságát, a szörf imádatát és kajánságát. Szeret vásárolni és napestig telefonálni. Mindig a társaság középpontjában áll. Márkás cuccainál csak az egója több.
Sasuke:
Neki és két barátjának célja a napfényes Hawaii, a csajok, és a vad bulik. Miközben apja azt hiszi, hogy keményen dolgoznak egész nyáron. A wakeboard szerelmese és minden extrém sporté. Sulijában a lányok álma. Elég pénze van szórakozásra.
Naruto:
Sasuke a legjobb haverja, sulija legszelesebb sráca. Ami miatt kerülik a csajok. Bukik a visszafogott, kedves lányokra. Ennek ellenére azért minden csajt megnéz magának. Benne van a kalandokban, de komoly kapcsolatot szeretne. A jet-sky hódolója. Az életét is feltenné a versenyzésre. Szeret fogadni.
Choji:
Kedves, aranyos srác. Ám amennyire aranyos annyira pufók is. Csöppet sem olyan, mint két barátja. Szereti az édességeket és az édes lányokat. Szereti, ha egy lánynak jó az étvágya és nem egész nap zöldségeken él. Könnyen megvesztegethető és naiv. Nem szeret sportolni, ám annál inkább szereti a motorcsónakokat. Tökéletes szakács és legnagyobb hibája, hogy túl szerény.
Temari:
Belevaló lány, imád fogadni és természetesen azt megnyerni. Imádja a fiúkat szívatni és ennek ellenére piszkos trükkökkel pasizni. Nem veti meg az egyéjszakás kalandokat sem. Legjobb barátnője Ichigo. Szabadidejében, ha teheti mindig quadozik. Nem törődik a külvilággal, azt csinálja, amit szeret.
Ichigo:
Kedves és szerény leányzó. De minden olyan dologban benne van, mint Temari. Szereti a kedves, naiv srácokat. És szeret inkább kihívóan öltözködni. Versenyszerűen úszik, Hawaii legjobbját bármikor kihívná egy versenyre.
Sakura:
Nagyon gazdag és nemes családból származó lány, de szeret hétköznapian viselkedni. És sportosan, kihívóan öltözködni. Extrém sportokért akár a nyakát is kitörné. Nem fiúzós típus. Viszont imád bulizni és kirúgni a hámból.
- Hölgyeim, és uraim! Hamarosan leszállunk. Kérem, foglalják el helyeiket és kapcsolják be öveiket! Köszönjük, hogy velünk utaztak! Kellemes időtöltést kívánunk! – hallatszott a hangosbemondóból.
Hamarosan három alak jelent meg a repülőgép ajtajában.
- Hé! Mit képzeltek! – Rakoncátlan kölykök! – Eszeveszett suhancok! – hallatszott ezen és még pár hangulatos beszólások egyike, melyet a felháborodott utasok kiabáltak a három ész veszejtve száguldó srác után.
- Hé, srácok! Várjatok meg! – kiabált egy magas, erős termetű fiú társai után.
- Choji! Nem kellett volna annyit enned a repülőn! – mérgelődött magában a fekete hajú.
- Különben is! Azt nem tartaléknak hoztad? – nevetett fulladásig a szőke.
- Hahaha… Nem is tudom, ki tömi a fejét állandóan ramennel! – Naruto gúnyos mosolyt eresztett felé, majd megfordult.
Pár perc múlva…
Tengerpart. Csapdosó hullámok. Édes gyümölcsök illata. Ezernyi koktélválaszték. Napozó lányok az erős napfény sütötte parton. Kell ennél több? Már mindannyiukban megfogalmazódott eme nyár édes gondolata. Már csak a vad bulik és a különböző piák választéka hiányzott.
Álmélkodva nézték a táj nyújtotta látványt.
- Huhú! – fütyült oda a szőke egy fekete bombázónak. Lassan megfordult és elismerően pillantott „édes” mosolyával. Naruto zavartan vigyorgott. Még sosem történt hasonló vele…
- Szia, Édes! – szólalt fel maga dicsérő hangon a lány. A fiú még mindig nem tudta, mit mondhatta.
- Na, mi van… miért nem szólalsz meg? – rebegte édeskés hangon. A srác kapott az alkalmon és átkarolta. A nő arcán furcsa grimasz jelent meg.
- Hát te meg, mit művelsz? – hámozta le Naruto karjait válláról.
- Ugyan, bébi, gyere, csobbanjunk egyet! – mondta „fel nem tűnő” „macsósággal” a szőke.
- Undorító… - lökte odébb – Én róla beszéltem! – mutatott bájosan Sasukéra.
- „Hogy enne meg a fene… - gondolkodott eddig még „kimérten” – Sasuke! – ordította belső énje.”
A fekete hajút nem nagyon izgatta a gondolat, hogy talán a lánnyal tölthetné az éjszakát.
- Hm… vannak nálad csinosabb lányok erre… - dobálózott egy kővel – sőt… elég selejt vagy – majd megfordult és a víz felé sétált.
- „Selejt igen… - mosolygott édesen - milyen kedves - majd hirtelen feleszmélt – Selejt?! Én?! Hogy az a…”
- Te is igénytelen vagy… - tette karba sértődötten kezeit.
- „De olyan helyes…” – gondolkozott, majd „sértődötten” odébb állt.
Két srác szörfözik egy vízi folyosó közelében. Szemükben a habok felemelkedő hullámai csillognak.
- Ugyan már Shikamaru… - mosolygott gúnyosan a vörös – Most úgysem győzöl le… - vetette előre tekintetét.
- Hm… eddig mindig én nyertem… és különben is – nézett a srácra – állandóan ezt mondod – figyelmét hirtelen elvette az „útról”, hiba volt…
- Vigyázz, Shikamaru! Egy folyosó! – mutatott előre Gaara.
- Ugyan, nem dőlök be ennek a poénnak még egyszer. Szánalmas húzás. A múltkor is ezt mondtad – mosolygott elégedetten, de már amúgy is késő volt.
Egyszer csak a felhabzó hullámok alatt találta magát.
Pár perc múlva a sekély vízben a part felé sétáltak.
- Hogy dögölnél meg! – mondta Shikamaru, miközben fél lábon ugrált, hogy füléből kifolyjon a „felesleges” víz.
- Jól megkaptad! – röhögött Gaara, majd „barátian” hátba csapta a barna hajú srácot, aki rögtön neki ugrott.
- Te állat! – kapott utána, de az elhajolt előle. Majd szerencsétlen mozdulatában ismét a sekély vízben találta magát. A vörös fölé hajolt és elégedetten mosolygott. Nem sokáig örülhetett… Shikamaru a szájában lévő vizet – egy hirtelen ötlettől vezérelve – nyomban arcába köpte.
- Te undorító kis… - törölgette szemeit a srác.
- Hm… - ült fel – Legalább nem csak nekem volt kellemetlen – lassan felállt – Ez kellemetlen… - vágott érdekes arckifejezést.
Hirtelen Gaara a szörfdeszkája után nyúlt és barátja felé célzott. De sikeresen elhajolt.
- Kard ki, kard! – kiáltotta a vörös. Majd elkezdted egymást „csapkodni”. De – a kórház szerencséjére – egyikük sem találta el a másikat. A part belseje felé szaladtak, mikor Shikamaru megállt a sziklák tövében. Gaara a deszkáját emelte és eltalált valakit. De nem a barátját – mert az a földön hajolt éppen – hanem „valaki mást”.
A srác arcára döbbenet ült ki a látványtól és idegesen mutogatott a fiú háta mögé, aki lassacskán felállt és vigyorgott.
- Shi… shi… shikamaru… - mondta nem éppen „bátor” arckifejezéssel Gaara. Bár ő – állítása szerint – soha sem fél vagy ijed meg. Ez kivétel volt… A látvány még őt is lenyűgözte. Szó szerint…
A srác lassan megfordult és egy méretes „testrészbe” ütközött feje. Hirtelen kinyitotta szemeit:
- „Szeretem… a… chipset” – olvasta magában a feliratot. Majd pár lépést hátrált és feltekintett.
- Apám… baszd meg… ez kellemetlen… - ideges tekintettel nézte a hatalmas karokat, az óriási gömbölyded „pocakot” és a meglepődött fejet.
- Hé, haver! Bocs! – mondta magabiztosan – Jó?... – gémberedett el az arca. De a „méretes” srác csak kedvesen mosolygott.
- Semmi baj – Shikamaru megnyugodott és eddig – védekezésképp’ – maga elé emelt karjait leeresztette. Gaara is oda ment.
Naruto hirtelen elröhögte magát. A két srácnak inkább hisztérikus röhögésnek, mint viccen való nevetésnek tűnt.
- Szevasztok, a nevem: Akamichi Choji – vigyorgott a chips-es srác.
- Szevasz, a nevem: Nara Shikamaru ez a féleszű barom itt… - mutatott el válla mögött -… pedig a haverom, Sabaku no Gaara.
- Uchiha Sasuke, ez a vihogó őrült pedig az „úgynevezett” – mutatta újával az idézőjeleket Sasuke – barátom, Uzumaki Naruto.
- Újjak vagytok? – kérdezte egy sunyi mosoly keretében Gaara.
- Hm… miért érdekel? – kérdezte Sasuke flegmán.
- Ááá… Csak gondoltam, körbevezetnélek titeket – intette le Gaara a fiút semmit mondóan, és mosolygott még mindig sejtelmesen.
- Nem kell a rizsa, vágj a közepébe! – mondta a fekete hajú karba tett kézzel.
- Van kedvetek valami igazán izgalmashoz? – célozgatott a vörös hajú egyén.
- Miért is ne? – kérdezte Naruto abba hagyva a vihogást, és Sasuke vállára tette bíztatóan a kezét. – Gondold meg, haver!
- Kár lenne kihagyni! – mondta Shikamaru.
- Rendben, de még szállást kell keresnünk – mondta Sasuke az órájára pillantva.
- „ Hú, apám, micsoda órája van… ez nem a tanyáról szabadult kölyök az biztos!” – forogtak a gondolatok a barna hajú srác fejében.
- Arra nincsen szükség – eresztett egy félmosolyt – Kövessetek! – fordult meg.
- Hm… - mosolygott Sasuke – Jó móka lesz… - majd vállára kapta táskáját. És öten elindultak.
Fél óra múlva…
- Öcsém, micsoda kéró… - képedt le az ajtóban Naruto.
- Igazából hotel… - mondta gúnyosan a Nara srác.
- Pontosan mit is keresünk itt? – értetlenkedett Choji.
- A szobánk… nos… a testvérem itt dolgozik… - az újonnan érkezők értetlen fejet vágtak – A testvérem kavar a hotel tulajdonosának a lányával… - sóhajtott mélyet Gaara.
- Szóval… jó srác? – kérdezte a szőke, mire mindenki ráképedt.
- Naruto… - húzogatta szemöldökét Sasuke – ugye nem gondolod, hogy… mert akkor a baráti viszonyunknak most és itt örökre vége szakad… - tolta magától odébb „barátját”.
- Ha? – ráncolta homlokát furán a srác.
- Te mindig ilyen hülye vagy? – vágott unalmas arcot Shikamaru – Légy szíves, csapjátok agyon!
- Szívesen… - morogta magában Sasuke.
- Nézzétek! Jó anyag… - nyalta meg a szája szélét a vörös hajú, mire mindenki odakapta a tekintetét.
- Rendben, persze, anya… semmi baj nem lesz. El leszek egyedül… - „Persze… mintha egyedül lennék egész nyáron…” – Nyugodj meg – mosolygott kedvesen egy fehér kosztümös lány szüleinek. Különös – vagy „különleges” – haja lágyan omlott vállaira. Arcát enyhe takarta a smink. A két szülő hirtelen távozott az ajtón, ami a fiúk számára fel sem tűnt, hisz a lánnyal voltak elfoglalva.
Bőröndjét óvatosan kezébe kapta, s miközben fordult a lépcső felé, szoknyája enyhén fellibbent, szinte megmutatva lány csábos bájait. Lassan fellépdelt a lépcsőn. S a fiúknak még felocsúdni sem volt idejük a látványtól.
10 perc múlva…
Két alak jön le a lépcsőn. Gaara különös figyelemmel kíséri a jelenetet. S mikor már hozzájuk ért a „pár”, a vörös vigyorászva szólalt meg.
- Szevasz, tesó!
- Mi újság, jöttél vadászni te is? – karolt bele a lányba Kankurou.
- Eltaláltad. Ígéretesnek ígérkezik ez a nyár is – Gaara bátyja a fiúra kacsintott, majd a szőke ciklonnal távozott.
Egy rövid fürdőnadrágos lány sétált el a fiúk előtt. Haja ugyanolyan rózsaszín volt. Fehér atlétát hordott, nem rossz csaj volt, sőt. Mégis a fiúk egyelőre nem vették észre a hasonlóságot a kosztümös és e között a lány között.
- „Hm… Nem olyan jó minőség, mint az első, de…” - gondolta magában az Uchiha, majd a lány után fütyült. Aki csak egy flegmapillantást vetett a fiúra, majd távozott.
Fent a hotelszobában…
- Egész jó kéró… - jegyezte meg Sasuke.
- És nézd micsoda kilátás – tárta ki az erkélyajtót Naruto.
- Mostantól tagok vagytok…
- Gaara nézd… - meredt Shikamaru egy bizonyos területre.
- Mit? – kérdezte gúnyosan Gaara egyik szemöldökét felhúzva, majd odanézett ahova csapattársa bámult. Egy barna hajú lányt pillantott meg mitől azonnal elkezdett grimaszolni. A lánynak rövid vállig érő frufrus haja volt. Alakjához képest elég fiús volt, sőt mondhatni, ha valaki nem tudja a nevét, akkor biztos azt mondaná fiú.
- Matsuri… - grimaszolt a vörös hajú fiú. Ahogy a lányt nézte egyszerre ellenszenv öntötte el a testét. Utálta… nem, rühellte ezt a lányt.
Matsuri egyensúlyozott a hullámokon. Még akkor is a deszkán maradt mikor a habok a sziklának akarták csapni. Mikor meglátta a két fiút a tengerpart közelében a deszkájukon ülni elvesztette egyensúlyát és a korallzátonynak csapódott.
- Áu – fordította el az arcát Shikamaru együtt érzően a korallzátony felől. Ő is csapódott már neki a zátonynak. Nem egyszer nem kétszer. Fájdalmas dolog tud lenni. Általában az emberek többségének nem esett bajuk. Eddig Matsurinak sem esett komolyabb baja zúzódásokon és sebeken kívül, remélte most se történt nagyobb baja.
Gaara egy alakot látott meg a nagy 1-1,5 méteres hullámok között a szörfdeszkáját vonszolva.
- Ez a szerencsés. Már megint élve kijött. – mondta gúnyosan végignézve Matsurin a Sabaku no fiú.
- Á, Gaara. Milyen régen nem is láttam a te pofád? Talán öt perce egy teraszon egy szőke csaj kíséretében. Nem éppen sokat takaró cuccban. – nevetett gúnyosan a lány, majd ledobta a partra deszkáját és mellé vetődött.
- És téged mikor is döntöttek le utoljára a lábadról? Hm? – kérdezte Gaara, majd meg is adta rá a választ. – Szerintem 13éves korodban - jött ki ő és Shikamaru is a partra.
- Te szemétláda. Én… - ugrott volna neki a barna hajú a fiúnak, de hál’ Istennek a Nara fiú közbe lépett és elkapta az éppen összeesni készülő Matsurit. – Áu ez fáj. – ült le Shika segítségével a lány.
- Vérzik – mondta Shikamaru. – Biztos akkor történt, amikor nekimentél a zátonynak.
- Nem érdekel. Elmegyek az orvoshoz. De csak a bacik miatt. Addig nem akarok meghalni amíg Gaaranak nem töröm úgy szét a mogyoróit, míg képtelen lesz a kedvenc foglalatosságához is. – nézett gúnyosan Gaarara Matsuri mire a fiú holt sápadt lett.
- Szuper, ha már úgyis elmész az orvoshoz. Gaara tökéletes kísérőd lesz – mondta Shikamaru egy sunyi vigyorral.
- Inkább a mogyorótörés. - Inkább a halál. – mondta egyszerre Gaara és Matsuri
- Nincs ellenvetés. Én szívesen elkísérnélek, de el kell mennem. Kellemetlen, de mindenki elment a hotelből és csak Gaara maradt, aki elvigyen, mert te járásképtelen vagy. – mondta unott képpel a Nara srác és „továbbzúzott”.
- He… - fintorgott oldalra fordulva Gaara.
- Ne hidd, hogy én jobban örülök neked… - tette karba kezeit a lány. Mire a srác lenézően a háta mögé köpött.
- Fúj! Ember vagy te?! Ember… - rázta meg a fejét – inkább segíts felállni! – nyújtotta a kezét – Csicska… - somolygott kajánul.
Gaara erre fintorogva a keze után kapott és felhúzta magához.
- Óvatosan! – mosolygott vidáman Matsuri.
A srác áttette a lány kezét a vállán, amire Gaara elpirult.
- Mennyire utálom… mennyire utálom… - suttogta dühödten az orra alatt a fiú, miközben a parton haladtak.
- Mondtál valamit? – húzogatta a szemöldökét sokat sejtetően a lány. Amire csak egy újabb fintor volt a válasz.
Pár perc múlva…
- Áú… áú! Óvatosabban, te köcsög! – csapott Gaara hátára Matsuri.
- És még én nem vagyok ember? – sóhajtott mélyeket a srác.
- Á! Nézd csak! – csapott a fiú fejére, miközben a víz felé mutogatott.
- Á! Ha ezt túlélem… basszus… átmegyek Shikamaruba… ez kellemetlen… SZÓ SZERINT! – artikulált erősen a Sabaku no gyerek, és két ujját összeszorítva magyarázott magának. – „Ajjaj Gaara… öreg haver… kezdesz begolyózni…” – gondolkozott és a fejére csapott.
- Szia Sango! – köszönt a szőke, „agyatlan” ciklonnak Matsuri és Gaarára nézett furcsán. – „Most megkapod a magadét! Sabaku no Gaara…” – vihogott magában.
- Hm… szervusz…Gaara! – kapta oldalra a fejét nyávogó hangon a nő.
A srác épp’ megszólalt volna, mikor Matsuri a szájára tapasztotta a kezét:
- Mondd csak, mit csinálsz? – vetette fel műmosolyát.
Sango háta mögé dobta göndör szőke tincseit és körmeit nézegetve válaszolt:
- Semmi különöset. – majd közelebb lépett a „párhoz” és a mutatóujját Gaara mellkasára helyezte. – De te… - nyalta meg szája szélét – Mikor érsz rá? – hajolt egészen közel a fiúhoz.
- Semmi különöset. – majd közelebb lépett a „párhoz” és a mutatóujját Gaara mellkasára helyezte. – De te… - nyalta meg szája szélét – Mikor érsz rá? – hajolt egészen közel a fiúhoz.
- Beláthatatlan ideig foglalt… - Matsuri megfogta a lány kezét, ami a fiú mellkasán pihentek, melyre az rögtön fintorogva odébb rántotta. – Ugye? – majd Gaara fejét maga felé fordította és rámosolygott.
- Öööm… ja… persze… - a srác félrekapta a tekintetét és a szabadon lévő kezét zsebre dugta.
- Hát! – szólalt meg Sango – akkor, viszlát – közelebb lépett és ismét közel hajolt a fiúhoz – legközelebb… - majd Matsurira nézett és dühödten távozott. De a lány csak elégedetten mosolygott és kinyújtotta utána a nyelvét.
- Muszáj volt ezt?! – nézett rá dühösen a fiú.
- Ugyan Gaara – nevetett – légy… laza! – rántotta meg a vállat a lány, majd tovább araszoltak.
A váró teremben…
- Segítenél… leülni? – mosolygott Matsuri.
- Pfuh… na, jó… - lesegítette a székre a lányt, majd mellé ült. Csak ültek és hallgattak. Mikor…
- Gaaraaa… - húzódott közelebb a fiúhoz.
- Igen? – rángatta idegesen a szemöldökét a srác. Egyszer csak tekintetüket egy irányba csalta egy felettébb furcsa dolog.
- Fúj Buksi! – ordított egy enyhén „nagydarab” kopasz férfi egy édes spániel kiskutyára. – nem vizelhetsz állandóan a padlóra! És a homoki fákkal mi lesz? Őket nem öntözi senki? Még a végén kijönnek az adóellenőrök! – közben a pasas idegesen artikulált és szegény eb csillogó szemekkel nyüszített.
A két fiatal furcsán nézte őket. Mikor a „férfi” Gaara mellé telepedett.
- Öm…khm… khm… - köszörülte a torkát a vörös hajú srác.
- Mi van?! Megfáztál, ecsém?! - ütögette hátba a fiút.
- „Ez a barom állat mindjárt összenyom… Áú! Normális ez?! Úgy veri a hátam, mintha muszáj lenne!” – tengtek a vörös gondolatai.
- Khm… Khm… Khm…
- Nem hagyod mán abba? – emelte a magasba a tenyerét a „nagydarab fickó”. És újra hátba verte a fiút, amin Matsuri „csak” jókat nevetett.
- Abbahagynád már? – suttogta oda Gaara a lánynak. De az tovább folytatta és már a hasát fogta. Had mondjam el, hogy a rendelőben „senki nem nézte hülyének”.
- Hé! – fordult Gaara felé ismét a „férfi”.
- „Ó, Atyám! Hogy baszná meg azt a jó édes…” – de a srác gondolat menetét tovább zavarta a kopasz fickó.
- Vigyáznál Buksira, amíg ürítek? - suttogta Gaara felé.
- Hogy mi?! – rángatta a szemöldökét idegesen.
- Buksira! Nagyon édes, ám! – röhögött, majd ismét hátba akarta csapni a srácot, de az megfogta a kezét. A vörös az arcát kezdte törölgetni a nyáltól, ami a férfi szájából fröcsögött ki. És fintorogni kezdett. Gaara „szerencséjére” a pasas a WC felé igyekezett, így felszabadult a helye és kényelmesen ücsörgött tovább.
Egy folyosóval arrébb ideges ordítozás hallatszott:
- Mi? Mit képzel? Hogy a macskáját idehozza?! Mindjárt kirúgom az ablakon!
- Ááá! Kérem, tegyen le!
A két fiatal furcsán egymásra pillantott, majd Matsurit elfogta ismét a röhögő görcs.
- Mi olyan vicces? – kérdezte Gaara a szokásos unott hangnemében. – Hm? – nézett a lány szemeibe idegesen, amitől csak még jobban nevetett.
- Nem, nem semmi. – fogta a hasát – Csak… - majd oldalra pillantott – A fenébe! Olyan vicces képeket tudsz vágni!
„Buksi” – ahogy a kopasz egyed nevezte – vidáman Gaara lábához dörgölőzött.
- Mocskos dög! – rúgta odébb finoman az ebet – Mit kezdjek vele? – nézett segítségkérően a lányra.
- Te vállaltad! – pillantott odébb közömbösen. Ebben a percben egy orvos lépett a vörös hajú elé.
- Khm… khm… - köszörülte meg torkát. – Szervusz, Buksi! – mosolygott, miközben megvakarta a kutyus hasát.
- Ha? – Gaara „értelmes” fejjel nézett a doktorra.
- Készen áll az kis korcsocska a műtétre?
- Mi…? – a srác hatalmasat nyelt és tekintetét idegesen vizslatta.
- Ugyan már! Ne félj, te rühes kis eb! Nem fog fájni! A doktor bácsi csak megvizsgálja a „mogyoróidat” és jobb útra helyezi őket. Te büdös kis vakarcs, ugye, ugye?
Az orvos olyan komoly tekintettel nézett Gaarára, hogy a tenyere izzadni kezdett és úgy érezte, a rosszullét kerülgeti. Melege volt, kiverte a víz és az arc színe meglehetősen piros kompozíciót öltött magára.
- „Ó anyám… Ha ezt túlélem… akkor még… még… talán… - arcát a barna hajú lány felé fordította – azt hiszem… hogy… még Matsurit is lefektetném…” – hatalmasat nyelt és egyik kezével a pólóját lebegtette.
- Nos… készen állsz? Te nyomorult kis dög! A doktor bácsi felvesz egy gumikesztyűcskét és egy „nem túl éles” tárggyal óvatosan kiszedi az apró-csetlő kis magocskákat. Gyere csak! Nem fog fájni! Ha jól viselkedsz, kapsz a kedvenc kutyacsontodból, amit a feleségem mindig félretesz neked, miután a husikát lerágja róla. – „Igaz, a mi kutyánk mindig visszanéz a tálból… szegény kérdezheti, hol a hús…”
- Nos… ööö… nézze én… - tekergette idegesen a pólója nyakát a vörös.
- Á, Doktor Úr! – érkezett vissza a kopasz férfi és kezét az orvos felé nyújtotta.
- Remélem, Buksi felkészült a műtétre! – mosolygott biztatóan.
- „Hogy mi?! Bukis?! És… és… és…” – kapkodta a fejét szélsebesen Gaara. Majd a két férfi és a kutya az egyik rendelő ajtaja mögé ment. A srác megnyugodva hátra dőlt a széken. Matsurit elfogta a nevetés.
- Te komolyan azt hitted, hogy… hogy… jaj, ezt nem hiszem el! Hogy… hogy… a te „mogyoróidat”… - szeméből patakként csordultak ki a könnyek, mire a fiú gúnyosan nézett.
- Hahaha… nagyon vicces – tette karba kezeit.
Az egyik ajtó mögül hirtelen hangos kutyaüvöltés hallatszott, mire Gaara szemei elkerekedtek.
- Együtt érzek veled… - sóhajtott, majd ismét egy nővér lépett elé, aki hát „elég termetes volt” és sokkal inkább egy birkózó bajnokra emlékeztette az embert.
- A következő! – tette karba kezeit, homlokát rángatva.
Matsuri hirtelen elsápadt, ahogy felpillantott a nőre és hatalmas nyelés közepette hagyta, hogy a vörös hajú felsegítse, akinek ábrázata „hatalmas jókedvre” derült.
Rendelőben…
- Tessék csak, tessék! – kutatott a „szerszámai” között az orvos. S amint a két fiatal belépett egy 30 centiméteres injekciót próbálgatott.
- Jó mulatást, kedveskéim! – csapta be az ajtót a nővér és egy ordítás hallatszott kintről – A következőt!
Gaara és Matsuri idegesen néztek egymásra, majd a fiú felsegítette a lányt az orvosi asztalra.
- Foglaljon csak helyet! – mosolygott a doktor.
A srác a székre vetette a tekintetét, ahol pár felismerhetetlen nem éppen „biztonságos” eszköz fetrengett. És fintorogva válaszolt:
- Nem kösz! Jó állni. Azt hiszem… - forgatta a szemeit.
A doki Matsurihoz sétált.
- Mi is a probléma? – hajolt az asztal fölé.
- Egy korral zátonynak futottam szörfözés közben és a lábam kissé lehorzsoltam. – mesélte a dolgokat furcsa ábrázattal.
- Kissé? Ch… - tette karba kezeit a fiú – Inkább nagyon… Baci királynő! – majd a falnak dőlt. A lány gúnyosan pillantott rá. De figyelmét elvonta az orvos, amint a nadrágját húzza felfelé.
- Áú… - szisszent fel a barna hajú lány.
- Szánalmas… - forgatta a tekintetét Gaara.
- Meg is van a seb. Elég csúnya – nézett Matsurira az orvos – Levenné a nadrágját, kérem?
A lány úgy belemerült a „fintorgó-versenybe” a vörössel, hogy hirtelen kapta fel fejét a doktor kérésére.
- Hogy mit?! – kerekedtek ki a szemei. Gaara örömtelien nevetett fel.
- Uram! – kezdett bele a doki – Ha gondolja, kifáradhat – érdeklődően nézett Matsuri és a doki Gaarára.
- „Na… mi legyen?” – Neeem… Ááá… megvárom… - lökte el magát a faltól – csak nyugodtan – majd az orvosi asztalhoz lépdelt és rákönyökölt. Közben a barna lány dühben villogó szemeit vizslatta.
- Rendben – mosolygott az orvos, mintha ez lenne a dolga.
A lány lassan tolta lefelé a nadrágot és közben Gaara szemébe nézett, mélyen… Aki csak közben nagyokat nyelt.
- Tessék! – nyújtotta a fiú felé a nadrágot – Letennéd a székre? – mosolygott, majd közelebb hajolt hozzá – Légy szíves! – szinte minden egyes hangot a fiú szájába formált, aki hirtelen beleremegett.
- Rendben! – idegesen villódzott Gaara szeme, majd elkapta a nadrágot egy hirtelen mozdulattal és „óvatosan” a székre hajtotta.
- Így megfelel? – mosolygott magát kelletve.
Matsuri „sértődötten” kapta el a fejét.
- Kisasszony! – zökkentette vissza őket a valóságba a doktor – Felemelné a lábát, hogy letisztíthassam a sebet? – igazgatta a szemüvegét a középkorú férfi.
A lánynak ördögi gondolatok kezdtek szövődni a fejében.
- „Rendben Gaara… Játszani akarsz? Megkapod…” – elméjében valóságos kisördögként kacagott fel, majd a sérült lábát a magasba emelte, miközben kezeivel finoman támaszkodott és hátra döntötte fejét. Szemeit közben lecsukta és érzékien kezdte venni a levegőt. Majd megszólalt:
- „Rendben Gaara… Játszani akarsz? Megkapod…” – elméjében valóságos kisördögként kacagott fel, majd a sérült lábát a magasba emelte, miközben kezeivel finoman támaszkodott és hátra döntötte fejét. Szemeit közben lecsukta és érzékien kezdte venni a levegőt. Majd megszólalt:
- Gaara segíthetne megtartani a lábam… - egyik szemét enyhén felnyitotta és vakító csillanással vetette egy pillanatra a srácra. – Nagyon fáj… - közben enyhén felnyüszögött. Sokszor látta már, hogy kell, mikor a parton „azok a féle” nőszemélyek kellették magukat.
A vörös szemei ideges lázban kezdtek égni. Elméjében már lejátszotta a megalázás minden keserű pillanatát és az utána következő szégyenfoltok poklát. De nem… ő nem olyan volt, aki egy könnyen megijed! Visszavágásra készült…
- Rendben… legyen… - sóhajtott lemondóan, hogy a lány semmit se sejtsen.
Lassan odalépdelt zsebre tett kezekkel. Majd egyik kezével Matsuri combja alá nyúlt, a másikat hirtelen gyengéden végigcsúsztatta a lábán, majd felemelte a bokáját. Eközben a combján megfelelő fogást próbált találni, közben párszor érzékien végigsimított rajta. Egyszer csak belemarkolt észrevétlenül a nő fenekébe és a láb belső felén megállapodott a keze. Ördögi mosoly húzódott az arcára. Mindeközben Matsuri tűrte és a végén egy hangos sóhajt hallatott, majd a fiú nyakához hajolt.
- Nem szép játékot űzöl velem… - suttogta halkan.
- Te kezdted… - mondta komolyan, rá sem nézve – és lám – vigyorodott el kajánul – a saját csapdádba estél! – majd a lány szemeibe nézett mélyen.
Lassan nyitották fel ajkaikat és egymást kémlelték. Tekintetükben sokféle érzelem tükröződött: harag, düh, félelem, vágy és talán még sze…
- Khm… khm… - köszörülte meg a torkát idegesen az orvos. Először viccesnek találta a két fiatal civakodását, de egyre jobban zavarta a szemérmetlenségük.
Gaara és Matsuri hirtelen a doktorra nézett. Arcukat elfordították az ellentétes irányba és mindketten halványan elpirultak.
- Rendben… - jelent meg egy képzeletbeli vízcsepp a férfi feje mellett. – Akkor kitisztítom a sebet – a lányhoz lépett és egy közben alkohollal felitatott vattacsomóval kezdte tisztogatni a nő lábát.
- Sssz… -Matsuri azonnal felszisszent, arckifejezése fájdalmat tükrözött. A válla fölé fordította a fejét és szemeivel erősen hunyorgott.
- „Matsuri…” - vizslatta Gaara a szenvedő lányt, minden porcikáját lassan vette szemügyre: Az apró, mégis csábító ajkakat; a hosszú, kívánatos nyakat; képzeletben még kebleit is elképzelte anyaszült meztelen, noha a hatalmas, lógó zöld pólóról nem lehetett megállapítani, hogy fiú vagy lány. Matsuri apró köldöke óvatosan kandikált ki a blúza alól, észveszejtő látványt nyújtva a férfinak. És azok a lábak… melyeket alig öt perce masszírozott a férfi kéje-kedve szerint, micsoda hosszúak!
Gaarát teljesen lebilincselte a látvány és saját őrjítő gondolatai, kiéhezve nyalta meg szája szélét.
- „Micsoda lány… otromba, bunkó, makacs és önfejű… egy igazi trampli! Mégis a teste akár egy… egy… egy… ugyan nagyfiú! Ismerd csak be! Egy istennőé… Azt hiszem… szívesen elszórakoznék vele… azok a hosszú lábak… csak arra várnak, hogy közéjük térdeljek és azok a még fel nem fedezett mellek… - a férfi arcán gúnyos mosoly terült szét gondolatai közt – Mi?! Miket gondolsz?! Meghibbantál?! A legnagyobb ellenséged… - ült komorság az arcára, majd sátáni énje uralma alá hajtotta – Vannak nála jobbak… Sokkal Jobbak! Ezért még megfizet… - szorította össze egyik öklét, ami a lánynak is feltűnt…
Matsuri szemei kipattantak és a fiúra szegeződtek, kinek arca még a pokol tüzénél is hevesebben égett. De ő csak érdeklődve vizslatta.
- Kész is vagyunk! – dobta a kukába a vattát az orvos – „Hála Istennek!” – vakargatta zavartan a fejét.
A nő felült az asztalon egy kényelmesebb helyzetbe, mikor egy nadrág landolt a kipirult arcában.
- Hé! – vetette oda dühösen a falnál ácsorgó srácnak.
- Blee… - fintorgott Gaara – Lépjünk már! – válaszolt undokul.
- „Ha én egyszer…” – szorította össze fogait Matsuri – Jó! Jó! Jó! – majd lehuppant az orvosi asztalról és háttal állva húzta fel nadrágját.
- „Hm… egy tetoválás… még nem is vettem észre… - vigyorgott a srác karba tett kézzel – ejnye, ejnye Matsuri… - csóválta a fejét észrevétlenül – Mit rejtegetsz még előlem rossz kislány?”
- Rendben. Menjünk! – lépett feldúltan a barna hajú lány a fiú elé, akit éppen kizökkentett gondolataiból. Gaara csak bólintott rideg tekintetével, majd ellökte magát a faltól és távoztak.
- Tudsz már menni? Ne segítsek? – kérdezte a srác az előtte feldúltan száguldó lánytól.
- Nem – jött a válasz.
- Öcsém… kicsit fogd vissza magad, Szépségkirálynő! – állt meg a férfi és kezeit védekező állásba emelte. Matsuri is megállt. Majd pár perc múlva hátra fordult. Szemeibe először mintha könnyek gyűltek volna, majd idegesen a fiúhoz lépdelt.
- Mit tudsz te rólam?! Ha?! – ordítozott Gaarával – Én szépségkirálynő?! Akkor a kurváid micsodák?!
- Hé! Nyugodj le! Semmi jogod, hogy így beszélj velem! – vette fel a kesztyűt a szörfös is.
- Hé! Nyugodj le! Semmi jogod, hogy így beszélj velem! – vette fel a kesztyűt a szörfös is.
- Ó, igen?! És neked mi jogod, hogy az életemben vájkálj és megkeserítsd?! Ha?! Mi?! Hallgatom! – ujjával felbőszülten böködte a fiút, hangja egyre idegesebbnek tűnt. Mégis akadozott az elfojtott könnyektől.
- Micsoda hülye liba vagy te! Még ellenségnek is szar vagy… legalább azt hittem, annak elmész… - fintorgott a nőre Gaara, majd maga mellép köpött.
- Te idegesítő parazita! Kopj már le! Elegem van belőled! 17 éve már sok volt! Érted?! Túl sok! – Matsuri kezeivel már a szörföst kezdte lökdösni egyre feldúltabban. És egyre messzebb hátráltak… már jó pár métert haladtak, mikor…
- Te utcai ribanc! – a fiú arcán hirtelen akkora pofon csattant, hogy még ő is meglepődött. Pedig sok kemény ütést elviselt, de ez őt is megviselte… Üveges szemekkel nézett maga elé és csak a kivörösödött arctájékát fogta megkövülten.
Matsuri ettől még idegesebb lett.
- A fenébe! – ordította könnyes szemekkel. Majd belerúgott egy nem messze fetrengő fadarabba. Nagyot nyelt és sántikálva futott el a lemenő nap véres sugaraiban. Arcán még megcsillant egy forró könnycsepp…
- „Utállak Sabaku no Gaara! Teljes szívemből!” – száguldottak gondolatai – Érted?! – ordította a parton állva a naplementében.
Térdei összecsuklottak és megkövülten nézte a tenger csapdosó hullámait, miközben a keserű könnycseppek marták az arcát…
Az éjjel egy fiú az ágyon fekve gondolkozott… És halk átkait szórta egy lányra, melynek csak a nyitott erkélyajtó és a függönyt nyúzó szél volt tanúja:
- Megfizetsz ezért még, garantálom… Ha kell, szeretve tanítalak meg engem tisztelni… Te büdös ringyó…
- Hé! - szólította meg egy szörfgatyás srác a tengerparton ülő Matsurit. - Hát te? - húzogatta a szemöldökét, majd a lány mellé telepedett, aki a megduzzadt szemeit törölgette.- Semmi... - fordította el kelletlenül a fejét.
- Hé, csajszi! - hajolt közelebb hozzá a Nara gyerek. - Mi a téma? Mért csüggeszted a szádat, ha? - mutatott - kivételesen - „együtt érző" arcot.
- Csak... csak... csak... - dadogta alig hallhatóan, közben mélyeket lélegzett. Szinte úgy érezte, megfullad.
- Csak? - nevetett fel Shikamaru. - Gaara... - sóhajtott mélyet. - Igaz?
- Miből gondolod? - játszadozott egy apró kaviccsal a homokban. A srác a lány felé fordult és fintorogva látott neki mondanivalójának:
- Gaara egy köcsög... Ezt mindenki tudja... - vakargatta a tarkóját. - De tudod mégis... - nézett a tengerre - ha ketten vagyunk, akkor olyan...
- A szokásosnál is nagyobb szociális-analfabéta? - fordult a fiú felé végre vidáman. Shikamaru rögtön elnevette magát. Csak Matsuri tudta így megnevettetni...
- Nem, nem! - hagyta végre abba a nevetést - Ő akkor olyan... - majd kezeivel betapasztotta a lány száját, mielőtt bármit mondhatott volna. - Akkor olyan normális!
A lány hirtelen elrántotta a fiú kezét a szájáról és meglehetősen dühösen araszolt elé.
- Normális? - suttogta - Normális?! Gaarában semmi sem normális! - kiabált. A szörfös csak megcsóválta a fejét.
- Tudod, nem nagyon tud megnyílni másoknak, ezért - szépen szólva - olyan rasszista állat! - vágott unott képet. - Olyankor felettébb kellemetlen... - terült el a homokban. Majd Matsuri fölé hajolt és ránevetett.
- Most mi az? - fordult oldalra Shikamaru.
- Ilyenkor olyan vicces vagy... - tette a kezét szája elé - Kellemetlen! - utánozta barátja arckifejezését.
- Nem csinálod olyan jól, mint én! - ült fel és kajánul magára mutatott. - Khm... khm... - köszörülte meg torkát, majd felállt és elpróbálta a „színpompás Nara jelenetét - Kellemetlen... - biggyesztette le arcizmait, majd felnevettek.
- Ó, igen? - Matsuri a fiúra támadt és a hátára ugrott.
- Hé! Ember! Nem vagy könnyű eset! Szó szerint! - egyensúlyozott a hátán a lánnyal a srác. A tenger felé kezdett a hátrálni, amikor a lány erősen a hátába kapaszkodott.
- Meg ne merd tenni! - rángatta meg a copfját. A Nara arcán gúnyos arckifejezés jelent meg és a habok közé próbálta dobni a lányt, mikor ketten elterültek a hullámzó partszélen. Úgy játszadoztak és vihogtak, mint két gondtalan kisgyerek. Noha nem ez volt a helyzet...
- Nocsak! Nocsak! - jelent meg a vörös hajú srác. Majd karba tett kézzel a két baráthoz sétált s előttük gúnyosan mosolyogva megállt. Akik hirtelen szétugrottak.
- Khm... - porolta le nadrágját Matsuri, majd kelletlenül hátat fordított és felállt. Gaara a barátja keze után kapott és felsegítette.
- Kösz, haver - röhögött még mindig Shikamaru. Csak álltak... ideges feszültség terjengett a levegőben, ami mindenkit fojtogatott, kivéve...
- Na, srácok! Azt hiszem, én léptem... - intett Shikamaru és már a hátát láttatva haladt a két „ellenségnek".
- Mi az?! Elment a lovagod?! Most nem véd meg senki, mi?! - körözött a vörös hajú gúnyos mosollyal Matsuri körül, aki dühösen villogó szemekkel követte minden egyes mozdulatát.
- Hm... Te rohadt kis lotyó... - köpött a lány lába mellé fintorogva.
A lány elméjét hirtelen elhomályosította a düh és eszébe ötlöttek a naplementében történtek. És keze ismét a fiú arca felé suhant. De ezúttal Gaara számított a pofonra...
- Hm... Nem jött be kislány! - erősen szorította Matsuri karját, aki ellenkezett, mikor magához rántotta és belemarkolt a fenekébe.
- Nem is vagy te olyan rossz bőr! - nevetett ördögien.
- Te bü... - hirtelen a srác a szájára tapasztotta a kezét, közben sátáni gondolatait már a fejében szőtte.
- Cssss... Nem kell a műsor... hogy is mondtad? Légy... laza! - majd közel hajolt a nyakához és mélyet szívott az illatából. És a nyakát kezdte csókolgatni. Egyik keze a lány fenekéről lejjebb haladt és a két lába közé nyúlt, majd a belsőcombját kezdte simogatni. Közben a lány fülébe nyögött, sőt már Matsuri is és mélyen kezdte venni a levegőt, ami parázslott körülöttük. Melyre még a meleg tengeri fuvallat is rásegített.
- Na... - lehelt egy újabb csókot a nyakára, de a lány csak a fejét forgatta ide-oda - élvezed?
- Te büdös rohadék... - sikkantotta. Majd tovább kapálózott Gaara karjai közt teljesen elgyengülve. - Hagyd abba... annyira utállak...
- Én nem úgy vettem észre... - nevetett fel, majd egy közeli szikla falának lökte. Egyik lábát enyhén megemelte, mikor...
- Ereszd el... - hallatszott egy halk hang a férfi háta mögül. Mely még viszonylag nyugodt volt... De nem zavartatta magát a vörös, folytatta...
- Gaara... azt mondtam - fordította hirtelen maga felé vállánál fogva -, ereszd el!
- És ha nem? - csillant fel ridegen a türkiz szempár. - Na, gyere! - lökte hátrébb barátját - mentsd meg a kis ringyód! - Shikamaru szemei dühben villództak. Nem sokszor jött a béketűrésből, de most...
Hirtelen nekiugrott Gaarának és behúzott neki egyet. A vörös meghátrált térdeivel kissé rogyadozva és az enyhén vérző orrát fogta.
- Áruló... - suttogta az orra alatt.
- Ne, Shikamaru! Hagyd abba! - fogta le hátulról Matsuri a barna srác kezeit. Hangja ideges és „izgatott" volt.
- Bántott téged! - rántotta ki magát az ölelő karok közül - Mindent láttam! Ezt nem hagyhatod! - magyarázta feldúltan.
Annyira belemerültek a veszekedésbe, hogy észre sem vették, hogy Gaara hirtelen feláll és Shikamaru felé rohan.
- Shikamaru! - ordította Matsuri.
A vörös nekirontott a barátjának és egy hatalmas jobbegyenessel nyugtázta az előző ballost.
- Te állat... - sziszegte a srác bal szemét eltakarva, amin egy lila folt díszelgett. Matsuri leguggolt a fiúhoz és idegesen szólongatta.
- Hagyjátok abba, kérlek! - remegett a keze, ahogy a fiú hátára tette.
A két srác váratlanul egymásnak rontott. Shikamaru a lendülettel ellökte Matsurit, aki a finom homokszőnyegen landolt. Szemeit egy pillanatra behunyta, s mikor felvetette őket, már a két srác „ölte" egymást.
- Elég! - gyűlt pár könnycsepp a szeme sarkába, melyeket nem eresztett szabadon és a két „barát" közé vetette magát.
Matsuri a szájához kapott és könnyes szemekkel nézett Gaarára. Duzzadt ajkán pár kövér vércsepp pottyant a homokba, melyet pár rohanó lábnyom szegélyezett és a lány eltűnt...
- Most örülsz?! - lökött egyet társán Shikamaru.
- Ugyan már hisz ez csak egy... egy egy egy... - magyarázott a vörös idegesen kezével a távolba ütve - Á! - legyintett - A szaros életbe! Ez az egész nem ér semmit! - ordította majd pár kósza lépttel hátra lépett és a szálloda felé futni kezdett.
- Fuss csak, Gaara! Te szociális barom! - a barna hajú srác szemei ideges lázban égtek és egy nagyobb követ kapott fel maga mellől és a fiú irányába hajította - Hallod, Gaara! Te idiótalista köcsög! - ordította az éjszakában...
Másnap reggel...
Öt fiú üldögélt az étterem teraszán. Bár kettejük között „kissé" feszült volt a hangulat.
- Hm... Mi ez? - hajolt le Naruto a leesett villájáért.
- Mi az, baka? - dőlt hátra a széken Sasuke.
- Nem tudom elolvasni... Micsoda bénák! Fejjel lefelé írták! - ütögette a szőke fennhajszoltan a szórólapot. - Micsoda igénytelen egy... - telt el magától, mikor Choji megfordította a kezében a papírt.
- Ööö... - jelent meg egy vízcsepp a feje mellett.
- Micsoda idióta vagy... Ch... - játszadozott az Uchiha egy almával. Gaarának hirtelen felcsillantak a szemei.
- Add csak ide! - rántotta ki Naruto kezei közül. - Hm... - húzódott kaján vigyorra a szája.
- Mi az? Csak nem a „Köcsögök klubjába" tartanak feliratkozást? - kortyolt bele gúnyosan az italába Shikamaru. - Blee... ez a limonádé épp' olyan keserű, mint ez a légkör... - nézett dühösen a vörösre.
- Ha-ha-ha... nagyon, de nagyon vicces... - utánozta barátját Gaara. - Buli lesz a „Lexus" nevű jachton este 8-tól - vigyorgott, majd enyhén beleharapott az ajkaiba. - Alig várom már!
- Ugyan! - legyintett a szőke - Mi olyan nagy szám egy ilyen buliban? - húzogatta a szemöldökét furcsán.
- Te viccelsz? Először is... - akarta számba venni gondolkozóan ujjain a Nara, mikor Gaara közbe szólt.
- Pia, kaja, buli, zene! És a legfontosabb a csajok, a csajok és a csajok! Plusz még csajok! - dőlt hátra a székén elégedetten, hogy egy ilyen „bonyolult" dolgot el tudott magyarázni. És már behunyt szemmel szövögette magában az este történéseit.
- Tehát jó... - suttogta unottan Sasuke és az almájába harapott, ami hirtelen kiesett a kezéből és elgurult. Rögtön leugrott a székéről és a földre guggolt, mikor két hófehér bokával találta magát szembe.
- Hm... Bocsánat! - tűrögette hosszú fürtjeit a szeméből a lány. Gyengéden mosolygott, Sasuke csak az arcát figyelte, hirtelen felállt és leporolta magát.
- Ugyan... Semmi... hm... - vette vissza közömbös formáját. De Sakura azonnal felismerte a srácot.
- „Ez volt az a fiú, aki a múltkor utánam fütyült... hm..." - mosolygott gondolatain. - Akkor jó! - majd felemelt fejjel ellépdelt a fekete hajú mellett.
Az Uchiha visszasétált az asztalhoz és nyugodtan leült. Mindenki érdeklődő tekintettel figyelte.
- Mi van? - húzogatta a szemöldökét idegesen.
- Inkább mi kérdezhetnénk - mosolygott kajánul Naruto és az asztalra csapott.
- Nem tudom, miről beszélsz - ette tovább a gyümölcsöt nyugodtan.
- Tetszik, mi? - ráncolta össze a homlokát Gaara - Ugyan cserkészd be! Kell valaki a bulira! Vagy... - váltott át gúnyos hangnemre - nyuszi vagy? - dőlt hátra a székén kaján mosollyal.
- Ezt akarjátok? - nézett körbe Sasuke - Legyen! - válaszolta csillogó szemekkel. Majd intett a pincérnek, aki - hát had ne mondjam - a puccos ficsúrok kiszolgálója lehetett már gyerekkorában.
- Igen, uram? - lépdelt közelebb és illedelmesen meghajolt. Sasuke átfordult a széken a háttáblára könyökölve és kezével a férfi felé intett.
- Figyeljen - hajolt közelebb hozzá - Látja azt a lányt ott? - mozdította fejét kissé jobbra - Azt, amelyik abban az elegáns ruhában ül egyedül - célozgatott Sakurára.
A pincér bólintott, majd furcsa mosoly rajzolódott ki az arcán.
- Küldjön neki egy pohár pezsgőt a nevemben - csúsztatott pár ropogós bankjegyet a zsebéből a „ficsúr" kezébe. - És még - idegesen forgatta a fejét, miközben a többi srác elmélázva figyelte, hogy mire készül - ezt a szórólapot adja át neki - csúsztatta észrevétlenül a kezébe az asztalon heverő papírt.
A pincér felemelte a fejét kezében a papírpénzt lassan a zsebébe tűrködve és újból meghajolt.
- Úgy lesz... - fordított hátat az asztalnak - uram! - s a hatalmas fehér faajtón az épületbe lépett. Sasuke elégedetten fordult vissza társaihoz s egy kaján mosollyal szédítette magát.
- Le tudva... - sóhajtott s újból az almába harapott.
- Mit mondtál neki? - hajolt közelebb a kíváncsi Naruto, de barátja csak megrázta a fejét.
- Majd meglátod - s az almacsutka a közeli kukában landolt.
Sakura magányosan iszogatta koktélját, miközben a tengerpartot bámulta az óriási teraszról. Keresztbe tett lábbakkal ült, mint ahogy az illem a hozzáhasonló lányokba nevelte. De utált ilyen felszínesen viselkedni, ő csak egy egyszerű lány szeretett volna lenni. És egy borzalmas tündérmesébe csöppent 17 éve, egy márciusi napon.
Lehunyta szemeit, míg a szívószállal kortyolt - s hagyta, hogy a szél megbabonázóan röpítse enyhén hullámos, hosszú fürtjeit. Néha elegáns szoknyája aljába is bele-belekapott, de ő csak elmerengve álmodozott egy jobb, szebb életről.
- Khm... - lépett közelebb egy pincér - Kisasszony! - Sakura azonnal magához tért, s ijedten kapta fel zöld színben pompázó szemeit. Megigazgatta ruhája pántját és két kezét összekulcsolva az asztalra helyezte.
- Igen? - mosolygott a férfire.
A pincér egy hosszú szárú, kecses poharat helyezett az asztalra. Felnyitotta a pezsgős üveget és félig töltötte a poharat. Majd az asztalra helyezte a két tárgyat és közelebb lépett. A lány csak elképedve nézte.
- „Pezsgő? - gondolkozott Sakura - én nem rendeltem ilyesmit" - de mielőtt hangot adhatott volna eszmefuttatásának, a pincér megszólalt.
- Egy fiatalember küldte Önnek a pezsgőt - suttogta s a jókedvűen cseverésző Sasuke felé bökött a fejével. Sakura érdeklődő arckifejezéssel nézett a srác irányába és hunyorogva felelt:
- Értem - sóhajtott mélyet.
- És - húzta ki a zsebéből a szórólapot - még ezt - majd az asztalra helyezte. S még mielőtt a lány válaszolhatott volna, távozott.
A nő közelebb húzta magához a papírt és olvasni kezdte:
- Buli ma este 7-kor a Lexus jachton. Party, DJ bla... bla... bla... - hadata végig az unalmas részeket, majd nyakláncát tekergetve Sasuke felé nézett.
Körülnézett, de a közelben egy pincér sem volt. Így óvatosan felemelte a pezsgős poharat és néhány kortyot ivott, majd az asztalra helyezte a koktélja árát és menni készült. Az öt srác asztala is ezekben a pillanatokban állt fel. Sakurának furcsa terv ötlött eszébe, mely ma este vette kezdetét. Ördögi, ugyanakkor kislányos mosoly futott át az arcán.
Mikor Sasuke mellett lépett el, a srác óvatosan a karjához simult. A lány még egy lépést tett, majd visszanézett a válla felett.
- Ott leszek - suttogta egy mély lélegzetvétellel a fiú ébenfekete szemeibe, majd még egy csábító pillantást vetett rá és hosszú, széles lépcsőn távozott.
- Hm... - mosolygott elégedetten, zsebre tett kézzel Sasuke a lány után.
- Hé, Sasuke! - intett a terasz másik végéből Naruto a srácnak.
- Jössz? - kérdezte Gaara. A fekete egy percre elgondolkozott, majd visszakiabált:
- Nem! Majd később utánatok megyek!
Shikamaru unottan intett utána:
- Rendben. A bárnál leszünk! - majd a négy fiú eltűnt az étterem háta mögött.
Az Uchiha még néhány pillanatig mélázott. Hirtelen a lépcsőn haladt lefelé, egyenesen Sakura után.
- „Hm... ez a srác... - simogatta gondolkodóan állát Sakura - nem is tudja, hogy az a lány vagyok a hotelból - tervei részletét rögtön ki is ötlötte - ebből még hasznot húzhatok!" - egy fondorlatos mosoly keretében lépett le a „végtelen" lépcsősorról. Mikor észrevette, hogy Sasuke követi.
- „Hm... ez nem jó..." - ideges kezdte szedni lábait, mire a fiú is gyorsított.
Egészen a partig. Mikor már Sakura a homokban nem tudott a magas sarkú cipőivel lépni. És a fekete egyre csak közelített. A lány egy hirtelen ötlettől vezérelve lekapta lábbeliit és kezében fogva őket húzódott meg egy nagy szikla mögött az árnyékban.
Sasuke épp ekkor ért a homokos részre. Ziháltan megállt és a part környékét kezdte vizslatni. Pár perc múlva megfordult és tovább haladt a betonúton.
- „Hú... ez közel volt..." - csúszott guggolásba a szikla falának dőlve a lány. Közben lehunyt szemekkel nagyot sóhajtott.
- Jobb, ha mész, nagylány! Mielőtt valaki még teljesen idiótának néz! - válaszolta magának, majd tovább haladt az úton. Már kezdett megkönnyebbülni, mikor Sasuke hangja ütötte meg a fülét.
- Nem látott egy rózsaszín hajú lányt? - kérdezte a srác egy középkorú férfitől - Térd fölötti elegáns ruhát viselt - magyarázta.
De a férfi megrázta a fejét.
- Nem, nem hiszem - gondolkozott tovább, de nem jutott eszébe.
- Rendben, azért kösz - mondta Sasuke csalódottan, közben egy követ rugdosott.
- Ajjaj! - suttogta magának Sakura, aki elég közel állt a srác mögött, hogy észrevegye, ha megfordul. Pár nyílt WC sorakozott az járda mellett. A lány odapillantott egy nagy sóhaj keretében.
- „Rendben... legyen..." - gondolta egy vízcseppel a feje mellett, majd halkan odaaraszolt az egyikhez és gyorsan bezárta maga mögött.
A fekete hajú körül nézett a háta mögött, de már nem látott semmit.
- „Ejnye, Sasuke..." - gondolta - Kezdesz megőrülni... - sóhajtott.
Ekkor az egyik nyílt WC ajtaján egy 17 év körüli lány lépett ki. Egy bő piros rövidnadrágot és egy ujjatlan fehér pólót viselt. Az arca teljesen tiszta, sminktelen volt. Kósza, rózsaszín loboncát egy nagy fehér csattal fogta fel. Zöld lábujjas papucsában lépdelt le a járdára. Oldalán egy nagyobbacska sárga táska fityegett.
Sakura már azt hitte, megússza a lelepleződést, de a fekete hajú srác hirtelen megszólította.
- Hé! - fogta meg a lány vállát - Nem te vagy az a lány hotelból? - húzta fel szemöldökét.
A lányban még az ütő is megállt.
- „Okééé, Sakura... Csak úgy, ahogy eltervezted!" - fordult meg egy sóhajjal - Ó, csak nem te vagy az a gazdag, nyápic ficsúr? - kérdezte magabiztosan.
- Á, szóval te vagy! - mosolygott kajánul Sasuke - Tudod, nagyon hasonlítasz egy gyönyörű, előkelő lányra, akivel nem rég' találkoztam? - fojtatta, de hogy ebből mit akart kihozni, még ő sem tudta.
- „Hasonlítok... csak meg ne tudja, hogy mindkét lány én vagyok... - tépte a száját Sakura - Maradj a szerepben... eddig jól halad a terv" - bólintott enyhén magának.
- Lehet... - húzta el kelletlenül a száját - Belőlem csak egy van - fújta ki unottan a levegőjét - Ezt jól jegyezd meg! - mondta, majd fajét kissé oldalra döntötte.
Sasuke ismét kajánul vigyorgott, neki dőlt egy közel álló fának és keresztbe tette karjait.
- Van kedved este bulizni? - hajolt közel a lányhoz.
- Miből gondolod, hogy elmennék? - tette karba ő is a kezeit.
- Imádom a kihívásokat - suttogta szinte egyenesen a lány fülébe ördögien.
Sakura beleremegett a forró leheletbe és a szavak csak úgy perzselték a nyakát. Kissé „ijedten" rebegtette szemeit, majd hirtelen elfordult.
- Ki tudja... - futatta végig kezét egyik karján - A világért sem hagynék ki egy bulit sem - tűrt odébb kimerten egy kósza hajtincset, majd lassan elindult.
Sasuke csak nézett a lány után és óvatosan megnyalta a száját.
- Én sem hagynék ki egy lehetőséget sem... - húzódott arca fél vigyorra.
- Hm... - kortyolt bele italába Choji - ez a koktél nagyon finom.
- De még mennyire! - mosolygott őrülten Naruto.
- Matsuri... - suttogta magának a hirtelen felhőkölt Shikamaru. Gyengéden megveregette mellkasát a félre nyelt ital miatt és a közeledő lányt figyelte.
- Matsuri? - kérdezte fintorogva Gaara - Mi a fenéről be - idegeskedett, mikor megpillantotta ő is a barna hajú lányt.
Magabiztosan közeledett a bár felé. Különösen vidám volt. Nyoma sem volt rajta bánatnak vagy dühnek. Mintha kicserélték volna az éjszaka történtek óta... Nőies isomat most kivételesen nem rejtette mindenféle hatalmas, bő ruha alá. Kisebb termete miatt egy magasabb szandált viselt. Kissé lenge, vékony anyagú fekete szoknyát viselt, melybe óvatosan kapott bele a szellő, éppen csak a ruha szélét fellibbentve. Ekkor meglátszottak vékony, barna combjai. Testhez álló aprócska fekete top takarta kebleit, melynek vadító, mély dekoltázsa volt. Köldöke éppen hogy egy-egy lépténél kivillant, mely még szexibbnek állította be. Félhosszú barna fürjei játékosan csiklandozták az arcát. Frufruja mögül csak úgy kicsillant hatalmas éjfekete szempárja, ami valósággal mindenkit megbabonázott. Arca egyszerűen volt kisminkelve, mégis így érte el azt a csábos hatást, amit szeretett volna. Miközben lépdesett, fejét kissé ide-oda fordította, hajába óvatosan belesimított és érzékien pillantott. Majd elhaladt a négy fiú mellett.
- Este találkozunk... - súgta enyhén Gaarához hajolva. Nagyon lassan, minden hangot szinte a fülébe susogott. Majd ajkait végignyalta és a tüzesen perzselő türkiz szempárba nézett.
A srácot elöntötte a düh. De terveit nem adta fel. Miután a lány odébbállt pár percig idegesen fortyogott, miközben a kezében egy fém kólásüveget szorongatott. Melyet a dühtől elhomályosulva összeroppantott. Szerencséjére már üres volt...
- Nyugi, haver... - sóhajtott Shikamaru - Nem tesz jót neked ez a túl sok stressz... - fordult a vörös felé - Hagyjuk a bulit! Menjünk este szörfözni ketten! Ha? - ütött barátságosan a fiú vállába.
Gaarának hirtelen megremegett a keze. Szemei ridegen csillogtak. Hirtelen nyugodt lett.
- Ó, nem, Shikamaru... Ha játszani akar, megkapja...
Naruto eközben odébb állt és a közeli medence partján flörtölgetett. Had ne mondjam: sikertelenül...
- Ugyan... - vakargatta zavartan tarkóját - Várjatok már! - nyúlt szomorú arckifejezéssel a lányok után, de azok szó nélkül ott hagyták.
- „Apám... ez nagyon gáz... - csukta le zavartan szemeit - a bulin kell becsajoznom... nincs mese!" - sóhajtott mélyet, két kezét fejére helyezve.
Hyuuga Hinata a medence partján sétálgatott koktélokat kínálva. Szerette a munkáját, egyszerű volt és jól kereső. Arca mindig vidám és gondtalan volt. Éppen egy Kaliforniai-koktélt adott át, mikor egy „nagyobb méretű" hölgy fordult meg szegény Hinatát derékon találva. Elvesztette egyensúlyát és a tálca a poharakkal együtt hatalmas zsivajt keltő csörömpöléssel a földre hullott. Szerencsétlen lány csak egyet lépett, hogy leguggoljon felszedegetni az üvegszilánkokat és a ragadós padlón megcsúszott. Egyensúlya végképp megbillent és hátra felé esett. Mögötte a medencével...
- „Víz... - jártak idegesen Hinata gondolatai - jaj, ne!"
Nagyot nyelt s már csak azt érezte, ahogy elsüllyed a három méter mély medencében. A vízcsobbanásra mindenki felfigyelt. Ijedten sugdolózva állták körül a medencét a felgyülemlett emberek.
- Ha?! - Naruto figyelmét i felkeltette, aki egyenesen áttörve a tömegen a medencéhez rohant. - Mi folyik itt?! - kérdezte feldúltan.
- Egy lányt meglöktem és... jaj, annyira sajnálom... - idegeskedett a nő. A szőke srác csak figyelte az embereket. Csak álltak, nem tettek semmit. Nagyot nyelt, lekapta fekete pólóját és a mellette álló férfi kezébe dobta.
- Na, de kérem... - fintorgott megbotránkozott hangon.
Naruto a medencébe vetette magát és a lányt kereste...
- „Ennyi Hinata... - jártak a lány gondolatai - Mindjárt megfulladsz, és nem tehetsz semmit... - furcsa, de mintha pár könnycseppet ejtett volna a vízben elmerülve, melyek pár buborék formájában keresték a levegő útját. Teste élettelenül „lebegett" a vízben. Még párat pislantott, majd végleg elvesztette a kapcsolatát a világgal. Még érezte, hogy egy kéz megragadja és elájult...
A következő „józan" pillanatában a medence mellett találta magát, amint felköhögte a benyelt vizet. Közben reflexszerűen ült fel. Az emberek még mindig körül állták. Mikor kinyitotta vörös, duzzadt szemeit egy csillogó kék szempárral találta magát szembe. Egy szőke sráccal, aki vidáman nevetett rá:
- Most nincs semmi baj! - nyújtotta a kezét Hinatának. A lány belekapaszkodott és Naruto óvatosan felsegítette.
Még egy „Köszönöm!" sem jött ki a száján annyira megilletődött. Csak nézte a tarkóját vakaró, fülig érő szájú srácot - kinek megbabonázták égszínkéken csillogó szemei.
- A nevem Uzumaki Naruto! - fogta meg egyik kezével a furcsán pislogó lány kezét. - És a tiéd? - Hinata nem tudta, mit mondjon. Fülig pirulva állt. És nem tudott megszólalni.
- Hé! Naruto! Gyere már! - intettek Shikamaruék a srácnak, aki hirtelen arra kapta fejét.
- Megyek már! - kiabálta somolyogva. - Remélem, még látjuk egymást! - mosolygott a lányra, majd arcon puszilta és a barátaihoz futott.
Hinata csak nézett utána és a puszi helyét fogta kezével. Lábai megremegtek, ahogy rágondolt és mosolyogva figyelte a távozó fiút.
- „Uzumaki Naruto..." - jártak gondolatai - „megmentettél..." - csillogó szemekkel állt és csak nézte...
- Na, végre! Még el kell készülnünk a buliba! - idegeskedett Gaara, majd karba tette kezeit.
- Így van! A jacht nem vár meg, ha elindult! - veregette hátba Choji a vidáman mosolygó szőkét.
Hinata még figyelte ezeket az utolsó szavakat és tudatként hasított belé a felismerés:
- „Ott lesz a jachton... a bulin..." - mosolygott reményteli arccal. - Naruto...
A fiúk hotelszobájában...
- Na, végre, hogy megjöttél! - húzogatta szemöldökét Gaara a hirtelen belépő Sasukéra.
- Akadt egy kis dolgom... - válaszolta közömbösen.
- Most megkapja a magáét... - suttogta a vörös, hogy a többiek ne hallják. Közben jókedvűen az ágyára vetődött. De a fekete hajú közelebb lépdelt és leült az ágy szélére.
- Matsuri, mi? - mosolygott sejtelemesen - Tetszik? - váltott nyugodt hangnemre. Gaara hirtelen kapta fel lehunyt szemeit és közelebb hajolt a fiúhoz.
- Normális vagy?! - suttogta - Dehogyis... - forgatta fintorogva fejét.
- Tehát minden lányt megkapsz, kivéve őt... - húzta a száját Sasuke.
- Fogadjunk! - ült fel az ágyon idegesen a vörös. A fekete szája ördögi mosolyra húzódott.
- Még ezen a héten... - suttogta, kezét a szája elé helyezve.
Gaara felhúzta a szemöldökét:
- Rendben, de akkor te is húzz meg valakit! - Sasuke szemei idegesek lettek - Mondjuk azt a csinos pipit az étteremből... - célzott az „előkelő lányra" a vörös.
- Hm... - mosolyodtak el mindketten, majd egy kézfogás pecsételte meg fogadásuk. Hogy mik voltak a „ha nyerek, akkor..." és a „ha veszítek, akkor..."? Az majd később kiderül...
Egy quados lány száguldott végig a parton. Egy eldugottabb helyen megállt. Kék szemeivel a vergődő tenger zabolátlan hullámait vizslatta. Majd egyszer csak elmosolyodott.
- Ichigo! - kiabálta egy vörös hajú lánynak.
Az úszkáló lány rögtön felkapta a fejét legjobb barátnője hangjára és a part felé igyekezett.
Ahogy kijött a vízből az apró vízcseppek izgatóan csöppentek le nőies idomairól. Közben csábítóan mosolygott és egyre törölközött kapott fel a homokból, amit körbe tekert magán.
- Mizujs, Temari? - lépett közelebb a szőkéhez.
- Találd ki! - húzta a másik idegeit. Olyanok voltak, mint a nővérek. Szerették és vigyázták egymást. Elválaszthatatlanok voltak. Minden buliban és balhéban benne voltak. Hogy is mondjam... nem vetették meg az egyéjszakás kalandokat... Szívük egy örök kalandvágy volt.
- Csak nem? - kapta be nevetve ajkait Ichigo.
- Buli a Lexus jachton! - kacsintott Temari. - Gyere, siessünk! - nyúlt barátnője keze után.
A vörös hajú lány felült a quadra „nővére" mögé s már ott sem voltak.
Mindenki izgatottan készült a nagy bulira... Ami még „nagyobb durranás" lesz mindannyiuk életében, mint gondolnák...
Egy fiú támasztja a bárpultot. Unottan kevergeti az italát, miközben lábát a zene ritmusára mozgatja. Közben-közben elkalandozik a tekintete a csinosabbnál csinosabb lányokra. Hirtelen:
- Khm… khm… - köszörülte meg torkát a háta mögött valaki. Unottan és lassan megfordult a bárszéken arra számítva, hogy valamelyik haverja az.
- Mi… - kezdett bele siralmas mondókájába a szőke mikor hátrafordult -... van? – kérdezte meglepve, amint megpillantotta a gyönyörű hófehér ruhában tündöklő lány-t.
- Öhm… Bocsáss meg, n… nem akartam zavarni csak… csak… csak… – nem talált szavakat a lány mondata befejezéséhez. Zavartan leemelte a szőke fiúról tekintetét. Miközben a fiú csak tarkóját vakargatva vigyorgott.
- Olyan ismerős vagy… Á meg van. Te vagy az a „medencés csaj” – mosolygott a fiú kezét nyújtva. – Próbáljuk meg újra, jó? Uzumaki Naruto.
- Öhm… - vörösödött el alig láthatóan a lány, majd remegő kezét a fiú felé nyújtotta. – Hyuuga Hinata és k… köszönöm – fogott kezet.
- Ugyan semmiség… - pirult el visszafogottan Naruto, majd kezét arca elé kapta és belekezdett kérdésébe. – Van kedved táncolni? – számított a pofonra, amit esetlegesen kapni fog, ezért védekezett oly’ nagyon kezeivel. Mikor nem érte a lány keze vörösödő arcát, lassan emelte el maga elöl sajátját.
Hinata csak kedvesen mosolygott a fiú furcsa jelenetén, amit kifejezetten édesnek talált. Naruto a kezét mutatta, amit a lány el is fogadott. Az Uzumaki felállt és a fekete hajút magával húzta a parkettre.
- Örülök, hogy találkoztunk… - fordította el zavartan fejét a szőke. A Hyuuga lány csak mosolygott a fiún.
- „ Milyen aranyos…” - elmélkedett a lány pár pillanatra s arra eszmélt fel, hogy a fiú átkarolja a derekát.
- N…Naruto… - suttogta és dadogta egyszerre Hinata miközben jobban elpirult, mint egy csípős paprika, majd pár perccel később észrevette, hogy a fiú kezei a fenekére kalandoztak.
Néhány párral és tánclépéssel arrébb…
Egy barna lány forgatta szemeit és kuncogta gúnyosan a pár jelenetét. Rózsaszín blúza és szoknyája a legkellendőbbeket mutatta meg. Akár csak barátnőinek.
- Csajok, gyertek… - pillantott gúnyosan Hinatara és mutatóujjával kecsesen intett a mögötte ülő lányoknak. A négy lány követte Tenshi-t.
Hinata a fiú vállára hajtotta fejét és mélyet szippantott az illatából. Mikor hirtelen valaki ellökte az és Uzumaki másik vállára könyökölt. Hinata erre felkapta a fejét és zavartan elengedte Narutot.
- Szia… - pillantott Tenshi csábosan a srácra -… Naruto – suttogta érzékien a fülébe.
- T… T… Tenshi. – dadogott Naruto, majd hirtelen elkomorodott az arca. – Mit akarsz itt?
- Ó, ugyan, csak játszani jöttem – simított végig vékony, hosszú ujjával a fiú állán a barna hajú.
- Hm… - vigyorodott el Naruto, miközben a többi lány s közeledett hozzá. Észre se vette, de Hinata már akkor a friss levegőn járt. Fejét lehajtva gondolkodott.
- „Azt hittem… csak azt hittem… legalább csak egy kicsit… kedvel.” – elmélkedett a szomorú pultos lány. A fekete hajú lány a korlátnak dőlt miközben egyre sűrűbben jöttek sós könnycseppei, melyek a tenger csapdosó hullámai közé pottyantak.
Naruto élvezte egy darabig a helyzetet: az egymásnak simuló lányokat; a simogató kezeket míg’ végül be nem ugrott neki valami vagy inkább valaki.
- Hol van Hinata? – kérdezte Naruto Tenshi-től.
- Mit foglalkozol vele? – mondta a lány és még jobban Naruto lábához simult. – Ő csak egy kis kézilány. – fintorgott. Naruto összeráncolta a homlokát és:
- De többet ér, mint ti… - mondta Naruto bosszúsan és félre lökte a „csürhét”.
- Nem hagyhatsz itt… - toporzékolt a lány. – Hiszen én többet érek, gazdag vagyok és gyönyörű. Ő velem ellentétben egy szűzringyó és egy kézilány. Még kefélni se tudsz vele rendesen! – ordította Tenshi, miközben a zene lehalkult és minden tekintet rá szegeződött.
Naruto hirtelen visszafordult és gúnyosan rámosolygott:
- De legalább nem csinálna magából ekkora idiótát. – mondta Naruto, majd leintette és kilépett az ajtón. A tömeg még mindig a barna hajút nézte. Pár pillanattal később pedig már egy szemüveges szerencsétlen öntötte le a legdrágább koktéllal, ami csak a jachton létezett.
Idegesen prüszkölte ki a zöld löttyöt.
- Ezért még megfizetsz! – sziszegte félhangosan a lány, hogy csak a barátnői hallják meg.
- Hinata! – kiabálta Naruto a jacht egyik végéből, miközben körül nézett, hátha nem látja meg a korlátnál a lányt. Szerencséje volt a lány a vékony korlátott markolta fejét lehajtva, mitől haja az arcába lógott. – Hinata… - suttogta a fiú és oda sétált a Hyuuga lányhoz. Megfogta a csuklóját és a kezét a mellkasához húzta. Hinata felnézett a fiúra. Szeme ki volt sírva és a szőke letörölte az utolsó könnycseppek maradványait.
- És a lányok? – kérdezte Hinata elfúló hangon és a fiú szemeibe nézett.
- Tudod… találtak maguknak másik balekot, akit hülyíthetnek. Én a te balekod vagyok. – vigyorgott a fiú. Arcáról lassacskán eltűnt a mosoly és komoly arckifejezés váltotta fel. Két ujját a lány álla alá csúsztatta, majd maga felé fordította a lányt. Végighúzta kezét Hinata arcán, aki beleborzongott. Ajkuk egyre közelebb értek egymáshoz, míg végül egy lágy csókban nem egyesültek.
A csók egyre csak mélyült és vadult. Egyikőjük sem akart többet a csóknál. Csak kiélvezni ezt a pár pillanatot. Míg együtt lehetnek. Hinata lassan kinyitotta a szemét és a fiú tekintetét kereste, de az csak lehunyt szemmel élvezte a pillanatot. Csókuk vad hadakozásba fajult. Naruto nekinyomta a lányt a hajókorlátnak, aki kezeivel a hideg korlátot markolta. Szüksége volt rá, hogy valamiben megkapaszkodjon, különben úgy érezte, elmerülne. A Hyuuga lány vontatottan, félénken karolt bele a szőke nyakába, de a fiú egyre közelebb ért a testéhez. Minden porcikájukat egymáson érezték, mikor egy óvatlan mozdulattal az Uzumaki túl közel préselte a hűvös vasnak a fekete hajút, így a lány felsőteste áthajlott a korlát felett. Csípője megfeszült és kezébe vetette szerelme arcát.
Hosszú haját a szél a válla fölé repítette, az elsuhanó tengeri szellő édeskén cirógatta meztelen vállát. Felemelte lábát és a korlát alsó fokára lépett vele, így egy magasságban voltak. A pillanat hevébe annyira belemerültek, hogy Hinata teste túlságosan áthajlott a tenger felé. A csókból kábultan fellélegezve letekintett a háta mögé. Halványszínű szemeiben véres hullámokat vert a tenger. A fiú arcát elengedte és ijedten nézett rá. Naruto azonnal visszarántotta a derekánál és ránevetett. Észrevette, ahogy a szél felkapta a nyakáról a nyakláncot a lányra mosolygott.
- Van neked valami… - a lány alá kapott kezeivel és a korlátra ültette.
Hinata félelmében a nyakába kapaszkodott, addig ő levette a nyakából az ékszert.
- Hm… - gondolkozott a szőke, miközben háta mögött rejtegette a kezében az apró csecsebecsét. – Fordulj…
A Hyuuga lány olyan rémülten nézett rá, mintha le akarná lökni onnan. De egy nyelés közepette megfordult. A srác lassan a nyakához emelte, közben a lány odakapott a kezével és vidáman mosolyogni kezdett, majd nevetve visszafordult.
- Az enyém? – pillantott a nyakában csüngő nyakékre, de még mindig nem engedte el. A fiú csillogó szemeit a lányra helyezte, majd fejét szerelme homlokának döntötte. Hinata felbátorodva a fiú szája után kapott, aki meglepődve ugyan, de szenvedélyesen viszonozta a csókot. Lassan váltak szét ajkaik, a lány szomorúan nézett rá.
- Mennem kell… - simított végig a srác arcán.
- Csak azt ne mondd, hogy éjfélkor tökké változol… - nevetett fel kajánul Naruto.
Hinata finoman a vállába ütögetett és próbált a korlátról leszállni, de a fiú nem hagyta.
- Olyan buta vagy… - nevetett – Engedj el!
- Mert? – válaszolt kajánul csillogó szemekkel a szőke.
A lány pironkodva beleharapott ajkaiba, majd lecsusszant a vaskorlátról. De a srác utána kapott és finom puszit lehelt az ajkára. Ekkor pirult el csak a lány igazán, majd kezét maga elé tartva rohant végig a hajó oldalán, de mosolygott. A szíve majd’ kiugrott…
A fekete hajú lány boldogan lépett ki a toalettről. Megnyitotta a csapot, hogy kezét megmossa. Felnézett a tükörbe és mosolyogva nézegette a nyakláncát, mikor öt lány lépett be az ajtón. Tenshi durván odébb lökte Hinatát és rúzsozni kezdte a száját. Majd haját felfogta és a tükörben nézegette magát.
Az egyik lány fintorogva karolta át a lány vállát, aki meghökkenve nézte őket.
- Csak nem szépnek képzeled magad? – fordult meg a barna hajú lány. – Ne ábrándozz… - hunyorgott rá dühösen villogó szemeivel. Majd két ujja közé vette Hinata állát és ide-oda forgatta, miközben ő tűrte.
- Kár, hogy ez a csinos arc nem marad ilyen sokáig… - vette fel gúnyos mosolyát. A Hyuuga lány odébb rántotta a fejét és dühösen nézte Tenshit. Aki lassan körbe járta. Magas sarkú cipője hangosat koppant, minden egyes lépésnél. Hinata egy ideig merészen figyelte „ellensége” rezdüléseit, míg komolyan kezdett félni. A barna hajú megállt előtte karba tett kezekkel apró terpeszben és pillogva megnyalta rúzsos száját. De szemet ütött neki valami. Sejtelmes arccal közelebb lépett és a nyakláncot kezdte vizslatni. Míg kezébe vette és ide-oda forgatva nézegette.
- Nocsak, nocsak! Milyen szép lánca van valakinek… - kissé kecsesen oldalra fordult. Kezét gondolkodóan álla alá helyezte, majd hirtelen megfordult. – Kezdődjön a móka! – kacsintott rá négy barátnőjére, akik azonnal körülállták szegény Hinatát. Majd lassú, de határozott léptekkel járták körbe és körbe, míg közben folyamatosan sanyargatóan néztek a szemébe. De a lány nem mutatta ki félelmét. Merészen tűrte a fürkésző szemeket.
- Milyen csinos ez a ruha – lendítette fel a Hyuuga lány szoknyájának szélét a szőke. – Jól állna rajtam – simított végig búján, mellkasán. Mire a vörös hajú fintorogva pillantott rá.
- Aki kapja marja! – kiáltotta nyávogó hangján, majd megragadta a szoknya szélét és húzni kezdte. De a szőke sem tétlenkedett, megragadta a másik szélénél és ő is rángatta. A másik kettő is cinikusan egymásra nézett. Míg az egyik a cipőért, a másik a blúzért kapott.
Őrült hajszába kezdtek, amiből Hinata csak annyit érzékelt, mintha verni kezdték volna.
- Nekem kell az a hajcsat! – kiáltott fel az egyik és a lány hajába kapott és tépni kezdte hosszú fekete fürtjeit. Szegény lány ijedten kapott a kéz után és próbálta leszedni magáról, mikor valaki kirántotta alóla a fél pár cipőjét és hátra esett.
- Ne, kérlek, hagyjátok abba! – szemei könnyesek lettek. A földön kuporogva araszolt a sarok felé és kezeivel magát ölelte.
- El kellett volna gondolkodnod, mielőtt szembe szállsz velünk… - forgatta gúnyosan fejét Tenshi. – Rajta lányok, ki mit szerez, megkapja…
A négy lány újra körbeállt és gondolkodóan egymásra pillantottak. Majd újra neki estek. A másik vörös hajú elszántan hadakozott a másik pár cipőért, de Hinata kapálózni kezdett és véletlenül orrba rúgta támadóját. A lány kezét rögtön vérző tagjához kapta és megrémülve esett maga mögé a földre. A Hyuuga lány megrémült… ő csak védekezett…
- Na… nagyon sajnálom… - nyelt nagyot és erőteljesen a falnak préselte magát.
- Te szajha… - sziszegte a fogai között és újra neki esett.
Hiába követett el bármit Hinata… legyűrték… cipőit elorozták, csatjait a hajó ablakon kidobálták, ruháját nagy darabokban letépdesték róla. Tenshi csak a falnak dőlve elégedetten figyelte a jelenetet. A mosdón lévő pohárkába észrevétlenül vizet engedett, majd a négy „hárpia” közé lépett, akik rögtön abbahagyták és a lány mellé álltak. Tenshi végignézett rajtuk és Hinata arcába borította a vizet.
A fekete hajú lány meggyötörten kuporodott össze a sarokban. Nedves arcán végigfolyt a festék, testén itt-ott kék-zöld foltok éktelenkedtek, ruhája nagy darabokban elveszve, sok helyen szétrepedezve és elszakadva, haja, mint egy szénakazal. Sírt… arcát a kezeibe temette és elfúló hangon nézett fel rájuk.
- Ne bántsatok… - hangja remegett és félt. – Kérlek… - majd fejét a fal felé fordította.
Tenshi fintorogva leguggolt és Hinata nyakán végig simított, majd egy mozdulattal kitépte a nyakából a láncot. Elégedetten dobálni kezdte a kezében, mosolyogva a zsebébe dugta és távozni készült. Mikor a Hyuuga lány felpattant a sarokból és utána rohant.
- Azt nem viheted el! – kiabálta. De abban a pillanatban a barna hajú lány megfordult és kirúgta a lábait. Hinata újra a földre rogyott. A mosdóba kapaszkodva próbált felállni, de újra és újra összerogyadoztak gyönge térdei. Az öt lány durván kinevette. A fekete hajú már csak az ajtó csattanására lett figyelmes és egy gúnyos, elégedett hangra:
- Goodbye!
